Elnökválasztás Franciaországban

Nicolas Sarkozy. Győzelemre született? © AP

Az áprilisban szokatlan hőség vagy a közelben finiselő Párizs-Roubaix országúti kerékpárverseny, netán mindkettő miatt, de nem verődött össze túl népes közönség vasárnap délben az észak-franciaországi Arrasszal összenőtt városka, Achicourt Francois Mitterrand néhai elnökről elnevezett konferencia-központja előtt, hogy meghallgassa Ségolene Royal választási beszédét. Pedig a szocialista párt (PS) egyik fellegvárának számító Pas-de-Calais megye más településeiről buszokkal is érkeztek aktivisták, köztük például Lievinből nyugdíjas bányászok, akik kék kezeslábasban és fehér sisakban amolyan díszsorfalat alkotva várták a nap hősét.

Nem voltak többen félezernél, de annál lelkesebben skandálták Royal keresztnevét, és valósággal tülekedtek, hogy a közelébe férkőzzenek: eltartott tíz percig, amíg a több mint egyórás késéssel érkező szocialista elnökjelölt testőrei gyűrűjében a kocsijától eljutott a százméternyire lévő emelvényig. Hiába, egy olyan néhány ezres kisvárosban, amilyen Achicourt, ritkán jár ilyen rangos vendég, úgyhogy Royal érkezését még a rendezvény biztosítására kivezényelt helyi rendőrök némelyike is lefényképezte.

A patinás munkásmozgalmi hagyományokkal rendelkező iparvidéken, amely a párizsi után a legnagyobb létszámú szocialista szervezettel büszkélkedhet, nem mindig rajongtak ennyire Royalért. A régi vágású pas-de-calais-i pártvezetők eleinte a visszatérés gondolatával foglalkozó exkormányfőt, Lionel Jospint támogatták volna, de aztán kénytelenek voltak engedni az alulról jövő nyomásnak. Talán ezért vélte fontosnak Jack Lang egykori szocialista kultuszminiszter, a megye nemzetgyűlési képviselője, hogy rövid bevezetőjében egy héttel az elnökválasztás első fordulója előtt a szocialista jelölt "erős jelleme" mellett "teljes" baloldali elkötelezettségét is méltassa, hozzátéve, van ebben az asszonyban valami Mitterrand-ból.

A fekete szoknyába, blúzba és hófehér blézerbe öltözött Royal félórás beszédének főként azokat a részeit fogadta hangos tetszésnyilvánítás, amikor az 53 éves politikusnő fő riválisát, a kormánypárti Unió a Népmozgalomért (UMP) színeiben induló Nicolas Sarkozyt támadta, "a jobboldal uralma" alatt teret nyert igazságtalanságot, egyenlőtlenséget, kiszolgáltatottságot, erőszakot, romló közbiztonságot bírálta, vagy éppen az állami érdekeltségű cégek topmenedzsereinek milliós jövedelmét tette szóvá. Royal részvételre és tudatos, értékalapú választásra buzdított mindenkit, de Jospin öt évvel ezelőtti kudarcára utalva - amikor az akkori miniszterelnök orra előtt a szélsőjobboldali Jean-Marie Le Pen jutott be a második fordulóba - érzékeltette, hogy most is bármi előfordulhat. Mindenesetre Achicourt-ban Royal új húrt is megpendített: első ízben kérte külön a nőket, hogy politikai hovatartozásuktól függetlenül álljanak mellé.

"Utána megnézem a szavazatarányt" - fenyegette meg tréfásan achicourt-i házigazdáit Royal, már távoztában az autó lehúzott ablakából. A politikusnőnek valóban minden voksra szüksége lehet. A közvélemény-kutatások szerint azóta, hogy január közepén Sarkozy hivatalosan is ringbe szállt, Royal támogatottsága egyszer sem érte el az ellenfeléét, sőt sokak számára váratlanul a centrista Unió a Francia Demokráciáért (UDF) elnökjelöltje, Francois Bayrou is szorongatni kezdte a szocialisták üdvöskéjét. Igaz, keddi lapzártánkkor a felmérések - egy, a Le Nouvel Observateurben kiszivárogtatott, utóbb többszörösen cáfolt állítólagos titkosszolgálati prognózist kivéve - inkább arra engedtek következtetni, hogy az elnökválasztás május 6-án esedékes második fordulójában Royal lesz Sarkozy kihívója, és nem Bayrou, akinek programja még csak volna, de nincs mögötte komoly politikai erő és szervezet: az UDF-nek csupán 27 helye van az 577 tagú nemzetgyűlésben. Ugyanakkor a PS háza táján elharapódzott nyugtalanságot jelezte, hogy előbb a Le Monde-ban publikált írásában Michel Rocard exkormányfő, majd a Le Journal de Dimanche hasábjain Bernard Kouchner volt egészségügyi miniszter is sürgette a Bayrouval való megállapodást még az első forduló előtt, hogy garantáltan megakadályozhassák Sarkozy hatalomra kerülését.

