Az említett antiszemita törvény annak idején kimondta a zsidó ingatlanok elkobzását, s ennek eredményeként a brailai is Rachel Hillel fedél nélkül maradt. A Hitlernek hátat fordító Románia a 641/1944-es törvénnyel érvénytelenítette a három évvel korábbi határozatot, s kimondta, a kárvallott zsidó családok külön írásos bizonyíték nélkül visszakapják elkobzott ingatlanaikat.
Csakhogy a kommunisták 1945-ben államosították a magántulajdont, így Hillelék ismét ház nélkül maradtak, s a család 1964-ben emigrált Izraelbe. Az örökösök a rendszerváltás után született restitúciós törvény alapján igényelték vissza egykori, és ma kb. 200 ezer dollárt érő brailai házukat, ám úgy a helybéli törvényszék, mint a galaci táblabíróság jogosnak ítélte a kérelmet, s elutasította a brailai polgármesteri hivatal fellebbezését.
A Legfelsőbb Bíróság azonban döbbenetükre most áthúzta az örökös Pavel Hillel számításait és kimondta, jogtalanul kéri vissza a házat, mivel 1944-ben Rachel Hillel úgy kapta vissza az ingatlant, hogy semmiféle okmánnyal nem bizonyította tulajdonjogát. Pedig a 641/1944-es törvény nem is kötelezte erre, hisz neve szerepelt az egykori telekkönyvi kivonaton.
Az amerikai állampolgárságú, és az IBM-nél dolgozó Hillel és felesége most teljesen tanácstalan a 66 évvel ezelőtti antiszemita törvény alapján kapott ítélet láttán, s terveik szerint Strasburghoz fordulnak jogorvoslásért.
Irházi János
Náci törvény alapján tagadták meg Bukarestben a restitúciót
Utolsó frissítés:
Váratlan botrányt keltett Romániában a bukaresti Legfelsőbb Bíróság egyik határozata, amely az 1941-ben náci behatásra született, úgynevezett romanizálási törvényre hivatkozva elutasította egy Braila városi ingatlan visszaszolgáltatását az egykori tulajdonos jogos örököseinek.