Nyaralni úgy, mint a gazdagok

A plázs Nizzánál. Világos, hogy miért hívják azúr partnak © mezon

A francia riviéra, közismert nevén Côte d'Azur Franciaország délkeleti sarkának a Földközi-tenger mentén az olasz határtól Toulonig húzódó sávja, amely a világ egyik legluxuriőzebb, legdrágább és legkifinomultabb darabja, a gazdagok és a világhírességek otthona – írja szócikkében a Wikipedia. Elég messze van Magyarországtól, így aztán viszonylag kevés hazánkfia vállalja az 1200-1600 kilométeres utat a sokkal közelebbi horvát és olasz tengeri nyaralóhelyek helyett, hogy közvetlen ismereteket szerezzen a Côte d'Azur-ről. A legtöbben talán a Monte-Carlo-i Formula 1-es futamok, Louis de Funes „csendőr-filmjei”, vagy legfeljebb a cannes-i filmfesztiválról szóló tudósítások alapján alakítják ki saját elképzelésüket a világ legmenőbb tengerpartjáról. Pedig a francia riviéra több mint holmi hotelekkel és villákkal teleszórt üdülőövezet. Például azért is, mert a szóban forgó két megyét felölelő területen (Alpes-Maritimes és Var) több mint 2 millió ember él – csak Nizza agglomerációjában mintegy 1,2 milliónyian. Sőt a szűken vett városban is 350 ezer az állandó lakos, akiknek a nagyobbik része nem az idegenforgalomból, vagy a turizmushoz kötődő szolgáltatásokból él. Jó tudni például, hogy a közelben található a francia illatszeripar központja (Grasse városában parfüm múzeum is van), vagy, hogy itt épült fel az ország és Európa talán legnagyobb elektronikai, informatikai és telekommunikációs kutató- és üzleti centruma (ha úgy tetszik az európai Szilícium-völgy) Sophia-Antipolisban. Persze ahol ennyi turista van, különösen ha közülük ilyen sok a jómódú, akkor ott remek lehetőségei vannak a vendéglátásnak is. S a franciák ezt ki is használják.

A Côte d'Azur karrierje úgy száz éve kezdett felívelni, amikor elébb az angol majd az orosz arisztokrácia, és szép sorban Európa más kékvérűi felfedezték a kellemes éghajlatú és megannyi festői szépséget kínáló vidéket. Mellettük a hírnév felé vezető utat a művészek is törték, különösen az impresszionista festők (Monet-től Signac-ig) törték, akiket aztán azóta sem szűnő sorokban követnek a többiek (köztük olyan nagyságok, mint Matisse, Picasso vagy Chagall). S bár különösen Nizza és Cannes hosszabb ideje nagyvilági üdülőhelynek számít, de a vidék aligha érte volna el mai csillogását a filmvilág sztárjai nélkül. Különösen két színésznő tett sokat érte. Grace Kelly, aki III. Rainier monacói herceg hitvese lett, s óriási figyelmet irányított a tengerparti törpeállamra, egyszersmind vonzóvá tette az eleganciát, a könnyed de zavartalan szórakozást kereső gazdagok számára. A másik színésznő a 60-as évek francia szexbálványa Brigitte Bardot volt, akit a mozibajárók tömegei kötöttek össze a Côte d’Azur-ral, különösen Saint-Tropez-vel és a napfényes könnyed élettel.

Fent és lent Saint-Tropezben. Van egy kis különbség © mezon

A filmipar és az egyre nagyobb számban megjelenő tehetős nyaralók kisugárzása végül olyan nagy volt, ami e partszakaszt a világ leghíresebb üdülőövezetévé tette. Az azúr parthoz (amely a Nizza előtt valóban csodálatos azúrkék színű tengerről kapta nevét) többek között Menton, Monte-Carlo és Monaco, Saint-Jean-Cap-Ferrat, Villefranche-sur-Mer, Nizza, Villeneuve Loubet, Antibes, Juan Les Pins, Golfe Juan és Vallauris, Cannes, Saint-Raphaël, Fréjus, Sainte-Maxime, Port-Grimaud, Saint-Tropez, Hyres és Toulon tartozik. De igazából a 200 kilométernyi változatos geográfiai képet mutató part szinte teljes egészében benépesült, némi túlzással egyetlen hatalmas várossá vált, ahol a kevés még kihasználatlan hely beépítése mind a mai napig tart.

