A számítógépes vetítésnek köszönhetően szinte megérinthető színes, háromdimenziós képek peregtek az izraeli Weizmann Intézet egyik előadótermében. A fehérjék térszerkezetét láttató "mozi" valójában nem a természettudomány iránt érdeklődő nebulóknak készült, az Európából érkezett egészségügyi újságírók is csak kivételesen nyerhettek bepillantást az aminósavláncok világába. A 2500 tudóst foglalkoztató - hét évtizeddel ezelőtt, még a brit fennhatóság alatt állott Palesztinában alapított - nemzetközi hírű kutatóintézetben a biokémikusok moziterme ez, ahol megpróbálják egymáshoz illeszteni a "fehérjepuzzle"-darabokat. A végső cél - akárcsak az intézet sok másik tudományos műhelyében - megtalálni a rák ellenszerét.
"Itt különösen nagy súlyt fektetünk arra, hogy a tudományos felfedezések minél előbb a gyakorlatban hasznosuljanak" - mondta a HVG tudósítójának Avigdor Scherz biokémikus professzor, akinek a növényekben zajló fotoszintézis adta az ötletet arra, hogy a szervezetbe juttatott sejtgyilkos szer csak a tumorban aktiválódjon, külső megvilágításra. Munkatársaival - és egy francia céggel együttműködve - odáig jutott, hogy Izraelben és Kanadában már részt vehetnek az eljárás klinikai kipróbálásában. Az eredmények, mint mondta, biztatóak, elsősorban a prosztatadaganatoknál, ahol a kezelés hatására percek alatt eltűnik a tumort tápláló érhálózat, és a burjánzó sejtek is elpusztulnak.
Az elkészült innovatív termékek nemzetközi menedzselésével külön intézmény foglalkozik Izraelben: az Export és Nemzetközi Együttműködés Intézete. Az országban a GDP 4,8 százalékát fordítják kutatás-fejlesztésre - mondta a HVG-nek néhány, a szüleitől megtanult magyar szó után angolra váltva David Fürst, az élettudományok "patronálásával" megbízott osztály vezetője, amely aránnyal a világ valamennyi országát megelőzik. A hightech termékek kivitele 1993-ban még a Jaffa naranccsal képviselt azonos potenciált - mindkettő évi 120 millió dolláros exportbevételt hozott. Tavaly a high-tech ipar már 16-17 milliárd dollárt kasszírozott a kivitelért. Ugyanezen idő alatt a külföldi befektetések évi 600 millióról 4 milliárd dollárosra nőttek: ezek közel kétharmada egyenlő arányban a kommunikáció és az élettudományok között oszlik meg, a maradék egyharmadon a szoftverfejlesztők, a félvezetőgyártók és az internetes cégek osztoznak.
A mintegy 25 ezer főt foglalkoztató élettudomány-iparág termékeinek többsége gyógyászati eszköz, orvosi berendezés, 21 százaléka a biotechnológia, 13 százaléka pedig gyógyszergyártás. Mindez nem véletlen, panaszkodott Shai Yarkoni, egy nőgyógyászból lett biokémikus, a Target-In biotechnológiai cég alapítója: "Nekünk négy olyan hatóanyagunk van, a fejlesztés különböző stádiumában, amelyek a kóros sejteket »öngyilkosságba« kergetik. Ám évekbe telik, amíg ezekből bevétel lesz, nagy a befektetői kockázat, mind nehezebb és drágább a készítmények klinikai kipróbálása."
Az apróbb ötletek tulajdonosai sem azonnal profitáltak a találmányukból, legalábbis ez derült ki legtöbbjük sikertörténetéből. "Kaptam valakitől ajándékba egy első világháborús elsősegélycsomagot. Úgy találtam, hét évtized alatt lényegében semmit sem változott az ilyen csomagok tartalma" - mesélte Bernard Bar-Natan, aki egy ideig szanitécként dolgozott az izraeli hadseregben. Ez adta az ötletet, hogy az erős vérzések elállítására alkalmas, akár egy kézzel is felrakható nyomókötéseket fejlesszen ki, amelyekkel pillanatok alatt el lehet látni a sérülteket. Először a honi, majd az amerikai hadsereg állította hadrendbe a terméket, de NATO-szanitécek is kaptak belőle a balkáni háborúban. Katasztrófahelyzetekben, tömegbaleseteknél szintén remekül használható, csupán a hagyományosnál magasabb ára szabhat korlátot civil felhasználásának.
De van, ahol éppen a megtakarítás teszi vonzóvá az innovatív terméket. "Néhány napban mérhető az idő, amennyi alatt megtérül a szilikonból készült EKG-szíj, amely a mellkasra helyezve a két kart is átfogja, így biztosítva, hogy optimális helyen legyen mind a 12 elvezetés, vagyis a szív elektromos impulzusait érzékelő pontok" - magyarázta a gyártó cég ügyvezetője. Felhelyezése feleannyi időt igényel, mint a hagyományos érzékelőké, és nincsenek egyszer használatos szerelékei, így egy nagyobb forgalmú kardiológiai osztályon - például az USA-ban - akár napi 120 dollárt lehet vele megspórolni.
Az egészségüggyel kapcsolatos vállalkozások nem a 6 milliós Izrael vásárlóit célozzák meg elsősorban, termékeik 70 százaléka az USA-ban talál vevőre. Különösen nagy sikere van a tengerentúli piacon annak az elektronikával felszerelt, arcra ragasztható szenzornak, amely alvás közben méri a súlyos érrendszeri károsodást, magas vérnyomást, állandó fáradtságot, impotenciát okozó légzéskimaradást. Ezzel a 40 dolláros, eldobható eszközzel megspórolható, hogy ezt a rendellenességet 300-1000 dollárért egy, az otthon kényelmét nem nyújtó alváslaborban mérjék.
A régi tapasztalatok felhasználásából is születik új gyógymód, ilyen például az elektronika vezérelte jógalégzés. Egy tenyérnyi szerkezet méri a légzésszámot, majd mindenkinek személyre szabott zenét "komponál", amellyel fokozatosan csökkenti, lehetőleg tíz alá, a percenkénti belélegzést. A 300 dollárért, Európában 300 euróért kapható szerkezet hét klinikai kipróbáláson is túl van, amelyek azt mutatták, hogy az eszköz napi 15 perces használata csökkenti a magas vérnyomást. Így különösen azoknak tesz jó szolgálatot, akikre nem hat a vérnyomáscsökkentő gyógyszer, vagy nehezen viselhető mellékhatásokkal jár. A légzéscsökkentő nem gyógyít - oszlatott el minden kétséget a fejlesztő cég vezetője, Isaac Rodan -, csak karbantartja a rendetlenkedő ereket. A napi negyedórás kötelező relaxációt meg akár receptre is felírhatnák a kardiológusok.
GÁTI JÚLIA / TEL-AVIV