Brüsszel lieblingje lett Angela Merkel

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
MTI
Tetszett a cikk?

Valószínűleg a britek utolsó pillanatra tartogatott rugalmassága a 2007-2013-as uniós költségvetésről szombaton hajnalban megszületett brüsszeli megállapodás alapvető magyarázata, valamint minden résztvevőnek az a felismerése, hogy a tárgyalások nem válnak egyszerűbbé azzal, ha elhalasztják őket – írja a Der Spiegel online kiadása.

Angela Merkel. A skorpiószelidítő
© AP
A Spiegel Online szerint az új német kancellár első nagy külpolitikai sikerét aratta Brüsszelben. Angela Merkel még Brüsszelben úgy nyilatkozott, hogy számára ismét bebizonyosodott: "a reményt sohasem szabad feladni". A megállapodás "a remény jele", "jó egyezség született az európai jövő érdekében", "teljesültek a polgároknak az európai cselekvőképességgel szemben támasztott elvárásai".

A Der Spiegel online kiadása szerint Merkel, "az újdonsült csúcs-résztvevő hozzáértően közvetített Tony Blair brit kormányfő és Jacques Chirac francia államfő között", akikről egy angol lap azt írta, hogy úgy viselkednek, mint "két zsákba zárt skorpió".

Merkel időzítési érzékéről is tanúbizonyságot tett, amikor pénteken dél tájban azt javasolta, hogy az újabb brit tervezetben szereplő 849 milliárd euró helyett 862 milliárd legyen a kiadások összege. Merkel ezzel a lépésével "a mozgás látszatát keltette, s meg kellett nyugtatnia a kelet-európaiakat is, akik morogtak a túlságosan sovány strukturális támogatások miatt. Ez végül is csak akkor sikerült, amikor Merkel pótlólag még lecsípett a német pénzekből 100 millió eurót, és azt átengedte Lengyelországnak. A kancellár az engedményt a szomszéddal szembeni jó gesztusként védte meg" – írta a Spiegel Online.

Az internetes kiadvány szerint azonban aligha tart sokáig a megkönnyebbülés érzése. Az Európai Unió ugyan ismét cselekvőképességről tett tanúbizonyságot, de az alkotmány franciaországi és hollandiai elutasítása után kialakult válság nem múlt el.

A konzervatív párizsi Le Figaro úgy véli, hogy a "nagy alkudozás legfőbb tétje a három európai főváros - Párizs, London, Berlin - közép-európai befolyása volt". Angela Merkel a "döntőbíró" szerepében bár "Tony Blairrel értett egyet az európai költségvetés reformját illetően, kitartott a közép-európai országok támogatása mellett és megőrizte a német-francia viszonyt. (…) Tony Blair és Jacques Chirac erős személyisége között olyan intenzív ellentét alakult ki, hogy csak egy harmadik személy vethetett ennek véget. Az európai utolsó vacsora új résztvevőjeként Merkel nem szalasztotta el belépőjét. Sikerült úgy színre lépnie, mintha nélküle Európa nem úszhatott volna meg egy újabb válságot.”