Gerillák amerikai cégek szolgálatában
A biztonsági magáncégek Irakban egyre nagyobb számban szerződtetnek korábbi gerillákat és zsoldosokat Kolumbiából, Guatemalából, El Salvadorból, Nicaraguából és Chiléből. Jelenleg például egyikük az Iraqijobcenter.com nevű honlapon kínálja „ezer, a kolumbiai harcokban edzett ex-zsoldos és rendőr” szolgáltatásait iraki biztonsági munkára - emlékeztet a Foreign Policy. Idén az amerikai Halliburton biztonsági cég kolumbiaiakat foglalkoztatott, hogy megvédjenek olajlétesítményeket számos iraki városban. Egy másik magáncég, a Blackwater egy csoport zsoldossal dolgozik, akik Augusto Pinochet egykori chilei diktátor bérlistáján szerepeltek. Az újoncok gyakran olyan katonai csoportokból jönnek, amelyek az emberi jogok megsértéséről vagy a drogkereskedelemmel kapcsolatos félkatonai kötődésükről ismertek.
Recept az örökösöknek
 Kim Dzsong Il © AP |
Amióta Kim Dzsong Il 1994-ben elfoglalta apja helyét
Észak-Korea élén, koreai megfigyelők azon töprengtek, ki is lesz majd az örököse. Ez igen kényes téma, mert Kim betiltott minden vitát az örökösödéssel kapcsolatban Észak-Koreában. Az idei év azonban megadta ennek a kérdésnek a nyitját. Október 28-án Hu Csin Tao kínai elnök együtt ebédelt Kimmel és a diktátor második fiával, Kim Dzsong Kollal. Mivel Kína az elszigetelt ország legfőbb támogatója, ezért Kim Dzsong Kol asztalhoz ültetése nem vehető félvállról Phenjantól. A 64 éves Kim kijelentette, hogy a három fia közül szeretné kiválasztani örökösét, de azt nem tisztázta, melyikük lenne az. Keveset tudni a 24 éves Kolról, kivéve talán azt, hogy Svájcban tanul, és nagy NBA-rajongó – írja a Foreign Policy.
Már nem az USA a „leggázosabb”
Amikor az Egyesült Államok elkezdte az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, azóta úgy tekintenek rá, mint a rosszfiúra, aki örömében okádja a füstöt. November végi riportokban azonban kiderült, hogy az USA kibocsátása többet esett vissza, mint egy évtizeddel ezelőtt: 2000 és 2003 között a kibocsátás 0,8 százalékkal csökkent. Ezzel szemben Kanadának 2003-ban 24,2 százalékkal nőtt az 1990-es szintjéhez képest. Az európaiak pedig nem tartották a 6,4 százalékos kiotói céljukat. Az Államok kibocsátása részben azért esett, mert az amerikai cégek bevezették a tiszta szenes technológiákat és csökkentették a metán kibocsátást. Persze ez nem jelenti azt, hogy az Egyesült Államok Zöld Óriássá változna át – emlékeztet a Foreign Policy. A visszaesés legfőbb oka a nehézipar átköltöztetése az olyan iparosodó országokba, mint Kína, amely a világ második legnagyobb kibocsátója.
Rumsfeld a független Tajvan mellett
 Donald Rumsfeld © AP |
Donald Rumsfeld, az Egyesült Államok védelmi minisztere látszólag egyetlen szóval megváltoztatta Amerika „egy Kína” politikáját. Egy augusztusi sajtótájékoztatón, amikor megkérdezték tőle, hogy mennyire fontos Tajpej számára, hogy megkössék a fegyvervásárlást az Államokkal, Rumsfeld azzal válaszolt, hogy Tajvan egy „szuverén” állam. „Tudja, mindig hiszek abban, hogy az országoknak – szuverén nemzeteknek – azt kell tenniük, amit választottak, hogy megtesznek. Ez tőlük függ” – mondta akkor a miniszter. Figyelembe véve Peking érzékenységét minden, független Tajvannal kapcsolatos állításra meglepőnek tűnik, hogy Rumsfeld ennyire gondatlanul fogalmazott. „A Tajvani Szoros témája teológikus. Megvan ennek a szent szövege. A hivatalnokok, akik a szükséges képzettség nélkül beszélnek a nyilvánosság előtt, gyakran megbánják a napot, amikor nem tanulták meg a megfelelő árnyalatokat és finomságokat”- mondta a Foreign Policynak Richard Bush, a Brookings Intézet vezető kutatója, az USA Tajvani Nagykövetségének korábbi vezetője. „Rumsfeld szóhasználata, a „szuverenitás” talán egy kicsit radioaktív, mert ez a szó mást jelent a különböző embereknek.” Szándékosan mondta ezt? Kenneth Lieberthal politológus és a Nemzetbiztonsági Tanács egykori Kína tanácsadója nem hiszi: „Azt hiszem, nyelvbotlás volt”. Szerencsére sem a kínai, sem a tajvani kormányzat nem csinált politikai bonyodalmat Rumsfeld botlásából. Ők ismerik jól a forgatókönyvet, és talán nem támadnak egy véletlen hibáért.
