A hazájukból elmenekült oroszok a húszas években hozták létre saját ortodox egyházukat, miután az otthonmaradtak nevében Szergij metropolita 1927-ben aláírta a szovjet hatalom iránti hűségnyilatkozatot. Bár már a második világháború után is felmerült az ortodoxok újraegyesítése, II. Alekszíj moszkvai pátriárka csak 2005-ben vonta vissza a közeledést akadályozó Szergij-nyilatkozatot. A megbékélést az is lassította, hogy a külföldi egyház vezetői – valószínűleg nem minden alap nélkül – azt állították, a hazájukban maradt egyházi vezetők jelentős része a szovjet titkosrendőrség ügynökévé vált. Egy 1999-ben Londonban közzétett jelentés szerint egyébként Alekszíj is KGB-ügynök volt: állítólag 1958-ban szervezték be az államrendőrségbe, és a fedőneve Drozdov volt. Az egyház hamisítványnak tartja az állítólag Moszkvából kicsempészet KGB-dokumentumokat.
A legújabb közeledési kísérletet II. Alekszíj nevéhez fűződik, aki egy 2001-ben írt levelében úgy vélekedett, a megosztottság hátterében csak politikai okok vannak, és eljött az ideje az ortodox belső békéjének helyreállítására. A két egyház vezetői májusban közzétettek egy egyesülési nyilatkozatot, ám az igazi áttörést az jelenti, hogy a New York-i központú egyház csütörtökön elfogadta azt a dokumentumot, amely formalizálja a két egyház közötti kapcsolatokat, illetve az ortodoxok közötti párbeszédet. Szakértők szerint a mostani döntéssel a hivatalos újraegyesülés előtt álló utolsó akadály is elhárult. Az egybeolvadás ugyanakkor nem jelenti a külföldi orosz ortodox egyház teljes eltűntét: a külföldiek az egységes egyházon belül fenntartják saját szervezeteiket.
Németh András / Moszkva