A két férfi - Thomas Wischke és Rebiti Drata - egy Lipcse környéki üzemből utazott Irakba, hogy a Bagdadtól 200 kilométerre északra fekvő Baidzsi városában szereléseket végezzenek egy tisztítószereket előállító üzemben. Baidzsiban található Irak legnagyobb olajfinomítója, a település az úgynevezett szunnita háromszögben fekszik, a környéken különösen heves az ellenállás az új iraki vezetéssel és az amerikaiakkal szemben.
A férfiak az éjszakát egy laktanyában töltötték, majd reggel társakkal együtt elindultak az üzembe dolgozni, ám oda nem érkeztek meg, mert fegyveresek állták útjukat. Egyes német beszámolók szerint a fegyveresek az iraki nemzeti gárda egyenruháját viselték. A két férfit autóik csomagtartójába tuszkolták, majd elhajtottak velük. A társaságban volt még egy német, de őt nem bántották, állítólag azért nem, mert arabnak nézték.
A berlini külügyminisztériumban ismét válságstáb alakult. Irakban a háború kitörése óta novemberben raboltak el először németet, Susanne Osthoff régésznőt, aki kevéssel karácsony előtt szabadult. Elrablásának és kiszabadulásának körülményeit spekulációk övezik.
Ilyen spekuláció, hogy váltságdíjat fizettek érte, mi több - mint a Focus hírmagazin legújabb számában írja - a váltságdíj egy részét, körülbelül háromezer dollárt, megtalálták Osthoffnál. Valaki átkutatta a holmijait, miközben a régésznő a bagdadi német nagykövetségen tusfürdőt vett. A német kormány következetesen tagadja, hogy bárkinek is váltságdíjat fizetne, mondván: Németország nem zsarolható.