A Hotel de Paris Monte Carlóban. Luxus szálló, luxus autók, luxus közönség © mezon

Miben van hát a francia riviéra egész világra kiterjedő vonzereje? A kellemes éghajlatról már esett szó, ami gyakorlatilag egész évben lehetővé teszi, hogy vidék fogadja a látogatókat. S ha nem számítjuk a téli hónapokat, amikor a Misztrál szél időnként egészen komoly viharokat korbácsol fel, kockázat nélkül és kényelmesen lehet pihenni a Földközi-tenger közvetlen közelében. Vonzó a tengerpart hátában a látványos és hangulatos provance-i vidék is narancsligeteivel, levendulamezőivel, fűszeres kertjeivel csodás színeivel és illataival. Vonzóak a művészeti hagyományok és a Côte d’Azur minden szegletében jelen lévő és élő kortárs művészet is. Mégis a legvonzóbb a mondén világ. Egy mondás szerint Cannes-ba az utazzon, aki arra kíváncsi, hogy ki van ott. És különösen nyaranta elég sok mindenki ott van, aki „számít”. A Côte d’Azur a „jet set” a vagyonos emberekből álló világutazó társadalom egyik fontos találkozóhelye. És valljuk be titkon mindannyian szeretnénk (legalább egy kis időre) a jet set tagjává válni. Aki a francia riviérán nyaral – s az sem igazán számít, ha nem veti fel a pénz – teljes joggal érezheti, hogy közelebb került e vágy beteljesedéséhez. Mert bár nem szállhat fel az elegáns jachtokra, nem fuvarozzák csillogó limuzinokkal, nem hajthat bivalyerős és méregdrága sportkocsikat, nem vacsorázhat puccos helyeken, s a szállása sem egy magas falakkal és sövényekkel védett kertes villában van, de az élmények jelentős része mégis ugyanaz, vagy hasonló, mint amelyeket a jet set megél.

A Hotel Negresco Nizzában. Kultikus hely © mezon

Egy időre felejtsük el, hogy Antibes vagy Saint-Tropez kikötőjében Cannes vagy Nizza promenádján kis szerencsével akár világsztárokkal és szupergazdagokkal is összefuthatunk. Amit bizonyosan lehet látni és élvezni, az a tengerpart és általában a táj nagyszerű látványa, szép és híres épületek, nagy művészek hagyatéka és a kortárs alkotók kiállításai, s természetesen a mondén világ kellékei (yachtok, privát jetek, drága autók, elegáns éttermek, csodás villanegyedek). Ami nincs – és aki erre vágyik, jobban teszi, ha elkerüli ezt a vidéket – a múlt igézete, régi és lenyűgöző műemlékek, évszázadokkal korábbról itt maradt királyi pompa, stb. Provance ilyet is tud kínálni például Avignonban vagy Arles-ben, de a Côte d’Azur-ön a mai világ csillogása tölti be a teret.

Természetesen képtelenség sorra venni valamennyi látványosságot, de azért egy csokorra valót összeszedtünk, amelyen a közönséges földi halandók osztozhatnak a jet set tagjaival.

A Lady Moura a világ 10. legnagyobb magánjachtja. 200 millió dolláros vízipalota © mezon

Ha már a gazdagokról esett szó, lássuk a státuszszimbólumaikat, amelyek célja legalább annyira az egyszerűbb népek lenyűgözése, mint használatuk élvezete. Mindjárt itt vannak a jachtok, amelyeket a francia riviérán járva egyszerűen nem lehet kikerülni. Sok van belőlük, bár mind a megvásárlásuk, mind a fenntartásuk, de még a bérlésük is iszonyúan sokba kerül. Ugyanakkor éppen e drágaság miatt semmi sem fejezi ki jobban a potenciális befolyást, hatalmat, anyagi lehetőségeket, mint egy ilyen látványos tárgy. Ebben még a magánrepülőgépek sem követhetik, lévén, hogy azok sokkal ritkábban kerülnek szem elé, s közelről szinte sohasem lehet megbámulni őket.

