A ceremónián Vlagyimir Putyin orosz elnök elismerte, hogy a csernobili tragédia a múlt század egyik legsúlyosabb ipari katasztrófájának bizonyult, amely az egész világra kiterjedt, máig sújtva a természetet és az embereket.
Hatszázezer "likvidálót" mozgósítottak a Szovjetunió minden tájáról az erőműtűz eloltására, a romok eltakarítására, a felrobbant reaktor betonszarkofágba foglalására és más következmények felszámolására a balesetet követő hat évben.
Putyin magasztalta a katonák, mérnökök és különféle önkéntesek önfeláldozását, akik embertársaik tömegének oltalmában birkóztak egy addig ismeretlen katasztrófa következményeivel, menet közben alakítva ki a mentési stratégiát pusztán a szakértelmükre utalva, s anélkül, hogy akár a maguk személyes kockázatát felmérhették volna.
Putyin az egyetlen női kitüntetettnek - Praszkovja Brickajának, aki a Haldoklók Mentéséért emlékérmet kapta hetedmagával - megígérte, hogy az egészségügyi tárcával megvizsgáltatja egy nemzetközi rehabilitációs központ létrehozását. Pontosabban Brickaja szerint van már egy ilyen központ a fekete-tengeri Anapában, csak éppen nem működik - jelentette a Rosszija tévécsatorna.
A Csernobil Szövetség szerint a likvidálók, a kataszrófaelhárítók közül Oroszországban 30 ezren, s más volt szovjet köztársaságokban további 70 ezren hunytak el sugárzás kiváltotta betegségekben. Az orosz immunológiai intézet által megfigyelt likvidálók szinte mindnyájan immunhiányosságokat mutattak (vagyis szervezetük kevésbé áll ellen a betegségeknek), s 80-84 százalékuk három vagy még több krónikus betegségben (érelmeszesedés, magas vérnyomás, szívproblémák) szenved egyszerre.
Oroszországban még ma is több mint 4300 település szennyezett, összesen 1,5 millió lakossal. Az országos nyilvántartásban 638 ezer károsult, köztük 187 ezer likvidáló szerepel.
A moszkvai Levada közvélemény-kutató központ szerint ma az oroszok 59 százaléka tart a csernobilihoz hasonló szerencsétlenségtől. Hat esztendeje viszont 68 százalékuk vélte elképzelhetőnek az atombaleset megismétlődését.
| Tartós csapás |
| Az ukrajnai erőmű 4-es reaktorában 1986. április 26-án bekövetkezett két robbanás akár kétszáz tonnányi hasadóanyagot szórt szét. A sugárzás (amely több száz hirosimai bombával érhetett fel) kiterjedt térségeket szennyezett be Ukrajnában, Fehéroroszországban és Oroszországban. Húsz év alatt különböző adatok szerint 30-300 ezren hunytak el (közvetlenül vagy közvetve) a katasztrófa miatt. |
Putyin magasztalta a katonák, mérnökök és különféle önkéntesek önfeláldozását, akik embertársaik tömegének oltalmában birkóztak egy addig ismeretlen katasztrófa következményeivel, menet közben alakítva ki a mentési stratégiát pusztán a szakértelmükre utalva, s anélkül, hogy akár a maguk személyes kockázatát felmérhették volna.
Putyin az egyetlen női kitüntetettnek - Praszkovja Brickajának, aki a Haldoklók Mentéséért emlékérmet kapta hetedmagával - megígérte, hogy az egészségügyi tárcával megvizsgáltatja egy nemzetközi rehabilitációs központ létrehozását. Pontosabban Brickaja szerint van már egy ilyen központ a fekete-tengeri Anapában, csak éppen nem működik - jelentette a Rosszija tévécsatorna.
A Csernobil Szövetség szerint a likvidálók, a kataszrófaelhárítók közül Oroszországban 30 ezren, s más volt szovjet köztársaságokban további 70 ezren hunytak el sugárzás kiváltotta betegségekben. Az orosz immunológiai intézet által megfigyelt likvidálók szinte mindnyájan immunhiányosságokat mutattak (vagyis szervezetük kevésbé áll ellen a betegségeknek), s 80-84 százalékuk három vagy még több krónikus betegségben (érelmeszesedés, magas vérnyomás, szívproblémák) szenved egyszerre.
Oroszországban még ma is több mint 4300 település szennyezett, összesen 1,5 millió lakossal. Az országos nyilvántartásban 638 ezer károsult, köztük 187 ezer likvidáló szerepel.
A moszkvai Levada közvélemény-kutató központ szerint ma az oroszok 59 százaléka tart a csernobilihoz hasonló szerencsétlenségtől. Hat esztendeje viszont 68 százalékuk vélte elképzelhetőnek az atombaleset megismétlődését.