Szlovákiában "elkezdődött" a kampány

Szlovákiában június 17-én előre hozott képviselőválasztást tartanak. A dátum mindössze néhány héttel előzi meg a választás rendes időpontját, de a hosszú időn át érlelődő kormányválság év eleji fejleményei miatt elkerülhetetlenné vált, hogy idő előtt méressenek fel a politikai erőviszonyok. A kampány már elkezdődött, de hogy mikor, azt senki sem tudná megmondani, mert nem gongszóval indult: régóta tart, felezőideje nincs, most csak újramelegítenek.

Szlovákiában is a jobb és a baloldal küzdelmére korlátozódik szinte minden. A végeredmény borítékolása, de még az esélylatolgatás is igen komolytalan vállalkozás lenne, mert soha korábban nem volt ennyire kiszámíthatatlan a helyzet. Ennél furcsább: győzzön akár az egyik, akár a másik oldal, mindkettő meglepetés lesz.

Koalíció lesz, kínkeservesen

Mikulás Dzurinda

Annál is inkább, mert a jobboldali pártok arculata legalább olyan kontúrtalan, mint a baloldaliaké. Mindkét térfélen felsorakoznak egymással csak nehezen rokonítható, így koalíciós szövetségekre csak erőltetett kompromisszumok árán alkalmas erők. Ezért van az, hogy a lehetséges koalíciókról alig hangzik el érdemi előrejelzés, noha már ma látszik: Szlovákia következő kormánya hangos fogcsikorgatások kíséretében áll majd össze, többpárti lesz, és az eddigieknél is összeférhetetlenebb.

Vladimír Meciar

A két ciklust végigkormányzó, a Vladimír Meciart 1998-ban széleskörű összefogással leküzdő, Mikulás Dzurinda nevével megjelenített erők nyolc év kormányzás után az egykori ellenfél, a "politikai démon", Vladimír Meciar támogatására fanyalodnak. Ezt néhány hónapja még nem ismerték be, ma azonban ott tartanak, hogy nyögvenyelősen kimondják: Meciar pártjával készek együttműködni, magával Meciarral azonban nem. "Márpedig tetszik vagy sem, a párt elnöke és alapítója én vagyok" - mondja erre Meciar sejtelmes csábmosollyal.

Fico balról nyomul

Beismerik ezt a jobb-, pontosabban jobbközép oldalon, s teszik ezt azon kényszerű helyzetben, hogy látni kénytelenek a bal felől erőteljesen nyomuló, a demagóg populizmussal és felelőtlen ígérgetésekkel, egyebek között magyarellenességgel is gyakran (és nem alaptalanul) felcímkézett ellenzéki Robert Fico nyomulását, aki az Irány - Szociáldemokrácia (Smer-SD) élén hosszú ideje tartósan vezeti a népszerűségi listát.

Robert Fico

Nem csak ő személyesen, de a pártja is harminc százalékos támogatottsággal a hátában vághat neki a választásoknak. Eközben az ellenlábasai - mindkét oldalon - ennek egyharmada körüli értékeket érnek csupán el, kivéve a "régi fényéből" sokat vesztett, de még mindig mérvadó támogatottságot élvező Meciar pártját. Ő azonban ugyanúgy nem óhajt Ficóval egy szekérre ülni, ahogyan Fico sem vele. Javarészt azért, mert mindketten a gyeplőre áhítoznak.

Ezzel szemben Mikulás Dzurinda és eddigi koalíciós partnerei, köztük a Magyar Koalíció Pártja (MKP) harmadszor is kormányzati pozícióra készülnek. Egymást a jövőben is nyíltan vállalják, ellenben látják, hogy szükségük lesz új szövetségesre is, mert a nyolc évnyi kormányzás igencsak megviselte a népszerűségüket, miközben a szövetségükön is maradandó kopásnyomokat, beforrott és tátongó sebhelyeket hagyott hátra.

