Luxusjachtok Monte-Carlóban. Jólétben utaznak © mezon |
Egy átlagos felsőosztálybeli évente közel 30 ezer dollárt költ alkoholra: jófajta borokra és tömény szeszre. A kutatók szerint ez az összeg két-háromszorosa egy átlagos amerikai család éves jövedelmének. És ez a tétel a legapróbb a tehetősek költségvetésében. Ennél jóval többet, 98 ezer dollárt költenek „élményszerző” körutazásra, amikor végigzötykölődnek egy szafari-túrát, körbejárják a Macchu Picchu környékét vagy több nap alatt bebarangolják a brazíliai eseőerdőt, természetesen fényképezőgéppel a nyakukban.
Még ez az összeg is aprópénz ahhoz képest, amit a tehetős emberek exkluzív szállodákban szállásra (157 ezer dollár) és egyéb kényeztető szolgáltatásokra költenek (224 ezer dollár). Gyógyfürdőkben és wellness- központokban évente átlagosan 107 ezer dollárt hagynak. Ugyanezek az emberek 147 ezer dollárt költenek óra- , és 117 ezer dollárt ruhavásárlásra, az összeg duplájáért pedig híres ékszertervezők legújabb darabjaiból csemegéznek. Mindezek fényében nem meglepő, hogy a szupergazdagok évente átlagosan 226 ezer dollárt költenek luxusautókra és 404 ezer dollárt jacht-kölcsönzésre. Egy magára valamit is adó felsőosztálybeli legalább két – minimum 2 millió dolláros – ház között ingázik, amelyek fenntartási költsége évente eléri a félmillió dollárt.
Ha ezt a sok „apró” költséget összeadjuk, a végösszeg megközelíti – de nem éri el! - az évi kétmillió dollárt. Természetesen a trendkövető, és a divatdiktátor gazdagok messze kitűnnek társaik közül. Akit a művészeti alkotások iránti rajongás és a gyűjtőszenvedély motivál, képes több millió dollárt is kiadni egy-egy műalkotásért. Mindez átlagosnak mondható, mert az igazi nagymenők nem érik be azzal, hogy két marékkal szórják a pénzt: magazinok címlapján pózolnak és milliókat szórakoztatnak egy-egy televíziós show-műsorban.
Megdöbbentő, de ezen világpolgároknak mindössze 34 százaléka képes arra, hogy elolvassa és saját maga megválaszolja a beérkezett elektronikus üzeneteket, és csak 19 százalékuk fizeti be a saját számláit. Az eredmények azt tükrözik, hogy ezek az emberek társadalmilag élesen elhatárolják magukat a világtól és a világban zajló eseményektől, éppen ezért alacsony fokú önállóság jellemzi őket, ha pénzügyeik intézésére kerül sor.