hvg.hu: Az Egyesült Nemzetek Szervezetét évek, sőt évtizedek óta sokan szidalmazzák – például azért, mert elöregedett, meg azért, mert egymást követik a botrányok körülötte. Ezek a fő okai annak, hogy a reform-követelő hangok az utóbbi időben felerősödtek?
Bródi Gábor: A Világszervezet folyamatosan próbálkozik reformokkal, de az eddigi erőfeszítések kevés sikert hoztak. A legutóbbi „csúcstalálkozó” megállapította, hogy a biztonságpolitikában van ugyan némi előrelépés, de nem jelentős. Ugyanez a helyzet a szervezet fejlesztésével is. Emellett újult erővel vetődött föl az emberi jogi tanács felállításának kérdése.
Ezt most meg is szavazta az ENSZ közgyűlése, méghozzá az amerikai ellenkezés dacára… Sokak szerint ez a Világszervezet reformjának első jelentős lépése. Ettől az új, 43 tagú testülettől egyenesen azt várják, hogy az eddiginél sokkal hatékonyabban lép fel a kormányok jogsértéseivel szemben. Folytatódik a reform-folyamat?
Igen. A 60 évvel ezelőtti struktúra már nagyon nehézkes, a döntési mechanizmusban sok a párhuzamosság, a bürokrácia hatékonysága rendkívül alacsony, hogy ne is beszéljünk a botrányokról, például az „Olajért élelmiszert” program körüli visszaélésekről… Szóval, a reform-folyamatnak folytatódnia kell!
Mi a legfontosabb teendő?
Mindenekelőtt az új „realitásokhoz” kell igazítani az ENSZ egész rendszerét! A legfontosabb kérdés most az: lesz-e új igazgatás, új vezető, új menedzser a Világszervezet élén?
Az új főtitkárra gondol, akit az év végéig kell megválasztani?
A pletykák szerint akár már a nyáron is lehet új főtitkárunk. A hozzáértők szerint viszont nem az a fontos, hogy minél előbb legyen főtitkár-választás, hanem az, hogy az új vezető hajtsa végre a menedzsment-reformot. Októberre tippelem, hogy sikerül megválasztani a megfelelő embert. Amúgy a főtitkár-választásnak jóformán semmilyen írott szabálya nincs, a Biztonsági Tanács állandó tagjai döntik majd el, ki vezeti a Világszervezetet a következő években.
Az elmúlt másfél évtizedben afrikai származású főtitkárok uralták a terepet. A hírek szerint most az ázsiai térség „nyomul”.
Nem csak ők, hanem például Kelet-Európa is, hiszen ők még nem adtak jelöltet. Viszont nem is valószínű, hogy befutók lesznek.
Az amerikai újságok már hetek óta találgatják: ki lehet a nyerő.
Így van, de ezek egy része nem komoly. Egyébként sem célszerű túl korán „bedobni” egy-egy nevet… Meggyőződésem, hogy nem feltétlenül kell nagy tapasztalatú politikus személyiség az ENSZ élére. Persze legyen jó politikus, de menedzser szemléletű, aki képes a nagyon bonyolult szervezeti reformot végrehajtani, kezelni az ezzel járó számtalan érdekkonfliktust. A lehetséges jelöltek közül ilyen például Eduard Kukan szlovák külügyminiszter – de az ő politikai súlya nem biztos, hogy elegendő. Olyasvalaki kellene, aki rendelkezik Kukan tapasztalatával, politikai súlya viszont olyan, mint a volt lengyel elnöké, Alexander Kwasniewskié, vagy Vaira Vike-Freiberga lett államfőé.
Mi lesz az új főtitkár első és legfontosabb dolga?
Az első feladat mindenképpen a stratégia kidolgozása az eldöntött reformok végrehajtására. A második: hozzálátni az ehhez szükséges politikai támogatás megszerzéséhez. A harmadik pedig: az ütőképes csapat kialakítása.
És a szervezet karcsúsítása, amit oly sokan követelnek?
Nem feltétlenül értek egyet azokkal, akik kisebb szervezetet követelnek. Szerintem nem kisebb, hanem hatékonyabb szervezetre van szükség. A csaknem 8 milliárd dolláros évi költségvetés 2/3-át, azaz mintegy 5,5 milliárd dollárt nem a szervezetre, hanem békefenntartásra költjük el. A bürokrácia pedig viszonylag kevés.
Sokan felhánytorgatják a szervezet és a főtitkár tehetetlenségét.