Ségolene Royal. Ás © AP

A centrista politikus persze megörült, de kitért az ajánlat elől, ami egyaránt magyarázható bámulatos önbizalmával és a francia elnökválasztás logikájával. Royal, akit az őt kísérő tudósítók természetesen Achicourt-ban is elsősorban Rocard ötletéről faggattak, elutasította "a választók háta mögötti" alku lehetőségét, és sajnálkozva jegyezte meg, hogy a baloldalon nincs meg az a fegyelem, ami Sarkozy csapatában. Az újságírókkal kikapcsolt mikrofonok mellett csevegő Lang is igyekezett magabiztosnak látszani, szerinte korai még szövetségről tárgyalni. Csakhogy szocialista berkekben az utóbbi hetekben sem csillapodtak a kételyek, hogy vajon Royal tekintélyelvűsége, hiányos felkészültsége és az amatőr színvonalú kampány - mindazok a fogyatékosságok, amelyekre Éric Besson, a PS nemrég lemondott gazdasági titkára villámgyorsan bestsellerré vált könyvében hívta fel a figyelmet - alkalmassá teszik-e őt arra, hogy fölvegye a versenyt Sarkozyvel.

A Royal kampányából való kiábrándultság olyan méreteket öltött - mondta Mathieu Doiret, a CSA piac- és közvélemény-kutató intézet vezető elemzője a HVG-nek -, hogy a szocialista elnökjelölt szavazóbázisának legalább ötöde, méghozzá zömmel a szimpatizánsok magasabb iskolai végzettségű és jövedelmű rétege, elbizonytalanodott, és Bayrou felé kezdett kacsingatni. Nem véletlen, hogy ha maga Royal nem is annyira nyíltan, de élettársa, Francois Hollande szocialista pártfőtitkár és a PS más nagyágyúi a hajrában a szocialista választók lelkiismeretére apellálva újra meg újra fölemlegették a 2002. áprilisi politikai földindulást. Annál is inkább, mivel szakértők szerint Royal bukását az első fordulóban a belső ellentétektől feszített, a szélsőbaloldali csoportok által is állandó nyomás alatt tartott PS sem élné túl mai formájában.

Sarkozy, akiben az Ifop egy minapi közvélemény-kutatása szerint Franciaország következő elnökét látja a megkérdezettek 67 százaléka, jelképes gesztussal Charles de Gaulle colombey-les-deux-eglises-i sírjánál tett látogatással kezdte a kampány utolsó hetét. Mielőtt lerótta kegyeletét, azt fejtegette, hogy szeretné "újra megtalálni a francia nemzeti identitás értelmét". Üzenet volt ez mindazoknak, akik a túlságos jobbratolódást róják fel neki, akárcsak szombati beszéde a kis provence-i falu, Chateauneuf-du-Pape főterén, amelyben "a csendes többség", "az elkeseredett Franciaország", a 2002-ben Le Penre, majd három évvel később az EU alkotmányos szerződése ellen voksoló kisemberek szószólójaként lépett fel.

Mindenáron a biztonság, a stabilitás és a kiszámíthatóság érzését árasztaná magából Sarkozy, hiszen ez az Achilles-sarka - Royal és Bayrou is agresszív, félelemkeltő politizálással vádolja, a szociológiai felmérések szerint korántsem alaptalanul. A stíluson ugyanis sok múlhat, elvégre a bal- és jobboldali szavazókat egyazon kérdések foglalkoztatják - a munkanélküliség, a jövedelmek csökkenése, a szegénység elleni küzdelem, a szociális ellátórendszerek finanszírozhatósága, a közbiztonság romlása, a bevándorlás -, és sok esetben a jelöltek által javasolt gyógyír közt sincs óriási különbség. Ráadásul az utolsó pillanatig habozó választók, akik most szokatlanul nagy számban akadnak, nem is mélyednek el a programokban, inkább csak felületes benyomásaikra hallgatnak.

Royal, Bayrou és Sarkozy közül az utóbbi személye osztja meg a leginkább a francia közvéleményt. Ebből a szempontból meghatározó lehet, miként szavaz az az 1,8 millió francia, akit az idén vettek fel először a választói névjegyzékbe. Bár a szociológusok óvtak az elhamarkodott általánosító következtetésektől, azt elismerik, hogy jó néhány külvárosi körzetben, ahol a 2005. őszi lázongások idején igencsak megromlott a válságot belügyminiszterként kezelő Sarkozy renoméja, az átlagosnál nagyobb számban regisztráltak új szavazókat, márpedig a többségük feltehetően balra húz. Az első forduló kimenetelét az döntheti el, hogy azok, akik Sarkozy ellen vannak, Royalról vagy Bayrouról hiszik-e el, hogy legyőzheti a jobboldali politikust.

VIDA LÁSZLÓ / PÁRIZS, ACHICOURT