Szerző:
Keserűen panaszolta az újságíróknak egy caracasi szegénynegyedben működő hentes, hogy egy nap katonák jelentek meg az üzlete előtt, és arra kényszerítették, hogy kilogrammonként 250 bolívarért adja el a marhahúst, amit 3 ezerért szerzett be. Az egyenruhások közölték vele, hogy a hús a népet illeti, és nem tágítottak, amíg a feketepiaci valutaárfolyamon számítva kilónként 25 amerikai dollárcentért át nem adta teljes árukészletét.
Venezuelában súlyos hiány van alapvető élelmiszerekből, felütötte a fejét az éhezés, és mindennapossá vált, hogy kifosztanak egy-egy üzletet vagy elrabolnak liszt- vagy étolajszállítmányokat. A káoszt látva Nicolás Maduro elnök rendeleti úton az élelmiszer-termelés és -elosztás felügyeletét a hadseregre bízta, amely megkapta az exportot és importot lebonyolító kikötők ellenőrzését is.
A világ egyik legnagyobb olajtartaléka és a világ legmagasabb inflációja
Venezuela nemrég még Dél-Amerika egyik leggazdagabb államának számított, ahol a bolívari szocializmust meghirdető, három éve elhunyt Hugo Chávez elnök államosítással és irdatlan költségvetési támogatások révén, alacsonyan tartott árakkal milliókat emelt ki a szegénységből, és kötött magához. A világ egyik legnagyobb, csaknem 300 milliárd hordós (1 hordó = 159 liter) olajtartalékával rendelkező országa addig tudta a rendkívül költséges és pazarló jóléti intézkedéseket finanszírozni, amíg a nyersanyag ára szárnyalt. Az exportbevételek 95 százalékát adó olaj árfolyama a 2014-es csúcspont óta 70 százalékot zuhant, és Venezuela kifogyott a valutából. Az import tavaly 40 százalékkal esett, nincs pénz a legszükségesebb cikkek bevitelére, az alapanyaghiány vállalatok működését bénítja meg, a külföldi cégek egyre-másra hagyják ott az országot, és a zűrzavart csak fokozzák a Chávez karizmájával nem rendelkező, teherautó-sofőrből államfővé lett Maduro kapkodó intézkedései.
A kőolajtermelés rövidesen napi kétmillió hordó alá süllyedhet a jelenlegi 2,3 millióról. A PdVSA állami olajmonopóliummal együttműködő két olajipari szolgáltató cég, az amerikai Halliburton és a francia Schlumberger pedig nemrég bejelentette, visszafogja a tevékenységét, mert a caracasi kormány több százmillió dollárral tartozik nekik. Az IMF szerint az infláció Venezuelában az idén 480 százalék lesz, ami a világon a legmagasabb, de jövőre meghaladhatja az 1600 százalékot is.
A kormány nem enged az ártámogatási rendszerből, és szigorú valuta-ellenőrzést folytat. A visszaeső valutabevételek és az idei 6,7 milliárd dolláros adósságtörlesztés miatt viszont az alacsony hivatalos árfolyamon nem tud elég devizát adni élelmiszer és gyógyszer importjára, a feketepiaci kurzus pedig a töredékére értékeli le a bolívarban folyósított fizetéseket. A gazdaság tavaly 8 százalékkal zsugorodott, a recesszió az idén elérheti a 10 százalékot is. A gyógyszerhiány a beszámolók szerint amúgy elkerülhető halálesetekhez vezet, kórházak műtői állnak le. Amikor júliusban megnyitották az egy éve a kormány által lezárt kolumbiai határt, két hétvége alatt venezuelaiak tízezrei özönlöttek át a szomszédos országba, hogy megtakarításaikból alapvető fogyasztási cikkeket és gyógyszert vásároljanak.
