Ha kétszer születhet egy nemzet, akkor a palesztin nép újjászületett - ez volt a tudósító első érzése, amikor múlt csütörtökön ezrek vonultak ki Rámalláh utcáira, hogy az egy nappal korábbi parlamenti választáson győztes Hamászt ünnepeljék. A hangszórókból ordított a zene, amelyet néha mámoros beszédek szakítottak meg, az épületek erkélyein, az ablakokban és a háztetőkön emberek integettek, a zöld zászlókkal vonuló tömeg pedig mintha nem akarta volna abbahagyni az önfeledt éneklést és isten dicsőítését. Az iszlamista Hamász földcsuszamlásszerű győzelme szemmel láthatóan váratlanul érte a mozgalom híveit, de magát a szervezetet is - csakúgy, mint Izraelt és a nemzetközi közösséget.
Mintha mindenkit rajtakaptak volna valamilyen kellemetlen szituációban: időre van szükség, hogy a szereplők felocsúdjanak az első kábulatból, levetkőzzék lányos zavarukat, és alkalmazkodjanak az új fejleményhez - jellemezte a helyzetet a HVG-nek több elemző is. Egyelőre azonban mindenki ragaszkodik álláspontjához. Az Európai Unióból, az Egyesült Államokból, Oroszországból és az ENSZ-ből álló, a közel-keleti konfliktusban közvetítő négyes hét eleji londoni találkozóján leszögezte, hogy az EU és az USA által is terroristának bélyegzett Hamásznak le kell mondania az erőszakról, és el kell ismernie Izraelt, különben az új palesztin kormánynak nem folyósítanak segélyeket. Mahmúd Abbász elnök átmeneti kormányát azonban továbbra is támogatják, ami azt jelenti, lehetőséget adnak a Hamásznak, hogy az új kormány megalakításáig változtasson politikáján.
Ám egyelőre a 132 fős parlamentből a hivatalos végeredmény szerint 74 helyet szerzett Hamász álláspontja sem mozdult. "Nem tárgyalunk Izraellel, amelyet nem ismerünk el" - jelentette ki a HVG-nek Ziad Abu Dajja, a Hamász rámalláhi körzetének kampányvezetője. "A palesztin nép problémáira összpontosítunk, elegünk van az átmeneti alkukból, az izraeli időhúzásból. Ha Izrael visszavonul az 1967-es határokig - azaz kiüríti Ciszjordániát és Kelet-Jeruzsálemet is -, szabadon engedi a palesztin foglyokat és elismeri a palesztin menekültek visszatérési jogát, akkor szó lehet a közvetett kapcsolatok felvételéről" - hangzott a parlamentbe bejutott képviselő szájából a Hamász feltétele. Izrael ugyancsak elutasította a tárgyalást a Hamásszal (lásd Partner az elutasításban című írásunkat).
A rámalláhi ünneplésbe azonban már disszonáns hangok is vegyültek. Pillanatok alatt pattanásig feszült a helyzet a város oroszlános szobrokkal díszített főterén, amikor a vesztes kormányerő, a Fatah fegyveres híveivel egy autó akart áthajtani a tömegen. Ekkor még csak füttyszó és kőzápor kísérte az "ellenséget", ám alig egy órával később a Hamász és a Fatah hívei össze is csaptak a parlament épületénél. A Gázai övezetben pedig több helyen tűzpárbajra került sor, mintha csak igazolni akarnák a HVG-vel többek által megosztott félelmeket, melyek szerint ha a Hamász győz, polgárháború törhet ki.
"Mindig a Fatah támadt ránk, az oslói megállapodások óta a Hamász tagjait üldözték és börtönbe vetették" - magyarázta lapunknak az iszlamista mozgalom csak Abdullahként bemutatkozó egyik rámalláhi vezetője, a másik félre hárítva a felelősséget arra az esetre, ha netán elszabadulna a pokol. A Fatah vezetői egyelőre elutasítják a Hamász közeledését és felajánlását, hogy csatlakozzanak az új kormányhoz. "Ahhoz az kellene, hogy a Hamász elfogadja programunkat, például az Izraellel való tárgyalásokat, és tegyen eleget a lefegyverzésre vonatkozó követelésünknek" - nyilatkozta a HVG-nek a Fatah ciszjordániai főtitkára, Huszein Sejk.
Nyilvánvalóan nem lesz könnyű megemésztenie a Fatahnak, hogy a palesztin választók keményen megbüntették a világi, baloldali mozgalmat. A néhai Jasszer Arafat által létrehozott Fatah négy évtizeden át szinte kisajátította a palesztin politikát, mind a Palesztinai Felszabadítási Szervezetben (PFSZ), mind pedig az oslói megállapodások eredményeként létrejött Palesztin Hatóságban (PH), vagyis az autonómia kormányában. Sokak szerint rendszerváltással érhet fel a Hamász diadala, hiszen a minisztériumok tisztviselői és a különféle biztonsági-rendőri erők mind a Fatah soraiból kerültek ki.
A Fatah biztonsági vezetői máris jelezték, hogy nem adják át a helyüket, hiszen nem a kormány, hanem az elnök hatásköre alá tartoznak. Khaled Mesál, a Hamász damaszkuszi száműzetésben lévő vezetője viszont jelezte, készek arra, hogy a fegyveres csoportokat egy "palesztin hadseregbe" integrálják. A békés hatalomváltás sikere nyilván azon is múlik majd, hogy a lapzártánk után - talán Kairóban - találkozó Abbász és Mesál mire megy egymással.
