A pedofil ügyről először tudósító Academia Catavencu című hetilap a volt titkosszolgálati levéltár dokumentumaira hivatkozva írta, hogy Corneliu Vadim Tudor a román írószövetség tagjaként 1981 és 1987 között rendszeresen kerített 15-16 éves lányokat saját maga és írótársa, Eugen Barbu számára. A Securitate jelentéseiben fellelhetők a lányok nevei, és az alkalmi találkozókról szóló telefonbeszélgetések leiratai. Az egyik lányról, Anita Bartonról - aki az egykori híres román színész, Geo Barton lánya - részletesen ír mai számában az Evenimentul Zilei román napilap.
A felröppenő hírre reagálva Tudor párttársa, Constantin Buche az átvizsgáló bizottság nevében közleményt adott ki, amelyben tagadta, hogy léteznének ilyen iratok. Buchenak azonban mennie kellett, miután a bizottság több tagja közleményben határolódott el a Nagy-Románia Párti átvilágítótagtól, állítva, hogy a hetilap információi valósak - írja a Transindex. Lapinformációk szerint ugyanakkor Tudor Bibliára tett kézzel esküdött meg, hogy soha nem volt dolga a jelentésekben szereplő lányokkal.
Ám nem ez az első alkalom, hogy Tudor tagad minden olyan információt, amely "szeplőtlen" múltját bolygatja. A tavaly novemberi romániai parlamenti választások előtt megjelent hírek szerint a nagyromániás politikus szorosan együttműködött Ceausescu államrendőrségével. A pártvezér természetesen akkor is mindent tagadott, noha nyílt titok Romániában, hogy a nagyhangú Tudor szorgalmasan írogatta a jelentéseket a titkosszolgálatnak. Az a hír is napvilágot látott már, hogy Vadim az elmúlt rendszerben személyesen is felkereste a Securitate-vezetőket, és feljelentette a román kultúra és irodalom kiemelkedő személyiségeit, köztük Andrei Plesu filozófust is, mert szerinte rendszerellenes tevékenységeket folytatott.
Noha a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) 19 olyan iratcsomót is átadott az átvilágító bizottságnak, amely Corneliu Vadim Tudor és az egykori román politikai rendőrség kapcsolatairól tanúskodik, a bizottság egyes tagjai szerint nem leht bizonyítani Tudor besúgó múltját. A pártelnöknek így nem kellett lemondania szenátori mandátumáról, és indulhatott az államfőválasztáson is.