Hát a nagy büdöst. Tisztázzuk végre, mi van köztünk. Félázsiai népség vagytok, egyáltalán nem olyanok, mint a skandinávok. Vagy szinte bárki tőlünk nyugatabbra; talán még az olasz egy efféle cigányfajzat, meg a spanyol, de hát meg is nézhetik magukat. Nem, buta jobbágyok, nektek erő kell, abból ért ez a kurvaország, terelni kell, mint a birkát, és pont úgy kell nyírni is, minden magyarázkodás és kedveskedés nélkül.

Genetikailag alattvalók vagytok, az a helyzet.

Nemcsak ezt ismertem fel, nem kenyerem az elvont okoskodás. Megoldásom is van, nagyon konkrét ötletem arra, kinél legyen az erő, amire szüksége van a félázsiai hordának. Történetesen nálam van éppen. Már csak arról kell gondoskodnom, hogy nálam is maradjon.

Remélem, hogy ehhez nem kell a demokrácia helyett új politikai rendszert kigondolni és felépíteni, de azért megfontoljuk azt a lehetőséget is. Mert elképzelhető sajnos, hogy a demokrácia szembekerül a gazdasági túléléssel; hozhatja úgy a sors, hogy választani kell gazdasági túlélés és szabadság között.

Természetesen most kizárólag az összefogást megvalósító erő gazdasági túléléséről beszélek, mert ha az ország zsebén nem is látszik a gyarapodás, mi azért köszönöm, jól vagyunk.

De azt javaslom, tesókák, hogy erről ne nagyon kérdezősködjetek. Az én dolgom megvédeni az országot, ehhez engem szeretni kell, és aki ebbe belerondít azzal, hogy a zsebemben matat, az a hazát veszélyezteti. Hát illik ezt? Bezzeg a türkménbasihoz meg a Kedves Vezetőhöz nem pofátlankodott oda soha senki, hogy honnan a palota meg a ménes. Tudtak is kormányozni! Az áldóját neki, de még hogy! Nem ám mint egy elpuhult svéd! Na ez a jó például abban, ha új politikai rendszert gondol ki az ember, olyat, ami a skandinávoknak ugyan büdös lenne, de nektek pont megfelel. Meg az is menő, hogy az ember kiadhat egy kis könyvet a filozófiájáról és bölcsességeiről, amit rögtön kötelező olvasmánnyá is tehet, és akinek nem tetszik, az megnézheti magát. Magyarnak magyar legyen a rendszere, vagy ázsiai, de semmiképp sem skandináv.

Hát majd meglátjuk, kell-e húzni a vezetőszíjon. Hogy tud-e okosan élni a csürhe a szabadságával, vagy visszaél vele. Egyelőre maradjunk annyiban, hogy megtartjuk a demokráciát. Pávatáncként. De csak amíg azt nem mondom, hogy most már ez a túlélésemet veszélyezteti, ennyi volt, mostantól más a táncrend. Úgyhogy csak rajzolgassatok szépen csöndben.

Egyedül azért remélem, hogy erre nem lesz szükség, mert akkor még hangosabban sivalkodnának a skandinávok meg a többi simabőrű okostojás. Ha enélkül is túlélem, akkor minek a felfordulás. De ha muszáj mégis rendszert váltani, arra is van esély. Háborog egy kicsit az Amnesty meg a gringók, de majd csak megnyugszanak. Fel fogják ismerni, hogy ők is jobban járnak egy stabil apostoli királysággal, mint az anarchiával. A most finnyáskodó, hanyatló Nyugat évtizedekig elfogadta Mubarakot és Kadhafit, üzletelt velük, és belátták, hogy az ilyen népségnek ez kell, nem a demokrácia.

Szép kort értek meg mind a ketten, nincs okuk panaszra.

Mi, magyarok kikérjük magunknak a kettős mércét, hogy minket skandinávoknak tekintsenek, amikor a színes bőrűeknek meg elnéznek mindenféle diktatúrát. Nemzeti szuverenitásunk megsértése az a kényszerképzet, hogy nekünk demokráciában kellene élnünk. Hogyne, hogy engem simán el lehessen csapni csak azért, mert teljesen meghibbantam? Hát mi lenne itt nélkülem? Megmondom, mi: fütyülős barack és bőgatya.

Na, oszolj. Takarodjál árkot ásni, paraszt. És próbáld élvezni, mert ha nem fogtad volna fel, amiről ugatok: nincs választásod, amíg én túlélek. Én is élvezem, pedig látjátok, milyen nehéz veletek.