Miközben még az is bizonytalan, hogy valóban megtartják–e a többször elhalasztott, jelenleg januárra ígért választásokat, miközben a Hamasznak és a szélsőséges szervezeteknek eszük ágában sincs letenni fegyvereiket, a palesztin elnök külpolitikai körútra indult a környező országokba, majd Európába és főleg Washingtonba.
Abbász szomszédainál, a palesztin menekültek kérdésében érintett Jordániában és Egyiptomban kezdte útját. Ammanban II. Abdullah királlyal és Kairóban Mubarakkal áttekintette a Gáza utáni helyzetet, esetleges közvetítő szerepüket Izrael felé, valamint az egyre távolabbinak tűnő Útiterv békefolyamat ügyeit.
A tárgyalások kezdetén, október 16-án Jordániában érte a legfrissebb terrorakció híre, hogy Ciszjordániában merénylők lelőttek három buszra várakozó telepest, majd eltűntek Betlehemben. Soha rosszabbkor nem történhetett volna mindez, egyszeriben igazolást nyertek a kemény kézzel meghozott izraeli megtorló lépések, és saját gyöngesége.
Egyiptomból a palesztin és arab ügyekben mindig is igen aktív Franciaországba vezetett első útja. Elítélte a terrort, és segítséget kért a januári választások lebonyolításához. Párizs biztosította támogatásáról, és megerősítette reményeiben, hogy egyszer mégiscsak megindulnak a nemzetközi kvartett módosított Útitervének tárgyalásai.
Abbász a közel–keleti ügyekben újabban egyre nagyobb szerepet vállaló Madridban folytatta megbeszéléseit. Ismét kiderült, hogy Európa örömmel támogatja és segíti a mérsékelt, világi és kiszámítható erőket a Közel–Keleten, cserébe mindössze annyi az elvárás, hogy harcoljanak a fundamentalista és iszlámista csoportok ellen, teremtsenek rendet az egyre átláthatatlanabb káoszban - ha lehet a demokrácia szabályai alapján.
Spanyolország után Amerika következett, a legfontosabbnak tekintett találkozó Bush elnökkel. A gázai káosz és a legfrissebb kínos merénylet mellett Abbász eredményeket is fel tudott mutatni az Egyesült Államok elnökének.
Többé-kevésbé sikerült betartatnia a februárban megkötött tűzszünetet, radikálisan lecsökkentek az Izrael elleni terrorakciók. A gázai kivonulás idejére is biztosította a nyugalmat, és a már újabb izraeli szárazföldi akcióval fenyegető helyzetben végül leállította a szélsőségesek rakétatámadásait és törvényeket hozatott az utcai fegyverviselés és az erőfitogtató tömegdemonstrációk ellen.
Másrészt Abbász a jövendő palesztin államról szóló tárgyalási pozícióit nagyban rontotta az egyre romló biztonsági helyzet: az izraeli kivonulás után a gázai helyzet egyre jobban hasonlít az iraki példára. Hivatalos adatok szerint augusztusban 31, szeptemberben pedig már 44 emberrablás történt.
A különböző fegyveres csoportok meglehetősen kaotikus követelésekkel lépnek fel rabjaik szabadon bocsátásáért: van aki rokonait akarja a börtön falain kívül látni, van aki másokat ugyanezen falakon belül, vannak akik állást szereznek ily módon, mások pedig politikai követeléseiknek adnak nyomatékot.
Az emberrablók közt megtalálhatók a hivatalos szervek katonái éppúgy mint terrorcsoportok fegyveresei vagy „civilek”. A hatóságok a kemény kéz helyett rendre az egyezkedést választják, ami a fegyveresek szemében gyöngeségüket jelzi és hosszabb távon tovább rontja a helyzetet.
Abbász a Fatah hagyományai szerint a kompromisszumkeresés és a tárgyalások útját járja, de ami sikeres politika volt egy emigrációban működő, frakciókra tagolt mozgalomban, nem feltétlenül eredményes, amikor valóságos területeket kell igazgatni, amikor állami berendezkedést kell létrehozni.
Az ellentmondásos helyzetnek megfelelően ellentmondásosak lettek a tárgyalások eredményei is, amelyet kiválóan jelez, hogy ezúttal Jeruzsálemben éppen olyan elégedettek voltak, mint Ramallahban.
Afféle szelektív süketségben szenvednek a felek, mindkét oldalon csak a nekik tetsző kijelentéseket hallották meg. A palesztinok annak örültek, hogy Bush nem követelte a Hamasz távoltartását a januári választásoktól, az izraeliek meg annak, hogy ismét felszólították Abbászt a szélsőséges fegyveres csoportok elleni harcra, a terrorszervezetek lefegyverzésére.
A palesztinok lelkesen fogadták Bush elítélő véleményét a törvénytelen ciszjordániai építkezésekről, de ezt Izraelben meg sem hallották, - ahogyan már évek óta süket fülekre találnak az ezügyben tett nyilatkozatok – viszont annál fontosabbnak vélik, hogy ezúttal sem született semmiféle megállapodás a béketárgyalások időrendjéről, a palesztin állam kikiáltásának dátumáról.
