Joseph Nicelli hivatásos balzsamozó társa segítségével a hozzá kerülő holttestekből kiszedte az értékesíthető részeket, csontokat, szöveteket, izmokat, inakat, majd ezeket továbbította megrendelőjének, Michael Mastromarino volt fogásznak átlagosan százezer forintnak megfelelő összegét. A szerveket Mastromarino a New Jersey-i székhelyű cégén keresztül forgalmazta azzal, hogy azok donoroktól származnak. Busás haszna volt, mivel 1,7 millió forintnál olcsóbb "árut" nem tartott.
A szervek kivételét kezdetleges körülmények között, szaktudás nélkül végezték. A hiányzó részeket különböző merevítőkkel pótolták, ezekről horrorba illő röntgenfelvételeket mutatott be az ügyészség. A banda meghamisította a halotti bizonyítványokat, a halottakat tényleges koruknál fiatalabbnak tüntették fel, és a halál okának olyan betegséget írtak be, amely nem károsítja az átültetésre szánt szerveket.
Mint kiderült, 1077 holttestet csonkítottak meg, amelyek többsége ráadásul kora és betegsége miatt nem is lehetett volna donor – írta az El País című spanyol napilap. Az üzlet virágzott, mert mind a szervátültetés, mind az azzal kapcsolatos kutatás felfejlődőben van, és nagy a kereslet, de azért is, mert az emberi szervekkel való legális kereskedelem nincs megfelelően szabályozva.
A közvélemény, de még inkább azok, akik a közelmúltban estek át szervátültetésen, borzongva háborognak, és mindazok, akik esetleg érintettek lehettek, máris tucatjával készítik elő kártérítési pereiket.