A világszervezet történetének legnagyobb szabású tárgyalássorozatán „pillanatnyilag nem történik semmi” – összegezte a hétfő délutáni helyzetet Zia Hoque Mukta, a bangladesi delegáció egy tagja. A bojkott azzal fenyeget, hogy kudarcba fullad a konferencia, amelyen közel 30 ezren vesznek részt. Szakértők és az ENSZ előző 14 klímakonferenciáján megedződött küldöttek azonban óvnak a lépés jelentőségének túlértékelésétől. „Taktikai húzásról van szó” – mondta például a német delegáció egy tagja.

A vita egy akadémikusnak tűnő, nemzetközi jogi probléma miatt mérgesedett el: a konferencia központi kérdése jelenleg az, hogy a klímavédelmi harc vajon a Kiotói egyezmény 2012 utáni időkre kiterjesztett keretei között, vagy pedig egy új szerződés alapján folytatódjon.

A három év múlva lejáró Kiotói jegyzőkönyv az egyetlen nemzetközi jogi dokumentum, amely kötelező jelleggel írja elő az üvegházgáz-kibocsátás csökkentését, de csak a fejlett ipari államok számára. Éppen ezért hiányzik az aláírók közül az Egyesült Államok. Az amerikai érvelés szerint a kínai kibocsátás már most meghaladja az amerikait, és versenyhátrányt okozna, ha az ázsiai országban és a többi nagy feltörekvő államban továbbra sem kellene visszafogni a kibocsátást, míg a fejlett államok költséges klímavédelmi programok végrehajtására kényszerülnek

A fejlett ipari államok egy új szerződést javasolnak, amelyben a fejlődő világ is kötelezettségeket vállal. A fejlődő országok viszont attól tartanak, hogy egy ilyen megállapodás csökkentené a fejlett államok felelősségét, holott az ipari forradalom kezdete óta a légkörbe került üvegházgázok döntő többsége az ő éghajlatváltozási számlájukat terheli, ezért a közelgő klímakatasztrófa elhárításában is nagyobb szerepet kell vállalniuk. A Kiotói egyezmény ráadásul bevált, működő mechanizmusokat hozott létre, csak a határidejét volna szükséges kiterjeszteni, és meg kell szigorítani a kibocsátás-csökkentési célokat.

Faragó Tibor, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szakállamtitkára, a magyar delegáció vezetője hétfőn Koppenhágában azt mondta: a kivonulás ellenére a tárgyalások a színfalak mögött folytatódnak, és a fejlődők blokkja egyre nagyobb készséget mutat arra, hogy a kibocsátást mérséklő intézkedéseket tegyen. A vállalások nem lennének kötelező jogi érvénnyel bíró számok, és senki nem kéri tőlük, hogy abszolút értékben csökkentsék a kibocsátást. Ugyanakkor fontos, hogy amit ajánlanak, azt valamilyen módon rögzíteni lehessen.

A végén úgyis az a lényeg, hogy csökken-e az emberiség összkibocsátása – mondta Faragó Tibor. Ezt pedig csak akkor lehet közösen ellenőrizni, ha a számok, szándékok és javaslatok mögött  nyomon követhető számszerűen a kibocsátás-csökkentés – mondta a magyar delegáció vezetője.