Shiri Zsuzsa/Jeruzsálem
Abbász szomszédainál, a palesztin menekültek kérdésében érintett Jordániában és Egyiptomban kezdte útját. Ammanban II. Abdullah királlyal és Kairóban Mubarakkal áttekintette a Gáza utáni helyzetet, esetleges közvetítő szerepüket Izrael felé, valamint az egyre távolabbinak tűnő Útiterv békefolyamat ügyeit.
A tárgyalások kezdetén, október 16-án Jordániában érte a legfrissebb terrorakció híre, hogy Ciszjordániában merénylők lelőttek három buszra várakozó telepest, majd eltűntek Betlehemben. Soha rosszabbkor nem történhetett volna mindez, egyszeriben igazolást nyertek a kemény kézzel meghozott izraeli megtorló lépések, és saját gyöngesége.
Egyiptomból a palesztin és arab ügyekben mindig is igen aktív Franciaországba vezetett első útja. Elítélte a terrort, és segítséget kért a januári választások lebonyolításához. Párizs biztosította támogatásáról, és megerősítette reményeiben, hogy egyszer mégiscsak megindulnak a nemzetközi kvartett módosított Útitervének tárgyalásai.
Abbász a közel–keleti ügyekben újabban egyre nagyobb szerepet vállaló Madridban folytatta megbeszéléseit. Ismét kiderült, hogy Európa örömmel támogatja és segíti a mérsékelt, világi és kiszámítható erőket a Közel–Keleten, cserébe mindössze annyi az elvárás, hogy harcoljanak a fundamentalista és iszlámista csoportok ellen, teremtsenek rendet az egyre átláthatatlanabb káoszban - ha lehet a demokrácia szabályai alapján.
Spanyolország után Amerika következett, a legfontosabbnak tekintett találkozó Bush elnökkel. A gázai káosz és a legfrissebb kínos merénylet mellett Abbász eredményeket is fel tudott mutatni az Egyesült Államok elnökének.
Többé-kevésbé sikerült betartatnia a februárban megkötött tűzszünetet, radikálisan lecsökkentek az Izrael elleni terrorakciók. A gázai kivonulás idejére is biztosította a nyugalmat, és a már újabb izraeli szárazföldi akcióval fenyegető helyzetben végül leállította a szélsőségesek rakétatámadásait és törvényeket hozatott az utcai fegyverviselés és az erőfitogtató tömegdemonstrációk ellen.
Abbász pozícióit rontotta a gázai helyzet (Oldaltörés)
Másrészt Abbász a jövendő palesztin államról szóló tárgyalási pozícióit nagyban rontotta az egyre romló biztonsági helyzet: az izraeli kivonulás után a gázai helyzet egyre jobban hasonlít az iraki példára. Hivatalos adatok szerint augusztusban 31, szeptemberben pedig már 44 emberrablás történt.
A különböző fegyveres csoportok meglehetősen kaotikus követelésekkel lépnek fel rabjaik szabadon bocsátásáért: van aki rokonait akarja a börtön falain kívül látni, van aki másokat ugyanezen falakon belül, vannak akik állást szereznek ily módon, mások pedig politikai követeléseiknek adnak nyomatékot.
Az emberrablók közt megtalálhatók a hivatalos szervek katonái éppúgy mint terrorcsoportok fegyveresei vagy „civilek”. A hatóságok a kemény kéz helyett rendre az egyezkedést választják, ami a fegyveresek szemében gyöngeségüket jelzi és hosszabb távon tovább rontja a helyzetet.
Abbász a Fatah hagyományai szerint a kompromisszumkeresés és a tárgyalások útját járja, de ami sikeres politika volt egy emigrációban működő, frakciókra tagolt mozgalomban, nem feltétlenül eredményes, amikor valóságos területeket kell igazgatni, amikor állami berendezkedést kell létrehozni.
Az ellentmondásos helyzetnek megfelelően ellentmondásosak lettek a tárgyalások eredményei is, amelyet kiválóan jelez, hogy ezúttal Jeruzsálemben éppen olyan elégedettek voltak, mint Ramallahban.
Afféle szelektív süketségben szenvednek a felek, mindkét oldalon csak a nekik tetsző kijelentéseket hallották meg. A palesztinok annak örültek, hogy Bush nem követelte a Hamasz távoltartását a januári választásoktól, az izraeliek meg annak, hogy ismét felszólították Abbászt a szélsőséges fegyveres csoportok elleni harcra, a terrorszervezetek lefegyverzésére.
A palesztinok lelkesen fogadták Bush elítélő véleményét a törvénytelen ciszjordániai építkezésekről, de ezt Izraelben meg sem hallották, - ahogyan már évek óta süket fülekre találnak az ezügyben tett nyilatkozatok – viszont annál fontosabbnak vélik, hogy ezúttal sem született semmiféle megállapodás a béketárgyalások időrendjéről, a palesztin állam kikiáltásának dátumáról.
Shiri Zsuzsa/Jeruzsálem