Putyin és az új orosz elit

Putyin elnök Stirovval, Jakutföld kormányzójával. Parola © AP

Az utóbbi évek gyors gazdasági fejlődése, Moszkva nemzetközi befolyásának a növekedése és a jelentős belpolitikai változások ellenére Oroszországban alig módosult a hatalomgyakorlás módja. Az orosz társadalom továbbra is oligarchikus felépítésű, a politikai és gazdasági hatalom egy szűk elit kezében összpontosul. Vlagyimir Putyin államfő hét évvel ezelőtti, első elnökké választása óta legfeljebb annyi változott, hogy a régi erős emberek háttérbe szorultak, a helyükre lépett újak pedig jóval nagyobb hatalomra tettek szert. A szálakat mozgató Putyin a múlt héten tovább erősítette a mögötte álló klánt, miután az utóbbi másfél év legjelentősebb kormányátalakítása során Szergej Ivanov korábbi miniszterelnök-helyettest és védelmi minisztert első miniszterelnök-helyettessé léptette elő. Így a védelmi ipar ellenőrzésén túl ő felügyeli a polgári gazdaság több ágát - egyebek mellett a közlekedést, a nehézipart és a távközlést - is. Ivanov ezzel igencsak megerősítette helyét a hierarchiában, egyúttal valószínűbbé vált, hogy az eddigi egyetlen első miniszterelnök-helyettes Dmitrij Medvegyev mellett ő is nagy eséllyel indulhat Putyin székéért a 2008-as elnökválasztáson, amelyen a hivatalban lévő államfő már nem indulhat. Ivanovot egyébként a védelmi tárca élén az engedelmes hivatalnokként számon tartott Anatolij Szergyukov, a szövetségi adóhivatal eddigi vezetője követte, aki arról vált híressé, hogy az adóhivatal az ő irányítása alatt indított átfogó támadást a Jukosz olajtársaság ellen.

A kilencvenes évek közepének privatizációi révén - Borisz Jelcin első elnöksége alatt - meggazdagodott elit tagjai kétféle pályát futottak be Oroszországban. Egyes üzletemberek - a hazájukban köztörvényes bűncselekmények elkövetésével vádolt és emiatt külföldi száműzetésbe menekült Borisz Berezovszkij, Vlagyimir Guszinszkij és Leonyid Nyevzlin, illetve a nyolcéves börtönbüntetését töltő Mihail Hodorkovszkij - nem adták fel politikai törekvéseiket, s szembefordultak Putyin elnökkel, aki hatalomra kerülése után világossá tette: nem tűri, hogy a gazdasági elit beleszóljon a politikába. A többiek viszont megértették az új idők szavát, és vagyonuk megőrzése érdekében teszik, amit a hatalom elvár tőlük: Roman Abramovics, amikor kellett, megvette Berezovszkij birodalmát, majd miután meggyőzték, eladta a Szibnyefty olajipari vállalatot a Kremlhez közel álló vásárlóknak. Hasonló pályát futottak be a többiek is: Vlagyimir Potanyin lassanként megszabadul médiaérdekeltségeitől, Viktor Vekszelberg pedig 100 millió dollárért visszavásárolta Oroszországnak a külföldre került cári műkincsek, a Fabergé-tojások egy részét.

A régiek távozása keltette űrt hamar betöltötték az új oligarchák. Az utóbbi négy évben kialakult elitet elsősorban a politikai és gazdasági hatalom összefonódása jellemzi, többségük a szovjet és orosz titkosszolgálatok volt, illetve aktív tagja, valamint Putyin egykori szentpétervári kollégája, telekszomszédja és ismerősei közül került ki. Az elnöki adminisztrációból 11-en állnak egy-egy hatalmas állami vállalat élén, s a kormánytagok is meghatározó szerepet játszanak a legfontosabb állami cégekben. Medvegyev nemcsak első miniszterelnök-helyettes, hanem a Gazprom állami gázmonopólium igazgatótanácsának (it) az elnöke is. A most előléptetett Ivanov pedig - aki mellesleg nyugalmazott KGB-tábornok - a nemrég létrehozott, 4 milliárd dollár vagyonú repülőgép-ipari holding it-elnöke. Alekszej Kudrin pénzügyminiszter az Alrosa gyémántmonopólium, illetve a második legnagyobb állami bank, a Vnyestorgbank felügyelő bizottságának elnöke, az energiaügyi tárcát vezető Viktor Hrisztyenko pedig az olajvezetékeket ellenőrző Transznyefty állami monopólium it-elnöke. Leonyid Reiman távközlési miniszter - aki Kudrinhoz hasonlóan még Szentpétervárról ismeri Putyint - a távközlésben meghatározó szerepet játszó Szvjazinveszt élén áll.