A jachtok iránti érdeklődést jól mutatja, hogy az elmúlt húsz évben a számuk rendkívül megszaporodott. A Power & Motoryacht magazin szerint 1985-ben a világon mindössze 300 magántulajdonban lévő jacht haladta meg a 100 láb (azaz a 30,5 méter) hosszúságot. Tavaly azonban ehhez a méretkategóriához már több ezer hajó tartozott, a 70 lábas (21,35 méter) hajók – amelyek szinte már nagyobb csónaknak tűnnek – pedig tömegesen elterjedtek. Húsz éve a legnagyobb jacht az Atlantis volt a maga 380 lábas (116 méter) hosszával, de ma már csak a hetedik a sorban. Akkor a 100 legnagyobb között a legkisebb hajó 123 láb hosszú volt, ma 175 láb. A világ legnagyobb jachtja ma a Dubai, ami a maga 524 lábas (160 méter) hosszával tulajdonképpen már egy kisebb óceánjáró. De ez a hajó a Dubaj állam kézben van. A legnagyobb magánjacht, a 456 láb (139 méter) hosszú Al Salamah a szaúdi királyi családé. A megajachtok, ahogy mostanában ezeket az úszó palotákat emlegetik, igen drága dolgok. Egy 350 láb körüli hajóért durván 200 millió dollárt kell fizetni az építőnek, de a kis 70 lábasok árát is milliókban mérik. A nagy hajók bérleti díjáról nincs adat, de már egy 70 lábasért is elkérnek minimum napi 5-7 ezer vagy heti 40-50 ezer eurót. Ez az összeg a nyári szezonban még magasabb, akár a duplája is lehet.

Napfürdőzők Antibes-ban. A háttérben az Attessa jacht egy milliárdos amerikait hozott ide © mezon

A jachtőrület fokozódásáról az amerikaiak tehetnek elsősorban. Míg 1985-ben a tulajdonosi listákat az európai és szaúdi nevek uralták, mára az amerikaiak kerültek döntő fölénybe. A húsz legnagyobb magánhajóból 15-nek amerikai tulajdonosa van, a maradék ötből kettő szaúdi, három pedig orosz tulajdonban szeli a tengereket. Gyorsan állapítsuk meg azonban, hogy többnyire bahamai zászló alatt, mert a gazdagok a hajóra ugyan hajlandóak sokat áldozni, az adókra viszont nem.

Ferrari GTB Fiorano F1. Hivatalosan csak jövőre kezdik gyártani... © mezon

A magánrepülőgépekre nem érdemes sok szót vesztegetni. A jet set gazdagabbik része azért használja őket, mert igen hatékonnyá és időtakarékossá teszik az utazást. Aki pedig gyorsan le akarja rendezni az üzleti ügyeit, s aztán igyekszik vissza tengerparti fészkébe, egyszerűbb, ha ilyet használ. Persze ha futja rá. A nizzai és a cannes-i repülőtéren meglehetősen gyakran forognak a kisebb és nagyobb drága és még drágább magánrepülők, meg a nagyobb yachtok és a part között összekötetést teremtő helikopterek. A közönséges turista inkább az utóbbiakat láthatja kisebb-nagyobb távolságból a kijelölt leszállóhelyeken, a heliportokon, de sokkal inkább a jahtok fedélzetén.

A Côte d’Azur-ön luxusautóból viszont igazán sok van. Ha valaki veszi a fáradságot, s Cannesben behajt a Croisette keleti végén a vitorlásklub mélygarázsába (a parkolás itt sem kerül többe, mint más frekventált helyeken található parkolókban, azaz bármelyik turista nyugodtan igénybe veheti), akkor tucat számra láthatja egymás mellett sorakozni a sofőrrel vagy anélkül bérelhető Mercedes sőt akár Bentley limuzinokat, mi több akadnak olyan hosszú amerikai filmekből jól ismert Lincoln és Cadillac limuzinok is, amelyek csak két parkolóhelyen férnek el.

