Karol Wojtyla "sosem értette meg" a felszabadítás teológiáját, mivel a nácizmus és a sztálinizmus ellen folytatott személyes harca megakadályozta annak felismerését, hogy Latin-Amerikában "nem a marxizmus az ellenség", hanem "a szociális érzékenységet elvesztett vezető rétegek" - vélekedett egy vasárnapi vita során a brazil Leonardo Boff volt pap, a felszabadítási teológia egyik hirdetője.
A pápa meglepetéssel szembesült az egyháza kebelében létrejött irányzattal, amelyet erősen befolyásolt a marxista gondolkodás, és amely a papoknak az elnyomottak érdekeit szolgáló politikai szerepvállalását hirdette.
A "felszabadítás teológiája" az egyház helyi szervezeteinek nagyobb önrendelkezést biztosító 1962-es II. Vatikáni Zsinat nyomán született az 1968-as medellíni (Kolumbia) és az 1979-es Puebla de Mexicó-i püspöki találkozón.
Az irányzat mélyen hatott az akkoriban katonai diktatúráktól hemzsegő Dél-, a polgárháborúk dúlta Közép-Amerika szociális és gyakran politikai harcokat vívó társadalmaiban.
A felszabadítás teológiájának kiemelkedő alakjai között találjuk Camilo Torres kolumbiai gerillapapot vagy olyan, a társadalmi harc iránt elkötelezett püspököket, mint a brazil Helder Camara és a perui Gustavo Gutierez, de részt vettek benne olyan emberi jogi harcosok, mint a brazil Evaristo Arns, a chilei Silva Henriquez bíboros és a 25 éve mártírhalált halt salvadori Oscar Arnulfo Romero püspök.
A II. János Pál és a felszabadítás teológiája közötti ellentét abban a nyilvános megrovásban öltött testet az 1980-as években, amelyet a pápa intézett a nicaraguai kulturális miniszterhez, Ernesto Cardenal atyához, aki dacolt a forradalmi kormányban való részvételre kimondott tilalommal.
A harcos püspököket lassanként konzervatívabb prelátusokkal váltotta fel, ellenőrzése alá vonva a szemináriumokat. Megtorló intézkedésektől sem riadt vissza, mint Leonardo Boff teológus eetében, akit szilenciumra ítélt és aki ezután le is mondott a papi hivatásról.
Az irányzat utolsó képviselője a brazil püspöki karban, a 2004-ben nyugdíjazott Pedro Casaldaliga azonban nemrég úgy vélekedett, hogy a felszabadítás teológiája "még ma is visszafordíthatatlan".