A kincskeresők a lelőhelyekre egy önjáró kereső robot segítségével bukkantak, amelyet korábban sikerrel alkalmaztak a német hátterű, szekta jellegű Colonia Dignidadban (szintén Chilében), ahol a szerkezet egy földalatti fegyverraktárt talált.
A kincskeresők nagy titkolózás közepette visszautaztak a fővárosba, hogy megszerezzék a lelet kiásásához szükséges engedélyeket. Chilei jog szerint a talált értékek fele a föld birtokosát, jelen esetben az államot illeti.
A sziget polgármestere nyugalomra intette a lakosságot, és emlékeztetett arra, hogy 1951 óta ez már a harmadik ilyen expedíció.
A sziget egyébként a Juan Fernandez szigetcsoporthoz tartozik, Chile partjaitól mintegy 700 kilométerre terül el. Nevét onnan kapta, hogy itt tették ki 1704-ben A. Selkirk matrózt, akinek itt töltött négy éve a Robinson Crusoe című regény megírására ihlette Daniel Defoe angol írót.
Ami pedig a kincseket illeti, ezeket a legenda szerint a spanyolok rabolták a mai Peruban, az inkák birodalmában, és spanyol tengerészek ásták el a szigeten. Tudni vélik azt is, hogy egy angol kalóz kiásta és újra elrejtette a drágaságokat, amelyek között állítólag ott van sok más mellett Atahualpa, az utolsó inka uralkodó felségének nyakéke, két pápai gyűrű, valamint a La Rosa de los Vientos - Szélrózsa - elnevezésű, mondák övezte ékszerdarab.