Az utcán sok a luxusterepjáró és a sportkocsi is. Különösen az utóbbiak egyszerűen gazdájuk után vagy vele együtt utaznak. Például a nagyobb jachtok gyomrában kialakított garázsokban, hogy szükség esetén tulajdonosaiknak ne kelljen nélkülözniük a négy keréken gurulás élvezetét sem. Jegyezzük meg, hogy a Côte d’Azur parti útjain nem mindig könnyű haladni, de egy tizenkét hengeres kabrió volánjánál ezt talán nem is olyan nehéz elviselni. Cannes-ban – talán nem véletlenül – a csak kis gépeket fogadó repülőtér szomszédságában található az az emeletes Ferrari és Maserati szalon, ahol ha valaki véletlenül nem tudta volna magával hozni kedvencét, rögtön vehet egy másikat. Itt minden lehetséges: időnként ugyanis olyan luxuskocsik jelennek meg az utakon, amelyek a gyárak hivatalos modellkínálatában egyelőre nem is szerepelnek. Monte Carlóban a Hotel de Paris és a kaszinó előtti téren vagy Juan les Pins elegáns éttermeinél némi várakozás után biztosan lehet találkozni néhány exkluzív darabbal.

A Carlton Hotel Cannes-ban. Egy táncosnő keblei ihlették a kupoláit © mezon

A Côte d’Azur csillogásának fenntartásához a legtöbbet azonban minden bizonnyal a híres hotelek és villák teszik hozzá, hiszen ezek őrzik az ott lakó hírességek titkait. S mi másra, ha nem éppen ezekre lenne kíváncsi a tömeg. A part minden bizonnyal leghíresebb szállodája a Nizzában 1912-ben emelt Hotel Negresco. Egy anekdota szerint Bill Gates, a világ leggazdagabb embere beleszerelmesedett az „angyalok öblének” partján álló épületbe, s elhatározta, hogy megveszi. Küldött is egy üres csekket Jeanne Augier asszonynak, a szálloda tulajdonosának azzal, hogy bármilyen összeget elfogad vételárként, de választ sem kapott. Hasonló hírnévre a Côte d’Azur-ön egyetlen szálloda sem tett szert. Bár Monte Carlóban a már említett Hotel de Paris, vagy Cannes-ban a Carlton (amelynek kupoláit a szálló 1912-es építése idején ünnepelt táncosnő, Belle Otero keblei ihlették) vagy Juan les Pins-ben az Eden Roc Grand Hotel (a filmcsillagok egyik kedvelt pihenőhelye) szintén világhírűvé váltak. Ha az ember nem a jet set tagja, akkor ezeken a helyeken, de a sokkal kisebb hírnévnek örvendő, de több diszkréciót és talán még több luxust adó hotelek árai a szállás megfizethetetlenek tűnik. Egy szoba 450-500 euróba, egy lakosztály 1000-2500 euróba is kerülhet, de a foglalást többnyire csak három napra vagy egy hétre fogadják el.

Az igazán gazdagok és igazán híresek azonban többnyire nyugalomra vágynak, amire egy szálloda még oly válogatott közönsége körében sem mindig van lehetőségük. Így aztán villákat, rezidenciákat bérelnek (vagy saját illetve bérelt jachtjaikon laknak). A kínálat óriási, de vannak frekventált helyek. Akinek a pihenés a legfontosabb az Saint-Jean-Cap-Ferrat régi villái között válogathat, s ha mégis szórakozni vágyna könnyen átugorhat a közeli Monte Carlóba. De Cap d’Antibes és Juan les Pins, Sait-Tropez agy Hyres jól védett villái is igen népszerűek. A heti ár ezeken a helyeken egy jacht bérleti díjával vetekszik, s hetente 40-50 ezer eurót is leszurkolnak a szálláshelyért. Ezért természetesen nem csak az épület, hanem annak teljes személyzete is a látogatók rendelkezésére áll.