A Hamász győzelmét, illetve a Fatah vereségét szakértők több tényezővel is magyarázták a HVG-nek. Először is az embereknek elegük volt abból, hogy szerintük a Palesztin Hatóságot behálózta a korrupció, és 1993 óta nem javultak az életkörülményeik. Ezért a szavazatok egy része inkább a Fatah elleni tiltakozást, mintsem a Hamász feltétlen támogatását jelentette. Ugyanakkor visszaütöttek a Hamász-ellenes amerikai és európai felszólítások, mivel "az utca embere elutasítja a külföldi diktátumot" - mutatott rá Vadi Abunasszar izraeli elemző.
Izrael is a Hamász kezére játszott azzal, hogy nem segítette az egy éve, Arafat halála után elnöknek választott Abbászt - vélekedett a HVG-nek a szakértő. A sokszor értelmetlennek tűnő izraeli katonai beavatkozások, a palesztin városok közötti ellenőrző pontokon való közlekedés megkönnyítésének elmaradása is csak arra emlékeztethette a választókat, hogy az Izraellel folytatott tárgyalások, ideiglenes megállapodások az utóbbi 12 évben sehova nem vezettek.
A választási rendszer is a Hamásznak kedvezett. A parlamenti helyek felét a körzetekben indult egyéni jelöltek, a másik felét pedig a listákon szereplők tölthetik be. A körzetek java részében a Hamász még érintetlen és tiszta erkölcsű jelöltjei győztek, miközben a listás szavazáson a mozgalom nem sokkal kapott több voksot, mint a Fatah. Ráadásul a Fatah fiatal nemzedékének képviselői - akik kiszorultak pártjuk jelöltjei közül - függetlenként szálltak ringbe, megosztva választói bázisukat.
A Fatah a parlamenti helyek több mint egyharmadával, 45 mandátumával ugyanakkor megakadályozhatja, hogy a Hamász változtasson az alaptörvényen, amihez kétharmados többség szükséges. Ráadásul minden törvény csak akkor lép életbe, ha az elnök aláírja, így tehát a Fatahnak és Abbásznak maradt azért mozgástere. A Hamász egyik vezetője mindenesetre vasárnap jelezte, hogy bár a muszlim törvénykezést tekintik irányadónak, nem áll szándékukban bevezetni a sária szigorú szabályait, nem zárják be a bárokat, és nem tiltják meg, hogy a nők és a férfiak nyilvános helyeken együtt mutatkozzanak. A konzervatív Gázai övezetben mindazonáltal újévkor fegyveresek az utolsó olyan klubot is felrobbantották, amely alkoholt is felszolgált, a liberálisnak tartott Rámalláhban pedig a Hamász győzelmi felvonulásán a kendőt viselő nők a tér külön részén gyűltek össze.
A Hamász győzelme mindenesetre megmutatta, hogy működhet a demokrácia az arab világban, még ha az Egyesült Államok nem is elégedett az eredménnyel. A palesztin választás egyúttal arra is felhívta a figyelmet, hogy a térség muszlim államaiban a leghitelesebbnek tartott ellenzéki erők nem a nacionalisták, nem is a baloldali pártok, hanem az iszlamisták. Irakban például a síita vallásos pártok tavaly két választáson is diadalmaskodtak, Egyiptomban pedig a Muszlim Testvériség - hivatalosan betiltott szervezetként - a parlamenti helyek ötödét szerezte meg, és valószínű, hogy egy valóban demokratikus választáson még sokkal jobban szerepelt volna.
Kérdés, hogy a Hamász sikere milyen hatással lehet a térség iszlamista pártjaira. Szíriában - ahol az iszlamisták az amúgy gyenge ellenzék talán legnépszerűbb ereje - nem okoz politikai földrengést, hiszen a Hamász jó kapcsolatokat ápol a damaszkuszi rezsimmel - mondta a HVG-nek Abunasszar. Ám Jordániában és Egyiptomban az iszlamisták erőt meríthetnek palesztin társaik sikeréből, csak az a kérdés, hogy az USA számára e két fontos szövetséges ország megkockáztat-e egy szabad választást, amelyen az amerikai érdekekkel ellentétes eredmény születhet. A palesztin választás kimenetele akár csapást is mérhet George W. Bush amerikai elnök demokráciavíziójára. A dilemma: a demokratikus átmenet első, vagy - a szabad sajtó és a működő pártrendszer megteremtése utáni - utolsó lépése legyen-e a választás.
A Nyugatnak - véli több szakértő - együtt kell működnie a Hamásszal, úgy alakítva a feltételeket és az ösztönzőket, hogy a mozgalom pragmatikus szárnya erősödjék, a párt a demokrácia szabályai szerint politizáljon. Az első komoly demokratikus kísérletre az arab világban 1990-ben került sor Algériában, de a hadsereg megakadályozta az Iszlamista Üdvfront (FIS) választási győzelmét, és az évtizeden végignyúló erőszakban 150 ezer ember vesztette életét. Most újabb lehetőség kínálkozik, hogy kiderüljön, mit kezd a hatalommal, a kapott felelősséggel egy radikális arab mozgalom. Mahdi Abdul Hadi, a kelet-jeruzsálemi Passia palesztin kutatóintézet vezetője a HVG-nek adott interjújában úgy vélte, ha a Nyugat meg tudja nyerni a Hamászt, akkor megnyerheti a térséget is.
KERESZTES IMRE / RÁMALLÁH