Kollár Lajos © MTI |
Kollár Lajos: A magyar expedíciós hegymászás a kezdeti lendülettől eltekintve, lényegében az Everestre korlátozódott, miközben érdekes, technikai megoldásokban gazdag lehetőséget, kihívásokat ígér a többi nyolcezres bejárása! Úgy éreztük, kell egy terv, egy szisztéma, ami alapján évről évre határozott munkát, akaratot lehet felmutatni expedíciós hegymászásunkban. Tisztán kell látni, hogy a világ hegymászásához képest, nagyon hátul kullogunk. Sorozatunk egy kicsit ezt a távolságot is csökkentheti. Ami fontosabb, központba állítja a folyamatos mozgást, tervezést, előrelátást, egy használhatóbb, céltudatos életforma kialakítását, a társas viszonyrendszerek kezelését. Mindezt nem kényszerből, jó hangulatban. Expedícióink es az azokról szóló előadások főleg ezt a célt szolgálják.
hvg.hu: Milyen szerepet töltesz be ezeken az expedíciókon?
Kollár Lajos: A szervezés es előtervezés nagy részét bonyolítom, néha szó szerint is. A titulus az expedícióvezető szokott lenni, de a kettő lényegében ugyanaz. Minden indulás előtt körülbelül egy hónappal mindhárman dolgozunk a kivitelezhetőség érdekében! A médiával általában én tartom a kapcsolatot, így a vállalkozás kommunikációjáért is felelek. Rendben tartom az alaptábort, a konyhát, és ha kell egy-két táborrészt segítek le-, vagy felvinni. Mindez nekem bőven elég!
hvg.hu: Milyen más expedíciókat szerveztél, ill. vetél részt korábban?
Kollár Lajos: Szeretem a sarkvidéki életet. Az 1997-es első Magyar Grönland Expedíciót Tarjányi Istvánnal, majd a másodikat is 2001-ben, ott Kiss Csaba is velünk tartott.
hvg.hu: Mekkora szervezőmunkát jelent egy ilyen vállalkozást tető alá hozni?
Kollár Lajos: Sajnos egyre nagyobbat! Nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom, a hegyi rész élvezetes álom a szervezéshez képest. Azt hiszem, ezzel mindannyian így vagyunk.
hvg.hu: Egyszer nyilván elmondhatjuk, hogy mind a tizennégy nyolcezer méternél magasabb hegy csúcsán állt már magyar ember. Akkor hogyan tovább?
Kollár Lajos: Mint tudjuk, nem csak nyolcezres hegyek vannak a világon, és azokra sem csak egy út vezet föl! A lényeg azonban megmarad továbbra is: mozdulni!