Meghatározó gazdasági szerepet játszanak az elnöki adminisztráció vezető tisztségeit betöltő, többségében szintén volt KGB-tisztek is. Szergej Szobjanyin, az elnöki hivatal vezetője a világ egyik legnagyobb atomipari cégét, a TVEL-t irányítja, két helyettese, Igor Szecsin és Vladiszlav Szurkov pedig az olajipari Rosznyeftyet, illetve az olajtermékeket szállító Transznyeftyeproduktot igazgatja. Putyin tanácsadói közül Viktor Ivanov az Aeroflot légitársaság és az Almaz-Antej fegyvergyártó cég it-elnöke, míg Igor Suvalov a legnagyobb hajózási cégnél, a Szovkomflotnál tölt be hasonló tisztséget.

Putyin környezetéből ugyanakkor többen megmaradtak az üzletnél. Szergej Csemezov - aki a jelenlegi államfővel együtt Drezdában szolgált KGB-ügynökként - az idén közel 6 milliárd dolláros forgalmat lebonyolító, nemrég a vezető autógyárat, az Avto-Vazt, illetve a világ legnagyobb titániumgyártóját, a VSMPO-Avismát is megszerző Roszoboronexport fegyverexportáló céget vezeti.

Putyin egykori telekszomszédjai közül Vlagyimir Jakunyin vitte a legtöbbre. Ma az orosz államvasutak vezérigazgatója, és szakértők szerint nem kizárt, hogy a két fő esélyes - Ivanov és Medvegyev - mellett ő is harcba indulhat jövőre az elnökségért. Egy másik szomszédból, Andrej Furszenkóból kulturális miniszter lett, míg Jurij Kovalcsuk a - Szentpéterváron nemrég tévécsatornát, majd országos sugárzási jogot szerzett - Rosszija bank élén áll. A Rosszija egy másik meghatározó vezetője, Gennagyij Timcsenko a Forbes amerikai magazin orosz kiadásának értesülései szerint fontos szerepet játszott az állami Szurgutnyeftyegaz által kitermelt olaj külföldre juttatásában. A Timcsenko többségi tulajdonában lévő Kineksz vállalat 1999-2002 között feltűnően olcsón vásárolta a később jó áron eladott Szurgut-olajat, ami cégének 1 milliárd dolláros hasznot, a Szurgutnak pedig ugyanekkora veszteséget jelentett.

Bár Putyin környezetében cáfolják, hogy új oligarchák kerültek volna az orosz állam élére, s azt állítják, a politikai elit tagjai nem vesznek részt az általuk is ellenőrzött állami vállalatok operatív irányításában, úgy tűnik, az államfő emberei mégis meghatározó szerepet játszanak. A legértékesebb - mintegy 250 milliárd dollár piaci értékű - vállalatnál, a Gazpromnál nem csupán Medvegyev, illetve az ugyancsak Putyin emberének számító, szintén szentpétervári Alekszej Miller vezérigazgató védi az új elit érdekeit. Az it-ben Hrisztyenko mellett ott ül German Gref gazdasági miniszter is. S hogy a dolog biztos legyen, a cég élén álló 16 fős végrehajtó testületben legalább három olyan ember van - Valerij Golubjev, Szergej Usakov és Konsztantyin Csujcsenko -, aki hosszú időt töltött a szovjet, majd az orosz titkosszolgálatok kötelékében.

A Putyin emberei ellenőrzése alatt lévő vállalatok igyekeznek mindent maguk alá gyűrni. Nemcsak a Gazprom és a Roszoboronexport vásárol fel minden elérhető céget. Az utóbbi két évben a Vnyestorgbank a Gutabankba és a Promsztrojbankba szállt be. A Rosznyefty pedig lassan átveszi a kisebb olajtermelő cégek ellenőrzését: a Jukosz fő kitermelő vállalata, a Juganszknyeftyegaz mellett további három versenytársat is megszerzett. Míg a gázkitermelésben a tavaly állami többségbe került Gazprom - illetve annak elődje - mindig monopóliumhelyzetet élvezett, 2004-ig az olajtermelésben a magánszektoré volt a meghatározó szerep. Mára az állami kitermelés 12 százalékról 40 százalékra emelkedett, s az arány minden bizonnyal nőni fog. Az állam eközben az Alrosa többségi tulajdonának a megszerzésén fáradozik, a Gazprom vagy a Rosznyefty pedig hírek szerint a Szurgut megvásárlására készül. Az idegenforgalom is részben volt titkosszolgálati emberek ellenőrzése alá került. Vlagyimir Sztrzsalkovszkij - aki 1980-ban csatlakozott a szovjet titkosszolgálathoz (KGB), majd annak megszűnése után átkerült a Szövetségi Biztonsági Szolgálathoz (FSZB) - az egyik vezető turisztikai cég, a Nyeva többségi tulajdonosa, egyúttal az országos idegenforgalmi hivatal vezetője.

Bár az új oligarchák többségének anyagi helyzetéről nincsenek megbízható adatok, elemzők szerint a politikai hatalomhoz egyre inkább jelentős személyes jólét is kapcsolódik. A többségében állami tulajdonú cégek élén állók hűségének legegyszerűbb javadalmazási módja, hogy különféle bónuszok és kedvező részvényvásárlási opciók formájában növelhetik vagyonukat.

NÉMETH ANDRÁS / MOSZKVA