Az információk Angela Merkel német kancellár washingtoni látogatásának kezdő napján láttak napvilágot. Németország nem vett részt harcoló egységekkel az iraki háborúban, amelyet ellenzett. Egyes vélemények szerint ugyanakkor a részvétel valamilyen formájának tekinthető, hogy az amerikaiak és szövetségeseik a háború idején használták a németországi infrastruktúrát és a légtérhasználati jogot is biztosították számukra.
A Süddeutsche Zeitung és a Panorama szerint a BND munkatársai állítólag a bombázandó célpontok kiválasztásában is segítettek, illetve: azonosították azokat a célpontokat, például kórházakat, követségi épületeket, amelyek elpusztítását el kellett kerülni.
A BND szóvivője ez utóbbi mozzanatot erősítette meg a nap folyamán. "A cél emberéletek védelme volt", a BND ezért olyan koordinátákat jelentett, amelyek alapján meghatározhatóak voltak a kimondottan nem bombázandó objektumok - közölte a szóvivő.
A német felderítés ügynökei a legmagasabb helyek tudtával és jóváhagyásával maradtak az iraki fővárosban, s a francia nagykövetségen helyezték el őket, miután a német képviseletet röviddel a háború előtt kiürítették. A sajtójelentés szerint legkevesebb két német felderítő az iraki háború teljes tartama alatt információkkal látta el az amerikaiakat.
A BND és Steinmeier szerint a német felderítők törvényes felhatalmazás keretében információkat gyűjtöttek Irakban, azokat kiértékelték és jelentették kormányuknak.
Az amerikai védelmi minisztérium egyik magát megnevezni nem kívánó volt munkatársa szerint a németek az amerikai katonai titkosszolgálatnak, a DIA-nak (Defense Intelligence Agency) aktív segítséget nyújtottak. Például segítettek a Szaddám Huszein elleni egyik merényletkísérletnél. 2003 április 7-én úgy sejtették, hogy az iraki vezető a bagdadi Manszur negyed egyik épületében tartózkodik.
A sejtés megerősítésében állítólag a németek is közreműködtek. Az épületbe lövedék csapódott be, amely két épülettömböt szétrombolt. Tizenkét civil meghalt, az iraki vezető és emberei azonban már korábban eltávoztak, ha valóban az épületben tartózkodtak.
Ernst Uhrlau, a BND főnöke azonban a Die Weltnek nyilatkozva cáfolta, hogy a német titkosszolgálat emberei részt vettek volna Szaddám Huszein üldözésében. Uhrlau megerősítette, hogy a BND sem az iraki háború előtt, sem annak idején nem segítette az amerikaiakat bombázandó célpontok azonosításában.
A Süddeutsche Zeitung és a Panorama beszámolója felzúdulást váltott ki a német ellenzék körében, többen vizsgálóbizottság felállításának a lehetőségét vetették fel.
A Süddeutsche Zeitung és a Panorama szerint a BND munkatársai állítólag a bombázandó célpontok kiválasztásában is segítettek, illetve: azonosították azokat a célpontokat, például kórházakat, követségi épületeket, amelyek elpusztítását el kellett kerülni.
A BND szóvivője ez utóbbi mozzanatot erősítette meg a nap folyamán. "A cél emberéletek védelme volt", a BND ezért olyan koordinátákat jelentett, amelyek alapján meghatározhatóak voltak a kimondottan nem bombázandó objektumok - közölte a szóvivő.
A német felderítés ügynökei a legmagasabb helyek tudtával és jóváhagyásával maradtak az iraki fővárosban, s a francia nagykövetségen helyezték el őket, miután a német képviseletet röviddel a háború előtt kiürítették. A sajtójelentés szerint legkevesebb két német felderítő az iraki háború teljes tartama alatt információkkal látta el az amerikaiakat.
A BND és Steinmeier szerint a német felderítők törvényes felhatalmazás keretében információkat gyűjtöttek Irakban, azokat kiértékelték és jelentették kormányuknak.
Az amerikai védelmi minisztérium egyik magát megnevezni nem kívánó volt munkatársa szerint a németek az amerikai katonai titkosszolgálatnak, a DIA-nak (Defense Intelligence Agency) aktív segítséget nyújtottak. Például segítettek a Szaddám Huszein elleni egyik merényletkísérletnél. 2003 április 7-én úgy sejtették, hogy az iraki vezető a bagdadi Manszur negyed egyik épületében tartózkodik.
A sejtés megerősítésében állítólag a németek is közreműködtek. Az épületbe lövedék csapódott be, amely két épülettömböt szétrombolt. Tizenkét civil meghalt, az iraki vezető és emberei azonban már korábban eltávoztak, ha valóban az épületben tartózkodtak.
Ernst Uhrlau, a BND főnöke azonban a Die Weltnek nyilatkozva cáfolta, hogy a német titkosszolgálat emberei részt vettek volna Szaddám Huszein üldözésében. Uhrlau megerősítette, hogy a BND sem az iraki háború előtt, sem annak idején nem segítette az amerikaiakat bombázandó célpontok azonosításában.
A Süddeutsche Zeitung és a Panorama beszámolója felzúdulást váltott ki a német ellenzék körében, többen vizsgálóbizottság felállításának a lehetőségét vetették fel.