Nem maradt meg az egy- ség © AP |
"Nem maradhattam tétlen" - magyarázta az államfő kijevi sajtókonferenciáján, majd hozzátette, az utóbbi hónapokban főleg abból állt a munkája, hogy az egymással hadakozó csoportok között "óvó bácsiként" igyekezett fenntartani az ország belpolitikai stabilitását. Míg Juscsenko az egykori szövetséges Timosenko vezette kabinetet vádolta azzal, hogy a miniszterek képtelennek bizonyultak szétválasztani üzleti és politikusi tevékenységüket, a miniszterelnök asszony és hívei Juscsenko környezetét - elsősorban az ország egyik leggazdagabb polgáraként számon tartott Porosenkót - illették hasonló vádakkal.
A kölcsönös vádaskodás a kelet-európai térség legnagyobb öntödéje, a Nikopolszki Vaskombinát (NZF) privatizációja körül keletkezett vita miatt jutott a felszínre. A jelenleg az előző államfő, Leonyid Kucsma vejének, Viktor Pincsuknak az érdekeltségi körébe tartozó céget állítólag Timosenko és Porosenko is a vele szövetségben lévő üzleti körnek akarta juttatni. Ráadásul az elterjedt pletyka szerint Juscsenko maga is beszállt a versenybe: a cégben kisebbségi tulajdonosként benne lévő dnyepropetrovszki Ihor Kolomojszkijnak, a 2,5 milliárdos vagyonával talán leggazdagabb ukrán vállalkozónak akarná azt "kiközvetíteni".
Az NZF-vel kapcsolatos események alátámasztani látszanak azokat a véleményeket, melyek szerint a Juscsenko-Timosenko párosnak nem sikerült betartania a forradalom idején tett legfontosabb ígéretét, azt, hogy Ukrajna megszabadul a korrupciótól, és az ország visszakapja a múltbeli privatizációs ügyletek idején elherdált üzemeket. "Nagyon sok üzletembert ismerek, és mindegyik arról panaszkodik, hogy semmi sem változott, a korrupció változatlanul jelen van a hatalom minden szintjén" - mondta a HVG-nek Dmitro Vidrin politológus, Timosenko tanácsadója.
Az ukránok jelentős része Juscsenkót teszi felelőssé a korrupció fennmaradásáért, még a mögötte álló Mi Ukrajnánk tömörüléshez tartozó parlamenti képviselő, Mihajlo Pozsivanov is emlékeztetett arra, hogy az államfő a minap több olyan kijelentést is tett, amely arra utalt, az új hatalom már nem akarja firtatni a magánvagyonok keletkezését, és békés együttműködés alakul ki a politikai és üzleti elit között. "Ez az álláspont ellentétes azzal, amit a forradalom idején megfogalmaztunk" - vélekedett a HVG-nek Pozsivanov.
Mára kölcsönös bizalmatlanság alakult ki Juscsenko és Timosenko között. A kormányfő népszerűségének láttán az államfő több alkalommal is azt szorgalmazta, hogy Timosenko ne szerepeljen állandóan a médiumokban, és csak a kormány előtt álló feladatok megoldására összpontosítsa a figyelmét. Vidrin úgy vélekedett, hogy a vita ellenére még nem végleges a szakadás az államfő és volt miniszterelnöke között. "A miniszterelnök nyilatkozatainak legfontosabb eleme, hogy a jövő márciusi parlamenti választásokon nem Juscsenko ellen, hanem vele párhuzamosan fog indulni. Az elnök és az exkormányfő környezete azonban a másik táborral való szakításra buzdítja őket, így nem kizárt, hogy teljes mértékben egymás ellen fordul a két volt szövetséges. Mindenestre úgy vélem, a választások után ismét egy táborban lesz a forradalom két vezető személyisége" - hangsúlyozta Vidrin.
A kijeviekkel folytatott beszélgetésekből sütő kiábrándultsághoz az is hozzájárult, hogy Juscsenko nem volt hajlandó szóba állni a forradalmat nem támogató politikai erők képviselőivel. "Mondtam is Juscsenkónak, vége a forradalomnak, itt az ideje, hogy a szociális és gazdasági kérdésekkel is foglalkozzon. Úgy tűnik, az államfő még most sem hajlandó erre" - mondta a HVG-nek Leonyid Kravcsuk volt államfő, aki nyilatkozatai alapján maga is inkább Timosenkót támogatja.
Fokozatosan kopik egyébként Juscsenko népszerűsége a legújabb közvélemény-kutatások szerint, és már csak a választók 18 százaléka szavazna pártjára. Az államfő szövetségese, a szocialisták élén álló Moroz további 6-7 százalékot hozhat. Nem tudni, ki mellé áll Kucsma egykori kabinetfőnöke, a jelenleg parlamenti elnöki tisztet betöltő Vladimir Litvin, akinek a pártja további 3-4 százalékot hozhat szövetségesének. Timosenko jelenleg a választók 12 százalékára számíthat, ám a közhangulat alapján ítélve ez az arány növekedni fog.
Nem szabad megfeledkezni a forradalom miatt háromfordulósra sikeredett elnökválasztás veszteséről, a hónapok óta Oroszországban lévő Viktor Janukovicsról, aki a kijevi események láttán azonnal visszatért hazájába. Bár tábora demoralizálódott a kudarc hatására, az új elit által elkövetett hibák, a terjedő rosszkedv miatt az utóbbi hetekben ismét nőtt Janukovics támogatottsága, és most pártja a voksok 14-15 százalékát kapná. Bár Moszkva egyértelműen Janukovics-párti, az orosz politikusok - a tavalyi hibákból tanulva - igyekeznek távol tartani magukat az ukrajnai eseményektől. Az utóbbi napok egyik legfurcsább fejleménye az volt, amikor Janukovics együttműködést ajánlott Timosenkónak. Bár sokatmondó, hogy az exkormányfő nem utasította el egyből a kezdeményezést, alig vannak, akik hisznek a két ellenfél összefogásában.
NÉMETH ANDRÁS / KIJEV