A konzervatív The Times szerint az elsődleges veszély az, hogy az iszlám szélsőség, amely már berendezkedett Közép-Ázsia legnagyobb részén, a hatalmi űrt kihasználva a vidéki szegény tömeg védelmezőjeként fog fellépni. Az elűzött Akajev elnök éppen azzal tudta hosszú időre megnyerni mind Moszkva, mind a Nyugat támogatását, hogy felhívta a figyelmet a ténylegesen létező terrorista alvilágra, amely megpróbált beszivárogni Kirgizisztánba a rendszer megdöntésére - áll az elemzésben.
A lap szerint jelentős veszély az is, hogy a kirgizisztáni felfordulás az államhatalom általános összeomlásának előjele lehet Közép-Ázsiában, egy olyan térségben, ahol még nem fordult elő sikeres demokratikus hatalmi váltás. A szegénység, a szegények és a gazdagok közötti egyre növekvő vagyoni különbségek és a nemzetiségi vetélkedések valószínűleg csak növelik a zűrzavart - áll a The Times pénteki elemzésében.
A képre kattintva további fotók  © AP |
A baloldali The Guardian is arra a következtetésre jut, hogy az Akajev-féle rezsim elűzését a Fehér Ház a második Bush-kormányzat fő küldetésének, a "zsarnokság végvárai" ledöntésének újabb diadalaként fogja ünnepelni. Amit azonban a Fehér Ház nyereségként könyvel el, azt a Kremlben nyilván veszteségként fogják leírni. Jóllehet Moszkva nem szenvedte el ugyanazt a megszégyenülést, mint Ukrajnában, a biskeki fordulat mégis megmutatta Putyin gyengeségét - áll a The Guardian pénteki helyzetelemzésében. A napilap szerint egyébként Kirgizisztánban sem csupán demokraták és despoták ütköztek meg egymással; a konfliktus részben klánok és térségek között zajlik, és a szóbeszéd szerint a szervezett bűnözés is jelen van a tűz szítói között.
Nagy kérdés, hogy a Nyugat ugyanolyan egyértelmű lelkesedéssel fogadja-e Aszkar Akajev kirgiz elnök bukását, mint a grúziai vagy az ukrajnai hatalomváltást - írta pénteki kommentárjában a The Independent című brit lap, emlékeztetve arra, hogy a kirgiz erős ember nem csak Moszkvával, hanem Washingtonnal is jóban volt. A londoni lap elemzője szerint Washingtonban is aggódnak, hogy Akajev bukása káoszt idézhet elő, s a helyzet ilyetén alakulása ajtót nyithat a közép-ázsiai térségben az afganisztáni tálibok maradványerőinek, az al-Kaida nemzetközi terrorszervezet szimpatizánsainak és más iszlámistáknak.
A The Daily Telegraph hírmagyarázója úgy vélekedett, hogy Kirgizisztán példája "felriaszthatja egész Közép-Ázsiát". "Ha megerősödik a kirgiz demokrácia, nagy hatással lesz az egész (közép-ázsiai) térségre, amelyet tekintélyelvű rendszerek jellemeznek" - írta kommentárjában.
Kínát, amely jó kapcsolatokat tart fenn a közép-ázsiai autoritárius rendszerekkel, aggasztja a bizonytalanság veszélye a kőolajban és földgázban gazdag térségben a kirgizisztáni ellenzéki hatalomátvétel után. Megfigyelők szerint Peking attól tart, hogy a biskeki események hatása olajfoltként terjed, és az új kirgiz vezetés kedvez majd az ujgur szakadároknak, akik függetlenséget követelnek a muzulmán többségű kínai Hszincsiang-Ujgur autonóm területnek.
"Kirgizisztán hagyományos bázisa a terroristáknak és az ujgur szakadároknak" - vélekedik Ting Pej-hua, a kínai társadalomtudományi akadémia tagja, aki szerint ha nem áll helyre gyorsan a rend a közép-ázsiai országban, az erősíteni fogja ezeket az erőket.
Dilxat Raxit, a németországi központú szeparatista Ujgur Világkongresszus szóvivője szerint a kínai kormány arra használta fel a csütörtökön megbuktatott Aszkar Akajev kirgiz elnöknek nyújtott gazdasági segítséget, hogy "rendezze az ujgur kérdést", és ügynökei egészen Biskekig üldözték a szakadárokat.
Ugyanakkor nem biztos, hogy az új kirgiz hatalom támogatja a függetlenségért és egy új "kelet-turkesztáni" államért küzdő szakadárokat, akik megosztottak, és az elmúlt években egyetlen nagyobb szabású akciót sem hajtottak végre. Elképzelhető, hogy az új biskeki kormány - pragmatizmusból, vagy a Moszkvától való távolságtartás érdekében - inkább kímélni akarja Pekinget.
Ralph Cossa, a hawaii stratégiai és nemzetközi tanulmányok központjának munkatársa szerint Kirgizisztán bizonyos fokig az orosz kalapács és a kínai üllő közé szorult, mert ha az ellenzék megtartja pozícióit, s konfliktusba kerül Moszkvával és Pekinggel, a két nagyhatalom támogathatja az új hatalom ellenzőit. "A nagy közép-ázsiai játszma oroszok és kínaiak között zajlik" - emlékeztet a kutató, s hozzáteszi: az Egyesült Államok ugyan taktikai okokból állomásoztat ott néhány egységet, de nem fog fontos szerepet játszani, mert túlságosan eldugott hely a számára.
A hegyvidéki Kirgizisztán nem rendelkezik olyan kőolaj- és földgázkészletekkel, amelyek érdekelhetnék Kínát, mint Kazahsztán vagy Üzbegisztán. A Kína és Üzbegisztán közötti terület azonban stratégiai fontosságú lehet, és Peking reméli, hogy utakat építhet a szénhidrogén-szállítás megkönnyítésére.
"Az ország békéje, biztonsági és politikai stabilitása alapvető fontosságú Közép-Ázsia és a Sanghaji Együttműködési Szervezet egész területe szempontjából" - szögezte le Csang Tö-kuang, a Kirgizisztánt, Kazahsztánt, Tádzsikisztánt, Üzbegisztánt, Kínát és Oroszországot magába foglaló szervezet főtitkára.
A szervezet, amelynek fő célja a szeparatizmus és a muzulmán szélsőségek terjedése elleni harc, "mélységes aggodalmának" adott hangot a biskeki helyzettel kapcsolatban. Kína máris kész együttműködni az új hatalommal, remélve, hogy "a baráti és jószomszédi kapcsolatok egészséges és stabil módon fejlődnek tovább".