Dzurinda két kormányzása alatt Szlovákia NATO- és EU-tag lett. A miniszterelnök szalonképessé tette a Meciar regnálása idején a külföld által szalonképtelennek minősített országot; minden kockázatot - így a politikai veszteségeket is - vállalva vakmerő elszántsággal belevágott a reformokba. Ezek javarésze, elsődlegesen a gazdaságiak, már kézzel foghatóan kezdenek jobb jövőt ígérni.

Ellenben a mellékvágányra futó és riasztó jelekkel teli egészségügyi reform, a szociálpolitikai baklövések, az elmaradt oktatási reform bírálhatósága sebes paripát ad az önnön ígéreteitől megittasuló Fico alá, aki egy friss lapvélemény szerint "folyamatosan Orbán Viktor kottájából játszik". Nem ellentmondás nélkül való, hogy Fico ígérgetései a szlovákiai magyarok számára kevésbé hitelesek.

Persze, a gazdasági és szociális kilátások korántsem mellékesek. Egy friss felmérés jelzi: a szlovákiai magyarok számottevően elégedettebbek a pártjukkal (MKP) nyolc éve együtt kormányzó koalícióval, mint a szlovákok. A szlovákiai magyar tartósan ugyanoda - az MKP-re - szavaz, a magyar pártnak azonban az idén azzal is számolnia kell, hogy a kormányzati pozíció nem csak megtart, de el is visz majd valamennyi magyar szavazatot. A legszegényebb régiók javarészt magyarul elhangzó zokszavai a voksokban ugyanúgy megmutatkoznak majd, mint a felvidéki magyar közösség félszázezres népességvesztése, vagy a politikusi magatartások elutasítása miatt elvesző szavazatok. Dacból azonban kevés magyar fog Ficóra vagy más szlovák pártokra szavazni. Nagyobb szavazatvesztés a várhatóan alacsony részvételből származhat inkább.

A magyarellenes Slota

Jan Slota

Szlovákiában ugyanis a választások és a referendumok részvételi mutatói egyre nyilvánvalóbban jelzik, hogy egyre több ember fordít hátat a mindenütt jelenlevő politika agresszív, tömegeket frusztráló mutatványainak, arcoknak, szóhasználatnak, pökhendi modornak, ígérgetéseknek. A magyarok soraiban pedig ennél is több elutasító mozdulatot és szánalmas fintort láthat az a Ján Slota, aki a legnézettebb szlovák kereskedelmi televízió kegyeiből figyelemreméltó gyakorisággal és nézettségi csúcsidőben mutathatja be magyarellenes ökölrázásait, és népszerűsítheti ezzel a pártját, amely hosszú évek után ismét ott lesz a pozsonyi parlamentben.

Slotát a legtöbb magyar - sok szlovákkal egyetemben - ma már nevetségesnek tartja. A Slotával hajdan együtt kormányzó Meciar csillagának leáldozása óta a szlovák politikai erők többsége inkább termékeny visszafogottságot tanúsít a magyar kártya kijátszására ingerlő helyzetekben.

Tétovák és elszántak párharca

Egyelőre csak az bizonyos, hogy a szlovákiai választás a távolmaradók és a fegyelmezettek, a tétovák és az elszántak párharca lesz. Ficóék választói bázisa szervezetlen, de népes. A kormánypártoké és lehetséges partnereiké szervezettebb is, határozottabb is, de néptelenebb. A távolmaradók nagyságrendileg akár a választójoggal bírók negyven százalékát is kitehetik, de hogy a maradék hatvan százalék voksain kik és milyen arányban osztozhatnak majd, az épp azon múlik, hogy merre szavaznak majd az ingadozók, és egyáltalán: szavaznak-e ? Ha nem, a jelenlegi kormány valamilyen módosulással talán folytathatja.

Olyan elemző, aki másfél hónappal a választás előtt ennél többet merészelne jósolni, jelen pillanatban nem akad Szlovákiában. A június 17. utáni kép körvonalainak egyelőre nincs olvasata. Most, "a régóta tartó kampány kezdetén" a kép még mindig ködös, ezért aligha lehet azon csodálkozni, hogy egyre több politikus tekintetében jelenik meg egyszerre az elszántság és a merengés fátyolos homálya is.