Közel tíz napig nem tudta megkezdeni őszi ülésszakát a pozsonyi parlament, és a történtek jól jellemzik a szlovák belpolitika labilis helyzetét. Az ülésszak a törvényhozás határozatképtelensége miatt nem kezdődhetett el. Pedig a kormánykoalíciót megtépázó legújabb botrány - a korrupció gyanújába került Pavol Rusko gazdasági miniszter augusztusi menesztésével - épp rendeződni látszott. Rusko pártja, a liberális Új Polgári Szövetség (ANO) kettészakadt, képviselői többsége - kilencen - a koalícióval tartott, és így látszólag nem változtak lényegesen a parlamenti erőviszonyok. A kormány legalább egy éve a különböző pártokról levált, nagyszámú független képviselő segítségével biztosította a működéséhez szükséges parlamenti többséget.
© Túry Gergely |
Nem így történt. A szeptemberi ülés első napjain az ellenzéki képviselők rendre szándékosan nem jelentek meg, és mivel sok független is így tett, a parlament határozatképtelennek bizonyult. "Politikai hiénizmust" emlegetett ennek kapcsán a Magyar Koalíció Pártja (MKP), de Robert Fico, az ellenzéki SMER párt elnöke válaszul kedvenc mondását ismételte meg: ne akarjon kormányozni az, akinek nincs meg ehhez az elegendő parlamenti támogatottsága. A helyzet ugyanis szeptemberre annyiban változott, hogy a hírek szerint most már az ellenzék egyes körei is komoly összegeket hajlandók erre a célra áldozni, a válság idején a szavazatok árfolyamát több politikus 1,5 millió koronára becsülte.
A parlamentben kialakult patthelyzetet Mikulás Dzurinda kormányfő eleinte csak figyelte, majd miután már két koalíciós párt, előbb az MKP, majd a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) is előrehozott választásokról kezdett beszélni, lépett. A szükséges számú szavazathoz három képviselőt kellett "meggyőzni". Egyikük Ivan Simko, a kormányfő éveken át legközelebbi harcostársa volt, akit annak idején a katonai megrendelések körüli viták miatt mozdítottak el a védelmi minisztérium éléről. Ő azt követelte, hogy az általa nemrég gründolt Misia 21 párt elnökeként kössenek vele a kormánypártok nyilvános együttműködési megállapodást. Ezt ugyan nem érte el, de azért az utolsó pillanatban mégis a koalíció mellé állt. Nehezebb dolga volt a kormányfőnek a fennmaradó két voks megszerzésével. Ketten ugyan időközben otthagyták a Vladimír Meciar Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom-Néppártját (HZDS), de annak kormányzása idején nyakig benne voltak a gyanús privatizációs ügyletekben, amiért 1998 után vizsgálatok is folytak ellenük. Egyikük végül is beadta a derekát, társa viszont inkább lemondott a mandátumáról.
A bomba akkor robbant, amikor már úgy tűnt, hogy Dzurinda végképp sarokba szorul. A HZDS másik két képviselője bejelentette átlépését az ANO-ból kiszakadt Lindtner-féle kormánypárti frakcióba, amivel egyelőre megoldódtak a koalíció parlamenti problémái. A fordulat ellenzéki oldalon hatalmas felháborodást váltott ki. Robert Fico egyenesen titkos hosszú távú együttműködési megállapodást sejt Dzurinda Szlovák Kereszténydemokrata Uniója (SDKU) és a HZDS között.
Meciarék mindent tagadnak, és különféle manőverekkel igyekeznek elterelni a sajtó figyelmét az ügyről. A párt összes vezetője élesen elítélte az egyébként eddig a pártbeli vitákban Meciar feltétlen híveinek számító volt kollégáik lépését, sőt Katarína Tóthová egykori miniszterelnök-helyettesről azt is elhíresztelték, hogy leköpte az egyik renegátot. A legnagyobb áldozatot azonban a pártelnök, Vladimír Meciar hozta azzal, hogy az átlépés napján tartott sajtóértekezletén készségesen válaszolt a trencsénteplici luxusvillájával kapcsolatos kérdésekre. Abban ugyanis szinte mindenki egyetért, hogy a Meciar-kormány idején a nyilvánosság kizárásával folyt privatizáció szálai a volt kormányfő kezében futottak össze, viszont az 1998-as kormányváltás után gyakorlatilag semmit sem tudtak rábizonyítani. Az egyetlen kivétel az említett villa, amelynek 40 millió koronás vételárát nem volt képes megmagyarázni. Az ezzel kapcsolatos kérdések éveken át dührohamokat váltottak ki belőle, megtörtént, hogy a kamerák előtt ököllel esett neki az ezt firtató újságírónak.
A koalíció és ezáltal a parlament tehát újra működőképes, de nem tudni, hogy meddig lesz ez így. Fico ugyanis mindenáron ki akarja erőszakolni az általa olyannyira áhított előrehozott választást. Most Ficóék a hírek szerint egyes miniszterek elleni bizalmatlansági indítványokkal teszik majd próbára a koalíciót. Az is köztudott, hogy elsőként a keménykezű Ludovít Kaník szociálisügyi minisztert igyekeznek majd kilőni a kormányból, és ezzel ellehetetleníthetni a koalíciót. De Fico sem lehet biztos a dolgában. Az ellenzéki pártok - és a hozzájuk húzó független képviselők - ugyanis egyelőre csak a parlament bojkottjában egységesek.
Továbbra is lebegteti ugyanakkor az előrehozott választások kérdését az MKP és a KDH. Egyrészt így szeretnék elkerülni, hogy rajtuk is fogjon a Fico által a képviselővásárlással kapcsolatban villámgyorsan megkezdett lejáratási kampány. Másrészt pedig maguk sem teljesen bíznak a Dzurinda által összefércelt parlamenti többség működőképességében. Egyelőre azonban csak a szavaknál maradtak, nem úgy az ellenzék, amely már két, ezzel kapcsolatos törvényjavaslatot is beterjesztett: a kommunisták márciust, a HZDS júniust javasolták az előrehozott választások időpontjának. Kormánypárti támogatás nélkül azonban nem lesz meg a szükséges 90 szavazat.
A válság egyelőre Ficónak előnyös, a legújabb felmérések szerint a SMER támogatottsága kissé emelkedve már túllépte a 35 százalékot. A második vonalat az MKP, a HZDS és a KDH alkotja egyenként 10-12 százalékkal. Ezt követi az SDKU és a Szlovák Nemzeti Párt 7 százalék körüli támogatottsággal, illetve a kommunista párt az 5 százalékos parlamenti küszöb körül mozogva. A válság viszont szinte eltüntette az ANO-t, amely 7 százalékról 2 százalékra esett vissza.
A belpolitikai zavar a reformok szempontjából egyébként nem jelent különleges kockázatot. A betervezett törvények nagy részét idén nyárra elfogadták, a fizetős felsőoktatást is tartalmazó oktatásügyi reformmal pedig a választási évben egyébként sem merték volna már borzolni a kedélyeket. Ehelyett Dzurinda arra készül, hogy a reform kiigazítása címén különféle hangulatjavító intézkedéseket vezessen be. Ezek közül az újra dolgozó parlament el is fogadott néhányat. A legszegényebbek számára nyújtott lakhatási támogatást ősztől családok esetében 2150, egyedülállóknál pedig 1360 koronára - egyaránt 230 koronával - emelik, a magas benzinárak miatt pedig a rokkantak üzemanyag-támogatását toldották meg havi 200 koronával, és az így elérte a 900 koronát.
TUBA LAJOS / POZSONY