Vissza a terrorista táborba
Pervez Musarraf tábornok, Pakisztán elnöke lecsapott a terrorista csoportokra, amelyek 2001. szeptember 11-e után is Pakisztánban működnek. Abban az évben Washington Musarraf támogatását kérte a terror elleni háborúban, helybenhagyva cserébe F-16-os vadászgépek eladását Iszlámábádnak – emlékeztet a Foreig Policy A beszámolók szerint azonban a terrorista kiképző táborok újra kinyitottak Pakisztánban, erre viszont csak kevesen figyeltek fel 2005-ben. Júliusban a Herald, egy pakisztáni lap megírta, hogy a korábban elpusztított terrorista kiképző táborok megnyitása jó üzlet Pakisztán észak-nyugati határvidékének. Iszlámábád visszautasította, hogy egyáltalán létezne bármiféle „tábori probléma”, noha a Herald riportere részt vett egy vezetett túrán egy teljesen helyreállított táborban Mansehrában. A hely teljesen fel lett újítva, helyet hagyva az irodáknak, négy lakóhelyiségnek, röplabdapályának és természetesen fiatal legényeknek AK-47-sel. Habár semmilyen jel nem mutat arra, hogy a tábor Iszlámábád meghátrálását jelenti, egy katona a Heraldnak elmondta, hogy őket az „ellenőrzött szabadság rezsimje” működteti. Hírszerzési források szintén beszámoltak a The New York Times egyik augusztusi cikkében, hogy három pakisztánit bebörtönöztek a múlt nyáron, mert merényletet kíséreltek meg az Egyesült Államok kabuli nagykövete ellen. Őket is Mansehrában képezték ki. Felbőszült afgán katonai tisztviselők elmondták, hogy Pakisztán visszatért a tálibok támogatásához, és azt remélik, hogy az Egyesült Államok kivonja katonáit Afganisztánból. Természetesen Musarraf a nehéz terep miatt sohasem lesz képes ellenőrizni országa minden négyzetcentijét. De ha táborokat képesek megtalálni az újságírók, akkor képesek megtalálni a pakisztáni katonák is… ha körülnéznek – véli a Foreign Policy.
A cikk folytatása (Oldaltörés)
India harcai a maoistákkal
Nepálban tíz éve tart a maoista lázadás, és eddig több mint 12 ezer életet követelt – áll ez a növekvő szám a 2005-ös szalagcímeken. De mi inspirálja a szomszédos ország lázadóit? Következetesen túljárnak a túlnyomórészt indiai rendőri erők eszén az indiai maoisták (akiket Naxalitéknek is hívnak) , hatalmas területeket tartanak az ellenőrzésük alatt számos keleti és déli államban, mint Orissa és Andhra Pradesh, és ott vannak az IT-központ Bangalore közelében is. Novemberben közel 700 nehézfegyverzetű naxalite megtámadta Dzsehanabadot, egy 80 ezres kisvárost Bihar állam keleti részében, és kiszabadítottak 350 helyit a börtönből, köztük lázadókat. És bár az indiai maoisták a szegények és a földnélküliek nevében küzdenek, kifejezik egy újonnan kitalált érvelésüket a jól koordinált támadások megnyerésével. Éppen mostanában támadtak meg egy rendőr kiképző központot Jharkhand államban – műholdas kommunikációval, pontos útlezárásokkal és a telefonvonalak blokkolásával. A technikai robbanás nem az egyetlen robbanás lesz, ami Indiából jön.
A haditengerészet védelmi rakétái
Erősebb lett az Amerikai Nemzeti Rakétavédelmi Rendszer. Jóllehet az amerikaiaknak azt mondták, hogy a végleges pajzs a bejövő rakéták ellen készül, az ismételten célt tévesztett a legideálisabb körülmények között is. A több mint 92 milliárd dolláros költséget a Bush-adminisztráció támogatói különítették el a projektre. De volt lehetősége a haditengerészetnek is. November 17-én egy elfogó vadászgép szállt fel a USS Lake Erie fedélzetéről, hogy eltalálja a tesztrakétát 100 mérfölddel arrébb a Csendes-óceánon. Ez volt az első alkalom, hogy tengeri indítású vadászgép szállított egy robbanófejet külön a hordozórakétától. „A haditengerészetnek sokkal jobb dolga van, mint a földi bázisú Rakétavédelmi Ügynökségnek”, mondta a Foreign Policynak Philip Coyle egykori Pentagon-tisztviselő, aki a tengerészet sikerét a szállítók munkájának és alapos felügyeletének tulajdonítja. A tengeri bázisú rakétavédelemnek megvannak a maga határai. Nem működnek messze a szárazföld belsejében, és a repülésének csak a kezdeti szakaszában képesek elfogni a rakétákat. De működhet Észak-Koreában, és ez talán elég.
