Női lelkészek már húsz éve szolgálhatnak az anglikán egyházban, és a szinódus elvben már öt éve, 2008 júliusában elfogadta a női püspökök szolgálatának engedélyezését. Az ügy azonban azóta is folyamatos feszültség forrása az unión belül, és az ellentábort alkotó tradicionalisták rendszeresen tömeges kivonulással fenyegetőznek. Az időközben megtartott köztes szavazásokon kétszer is előfordult, hogy a többség a női püspökök beiktatására voksolt ugyan, az ennek irányába vezető reformok tényleges elindításához azonban nem volt meg a szükséges minősített többség.

Az egyházi testület most úgy döntött, hogy gyakorlatilag újrakezdi az elejétől a folyamat előkészítését. Ennek első lépéseként létrejön egy szakértői bizottság, amely még idén felvázolja a szükséges intézkedések tervezetét, és erről ismét elkezdődik a vita, amely eltarthat akár két évig is.

Tekintettel arra, hogy az anglikán egyház első számú világi vezetője - főkormányzói tisztségben - a mindenkori brit uralkodó, és az anglikanizmus Nagy-Britanniában államvallásnak számít, az egyházon belüli reform nem teljesen független a monarchia modernizálására elindított reformfolyamattól, amelyet a brit kormány indított.

A tervezett törvénymódosítások várhatóan felszámolják azt a több évszázados diszkriminatív trónutódlási előírást, amely szerint az uralkodó elsőszülött fia előnyt élvez a trónöröklésben, akkor is, ha van idősebb leánytestvére.

A módosítások nyomán emellett az sem lesz akadálya a koronázásnak, ha az új uralkodó katolikus házastársat választott magának.

A holland származású protestáns angol király, III. (Orániai) Vilmos uralkodásának egyik utolsó törvényalkotási aktusaként született, 1701-ben kelt trónöröklési törvény, az Act of Settlement - néhány más vonatkozó jogszabállyal együtt - intézkedik a mai napig arról, hogy Angliának ne lehessen katolikus uralkodója, sőt még olyan sem, akinek a házastársa katolikus, ám a brit kormány kezdeményezte ennek a törvénynek a megsemmisítését is.