Ejtőernyővel a tenger felett. Megfizethető látvány © mezon

A Côte d’Azur életéről szóló filmek sohasem hagynák ki a gazdagok exkluzív diszkóiban, éttermeiben hajóin megrendezett fergeteges partykról szóló tudósításokat. Nos, biztosan vannak ilyenek, de a turista nem jut közelebb hozzájuk a filmeknél. Gazdag vendégeket legfeljebb Cannes vagy Nizza nagy hoteljeihez tartozó plázsokon láthatnak napozni. S meg is állapíthatják, hogy az ottani napágyak szinte ugyan olyanok, mint emilyeneket ők maguk használnak, csak bizonyára sokkal többet kell értük fizetni. A jachtokon jól látható motorcsónakok, jetskik, búvárhajók (na jó ez igazán exkluzív) és másfajta játékszerek azonban részben megmutatják, hogy a tehetősek sem szórakoznak másképpen a vízparton, mint a többiek, legfeljebb nem kell sorban állniuk a kölcsönzőnél vagy öt perc múlva visszatérniük a partra, ha „paragliding-elni” (motorcsónakkal vontatott ejtőernyőzés) akarnak. Vannak persze meglepő esetek. Például, amikor a jacht rakteréből egy búvárhajót húznak elő vagy egy vitorlást pakolnak ki és hajtogatnak menetkészre.

Jazz á Juan idén már 43. alkalommal. Captain Mercier nyomul © mezon

Érdekes módon ezeknek az élvezeteknek a nagy része a szélesebb közönség számára is elérhető. Vizisízni, ejtőernyőzni, jetskizni elfogadható összegek ellenében lehet, s a plázsokon bérelhető ernyőkkel és napágyakon kényelmesen lehet eltölteni az időt. Hacsak valaki nem szavaz a szabad strandra, ahogy ezt a franciák nagy többsége teszi. Ők ugyanis egy fityinget sem hajlandóak áldozni a nagyobb kényelemre. Inkább hozzák a saját törölközőjüket meg leszúrható napernyőiket.

A szórakozás persze este is folytatódik. Rengeteg a jó, és elfogadható áron működő étterem, bár és zenés szórakozóhely a leghíresebb üdülőhelyeken is. Persze ha valaki kifinomult konyhára és elegáns szervizre vágyik, annak sem kell csalatkoznia. Csillagászati összegért is lehet menüt találni. A nagy szállodák „itt aztán viselkedned kell” hangulata azonban egyáltalán nem terjed át a Cote d’Azur nagy részére. A kikötők (és itt elsősorban a vitorlások, motorcsónakok és jachtok elhelyezésére szolgáló marinákra tessék gondolni) vendéglátóhelyei lazák és oldottak, az olyan nyaralóvárosoké, mint amilyen Juan les Pins pedig pörgős, zsibongós.

Picasso vázája Vallaurisban. Tizenöt évig itt fazekaskodott © mezon

A kulturális kínálat azonban átlagon felüli. A képzőművészeti kiállításokról már esett szó. Néha meglepően olcsón lehet bejutni egészen fantasztikus helyekre. Vallaurisban a Picasso múzeumba (ahol ugyan csak pár tárgy őrzi a mester emlékét, és egy kifestett kápolna) mindössze egy euró a belépődíj. Máshol még annyi sem. Juan les Pinsben júliusban a Jazz á Juan fesztivál idején szinte minden sarkon szólt a jazz jobbnál-jobb előadóktól. Csak, hogy egy előadót említsünk a zseniális francia jazz-funk guru Captain Mercier szolgáltatott térzenét. A nagyszínpadon, ahová átlagosan 40-50 euróért lehetett bejutni egymást követő napokon fellépett a 80 éves B.B. King, Diana Krall, Jamie Callum, Waine Shorter, Keith Jarrett, stb. S alig pár kilométerrel odébb Nizzában a Rolling Stones adott koncertet. Hiába no, a Côte d’Azur a hírességek gyűjtőhelye a színpadon is.