Olajkilátások
 © AP |
Idén az olajárak szárnyalásával az értékes árucikk jövőjével kapcsolatos viták is fellángoltak. De elveszett a felfordulásban az ExxonMobil beszámolója
The Outlook for Energy: A 2030 View (Az energia kilátásai – 2030) címmel. Az OPEC-en kívüli kitermelők teljes olajeladása az ExxonMobil előrejelzései szerint 2010 körültetőzik majd, miután az OPEC kénytelen lesz megnövelni a napi kitermelését egymillió hordóval, fenntartva az igényt 2030-ig. „2003-ban Algéria 1,1 millió tonna olajat termelt ki”, írta Alfred J. Cavallo energiaipari elemző az Atomtudományok Közlönyében. „Egy új Algériának vásárolnia kellene a Perzsa-Öbölből minden évben, egészen 2010-ig, csak hogy fenn tudja tartani a növekedést a kereslethez.” Ez nem egyszerű kilátás. Rosszat tesz a legtöbb OPEC államnak, köztük az ingadozó kitermelő Szaúd-Arábiának, amely nem engedi a független vizsgálatot az olajtartalékain, tehát figyelembe kell vennünk egy jövőbeni hiányt. Az OPEC kvótarendszere alatt a tagoknak minden ösztönzésük megvan arra, hogy felnagyítsák a készleteik számait. Amennyivel többet igényelnek, annyival többet tudnak eladni. A fekete arany hordónkénti ára meg csak megy föl – megint, emlékeztet a Foreign Policy.
Elesett amerikai katonák: mennyi az annyi?
 © AP |
Az amerikai hadserege egészsége komolyan hanyatlik – véli a Foreign Policy. Hét az egyhez a sebesült és halott katonák aránya Irakban, és ez a legmagasabb arány az emlékezetes konfliktusok óta, beleértve Vietnámot is, ahol ez az arány három az egyhez volt. Egy évvel később a történet még rosszabb lett – és majdnem mellőzött. 2005-ben, a legnagyobb idézett szám az iraki háborúval kapcsolatban több mint 2100 amerikai halott katona volt. Amikor a sebesültek számát említették, a Pentagon adataival (15500 katona), vagy a Hadsereg Orvosi Hatósága számával adataival (20748) példálóztak. Ma a halálra sebesültek aránya közel hét az egyhez a hivatalos számok szerint. A Veteránügyi Hatóság azonban októberben arról számolt be, hogy adataik szerint 119247 afganisztáni vagy iraki háborús veterán kereste meg az intézményük egészségügyi ellátását. Összesen 46450-at elsősorban mozgásszervi problémákkal, ugyanennyit gyengélkedéssel és hátproblémákkal diagnosztizáltak. Több mint 36800 veteránt - az összes a hatóság által gondozott 31 százalékát - kezelték mentális zavarokkal. Nemcsak a Veteránügyi Hatóság érezte meg, hogy a katonák növekvő száma szorul segítségre. Júniusban az ügynökség szólt a törvényhozóknak, hogy alulbecsülték az iraki és afganisztáni veteránok számát, és 1 milliárd dollár szükségalapot igényelnek.
Éhezés Afrikában
Niger, Mali, Burkina Faso és Mauritiánia tavaly a szárazság és a sáskák inváziója miatt az átlagnál is kevesebb élelmiszert termelt. A nyár folyamán legalább két és fél millió ember éhezett, halt meg az éhínség miatt. A válsághelyzetre a nemzetközi közösség túl későn reagált, hiszen „megszokott”. Niger nagyon ritkán termel eleget ahhoz, hogy a népességét ellássa. Ám az idei állapot valóban rendkívüli volt. A segélyszervezetek önkéntesei arról számoltak be, hogy a szülők fűvel és falevelekkel etetik gyermekeiket. Rettenetesen lesoványodott emberek érkeznek nap mint nap az étkeztetőközpontokba. Nigert sok bírálat érte amiatt, hogy nem készült fel eléggé az élelmiszerhiányra.
(Forrás: Foreign Policy)