Az „Olajért élelmiszert” program vizsgálata nagyon tanulságos volt. Nem csak a visszaélések derültek ki, hanem az is, hogy a főtitkár kompetenciái hiányosak. Magyarán: nem volt elegendő mozgástere, hatásköre…
Ezen hogyan lehet segíteni?
Az ENSZ szeretne mind jobban együttműködni a regionális szervezetekkel. A Világszervezet ugyanis egyszerűen nem teheti meg, hogy ne lépjen, ha valahol háború vagy természeti katasztrófa következik be. Viszont saját hadserege, mint tudjuk, nincs. Ezért kell az együttműködés a helyi szervezetekkel. Ebben lehet növekvő szerepe az Európai Uniónak és a NATO-nak.
Nélkülük az ENSZ nem elég „ütőképes”?
A Biztonsági Tanács döntései elvileg kikényszeríthetők, de a valóságban ezt csak az egyes államok tehetik meg.
Ha már az államoknál tartunk – sokan „elfelejtik” befizetni a hozzájárulást az ENSZ költségvetéséhez. Ezt nem lehet „kikényszeríteni”?
Akik nem teljesítenek, nem szavazhatnak bizonyos kérdésekben. Ha például az Egyesült Államok nem fizeti be a 700 millió dolláros „tagdíját”, azt már igencsak megérzi a szervezet költségvetése.
Azért az Egyesült Államokkal nem lehet könnyű bánni. Az ENSZ és Washington viszonya finoman szólva nem felhőtlen. Mi ennek az oka?
Nem akarnak többet költeni az ENSZ-re, viszont több hasznot akarnak húzni belőle – ami valahol érthető is. Emellett az amerikaiak nem túl jól ismerik a Világszervezetet, így aztán nem túlzottan szeretik. Viszont egyik sem tud a másik nélkül meglenni… Globális problémákat csakis széleskörű, mély együttműködéssel lehet megoldani. A szervezetet pedig nem lehet csakis szankciókkal irányítani. Az államokat, a különböző csoportokat érdekeltté kell tenni… Nem kevesebb múlik ezen, mint az ENSZ megújulási lehetősége!
Hol van ebben a „képben” Magyarország helye és szerepe?
Magyarország az ENSZ egyik legaktívabb tagja. Kulcsszereplők persze sosem leszünk, de itt már úgy néznek ránk, mint olyan országra, amely sokkal inkább adja a segítséget, nem pedig várja…
Magyarország szempontjából ki lenne az ideális főtitkár?
Magyarország érdeke egy hatékony főtitkár, aki együttműködik a politika szereplőivel. Az már szinte másodlagos, hogy melyik térségből származik. A lényeg, hogy a realitásokat vegye figyelembe!
Vissza a „realitásokhoz! Mennyibe kerül az adófizetőknek az ENSZ-tagságunk?
Magyarország idén egészen pontosan 2 millió 150 ezer 340 amerikai dollárt fizet az ENSZ-nek, ez az összes ENSZ-költségvetés 0,126%-a. Ebben a hozzájárulásban még nincs benne az összeg, amit békefenntartásra fordítunk.
Békefenntartóinkat egyébként nagyon megbecsülik, sokan is vannak, de mindig volna igény újabb és újabb csapatokra. Mégsem várható, hogy „nagy csapatküldők” leszünk. ENSZ-tagdíjunk egyébként 2-3 éven belül bizonyára emelkedni fog, hiszen Magyarország átkerül egy „fejlettebb” ország-kategóriába.
Mire megy el a költségvetés java?
Legutóbb például a költségvetés tizedét fordították a Katrina hurrikán utáni felújításra. Kénytelenek leszünk költeni a biztonsági rendszer megújítására is, különben a szervezet nem lesz képes megállítani a tömegpusztító fegyverek terjedését. Ezért nem tudtuk – eddig – megfelelően kezelni az iráni atomlétesítmények kérdését sem.
Ez utóbbi leginkább a Biztonsági Tanácson múlik. Őket hogyan érinti a reform-kényszer?
A Biztonsági Tanács reformja is elkerülhetetlen, de rendkívül bonyolult és hosszú folyamat lesz. Viszont a világszervezet egészének megújulása nem válhat a BT-reform „foglyává”. Viszont addig nem várható BT-reform, amíg a rendszer nem kerül válságba, ami felhívja a figyelmet a hiányosságokra!
Világi Gyula