© AP |
Az 1974-es németországi világbajnokságon Michels a holland válogatottal megvalósította az úgynevezett totális futballt, s az együttes - többek között a torna legjobb játékosának választott Johann Cruyff remeklésével - ezüstérmet szerzett.
Legnagyobb edzői sikerét 14 évvel később érte el, amikor irányításával Hollandia megnyerte az Európa-bajnokságot, a döntőben 2-0-ra győzött Szovjetunió ellen.
A 70-es évek focijának látványosabbá válása nem kis mértékben köszönhető az Ajax Amsterdamnak, amely megismertette a világgal a totális futballt, amelyet Rinus Michels mester kezdett el, és a romániai születésű Kovács István teljesített be – emlékeztet a Változó Világ.
Az alapfelállás 2-5-1-2 volt ebben a csapatban. A kapus Stuy előtt kifejezetten védőfeladattal csak két játékos volt a pályán: Blankenburg, a söprögető és Hulshoff, a beállós, azaz a fő emberfogó. A két szélsőhátvéd, a kirobbanó erejű Suurbier és Krol amolyan "szélső középpályást" játszott (Krol pályafutása második felében beljebb húzódott és világklasszis irányító söprögtő vált belőle). A támadásokban csatárszerűen is részt vettek, miközben három hangyaszorgalmú robotos, Haan, Muhren és Neeskens, valósággal megszállták a pálya középső harmadát. Előttük karmesterkedett a nagy labdaművész Johann Cruyff, míg legelől Swart (később Rep) és Keizer a szélsőjátékot váltogatták az ékszereppel.
Ugyanakkor a csapat minden tagjának kutyakötelessége volt védekezni és támadni is. Kiismerhetetlenségüknek éppen ez a rengeteg mozgás volt az egyik titka, és a góllövésből is szinte valamennyi játékos rendszeresen kivette a részét. Az Ajax-játék lényege az volt, hogy a gyors védők labdaszerzés után rögtön kapáslövéssel indították a kifutó embereket. Tehát egy alapvetően védekező felfogást módosítottak abszolút offenzívvé. Ennek egyik következménye az volt, hogy a Blankenburg vezényszavára óramű pontossággal kilépő védők sorozatosan futtatták lesre az ellenfeleket.