Politikai patthelyzet
Ha mindez nem lenne elég, Venezuelát politikai patthelyzet bénítja meg. A gazdasági válság miatti elégedetlenség hullámán a tavaly decemberi parlamenti választásokat nagy fölénnyel nyerte meg a Demokratikus Unió Kerekasztal (MUD) néven egyesült ellenzék. Maduro viszont az új parlament januári beiktatása előtt gazdasági szükségállapotot hirdetett, amivel a rendeleti kormányzás lehetőségével ruházta fel magát, és a saját embereivel töltötte fel a legfelső bíróságot. Ez a testület azóta az ellenzéki többségű parlament szinte minden törvényét megvétózta. Választási visszaélésre hivatkozva – amit senki sem bizonyított – azt is megakadályozta, hogy három ellenzéki képviselő átvegye a mandátumát, mert velük az ellenzéknek kétharmados többsége lenne a törvényhozásban. Annak birtokában ugyanis a MUD minisztereket válthatna le, alkotmányt módosíthatna, és korlátozhatná Maduro hatalmát.
A politikai háború legújabb ütközete a Maduro leváltására indított ellenzéki kezdeményezés körül zajlik. A venezuelai alkotmány értelmében az államfő népszavazással visszahívható, de nem mindegy, azt mikor tartják meg. Ha január 10-éig sikerül megrendezni, akkor nemcsak Madurót távolíthatják el a hivatalából, de 30 napon belül új elnökválasztást kell kiírni, amit a közvélemény-kutatási adatok szerint az ellenzék jelöltje óriási többséggel nyerne meg. Ha viszont a referendumra csak később kerül sor, akkor Madurót visszahívhatják ugyan, de az alkotmány értelmében a helyére az alelnöke, a szintén a chávezi örökséget képviselő Aristóbuli Istúriz kerülne, aki kitöltheti a 2019 februárjáig szóló államfői mandátumot. A caracasi kormány ezért mindent megtesz az amúgy is csak kemény előfeltételekkel megtartható népszavazás kiírásának elodázásáért.
A természetesen szintén Maduro embereivel feltöltött választási bizottság (CNE) már öt hónapja húzza az időt, hogy egyáltalán döntsön a referendum megtarthatóságáról, miközben Chávez 2013-as halálát követően 30 napon belül kiírta az elnökválasztást, hogy az utódjelölt Maduro ellen ne legyen ideje összefogni az ellenzéknek. A CNE áprilisban előírta, hogy a kezdeményezők gyűjtsenek össze 200 ezer aláírást csak ahhoz, hogy a népszavazást egyáltalán fontolóra vegyék – ilyen szabály korábban nem létezett. Miután öt nap alatt ennek a tízszerese gyűlt össze, a CNE ragaszkodott ahhoz, hogy az aláírások hitelességét a választópolgárok az ujjlenyomatukkal hitelesítsék
Júniusban ezt is teljesítették 326 ezren, noha sokaknak hosszú távolságot kellett megtenniük, majd a trópusi hőségben órákat sorban állni, mert a kormány a 31 milliós országban mindössze 300 ujjlenyomat-beolvasót állított üzembe. A határidő is rövid volt, és vidéken a kormány támogatói felgyújtott autógumikkal és kőzáporral próbálták megakadályozni az ellenzékieket szállító buszokat abban, hogy elérjék a céljukat. A hadsereg több ellenőrző pontot állított fel a járművek lelassítására, néhány kormányintézmény pedig kirúgással fenyegette meg az alkalmazottait, ha az aláírásukat és az ujjlenyomatukat adják az ellenzéki kezdeményezéshez.
A CNE azonban még ezután is dönthet úgy, hogy nem teljesültek a népszavazás kiírásának feltételei. A bizottság egyik tagja egyenesen azt sürgette, tiltsák be az ellenzéki szövetséget, mert az az ország történetének legsúlyosabb választási csalását követte el az aláírásgyűjtés során. Mások azt szeretnék, ha a legfelső bíróság mondaná ki a népszavazási kezdeményezés törvénytelenségét.
Amennyiben az ellenzék mégis átugorja ezeket az akadályokat, várhatóan szeptemberben három napja lesz arra, hogy összegyűjtse a 19 millió választásra jogosult 20 százalékának az aláírását, hogy a referendumot meg is rendezzék. Ha a kormánytól várható logisztikai bombákat kivédi, akkor sikerrel járhat, mert egy friss közvélemény-kutatás szerint a venezuelaiak csaknem 60 százaléka kész a kézjegyét adni Maduro eltávolításához. Ehhez pedig a népszavazáson az kell, hogy a 2013-as elnökválasztáson Madurót támogató 7,5 millió voksnál több érkezzen az államfő menesztésére.