Hogyan termelhetjük meg magunknak heti három órában a zöldségeinket?

„A kert egy összetett rendszer, amelyben minden összefügg mindennel, azonban a kertészkedés mégis egyszerű, ezért érdemes belevágni” – mondja beszélgetésünk elején, béri mintakertjében Őry Barnabás biokertész, a 3 órás kert megálmodója.

Egyre nagyobb az igény arra, hogy megtudjuk, miként lehet előállítani a saját zöldségeinket – mondja Barnabás. Bár az otthoni kertészkedéssel valamennyi pénzt is spórolhatunk a családi kasszába, a legtöbben mégsem emiatt vágnak bele, hanem azért, „mert rájönnek, hogy a szabadban töltött idő, a növények nevelése pozitívan hat az emberi testre és lélekre.” Ő azonban nem csupán prédikál, hanem a könyvben a saját kertjét mutatja be: „a gazdaságunkból kiszakítottam 100 négyzetmétert, és dokumentáltam, ahogyan ezt a 2021-es szezonban műveltem.”

A tapasztalatai alapján sokféle zöldséget meg lehet termelni a 100 négyzetméteren, és erre heti átlagosan 3 óra elég volt számára. A könyv sikere pedig azt jelzi, hogy nagy az igény az effajta tudásra, és arra, hogy „a természethez közelebb kerüljünk, és ahhoz is, amit megeszünk.” Az olvasói pedig azóta is rengeteg fotót küldenek, bemutatva a saját sikereiket.

A visszajelzések alapján úgy látja, főként a városból kiköltöző, agglomerációban élő embereket érdekli a leginkább a 3 órás kert, de sok olyan ember is érdeklődik, akinek van vidéki gyökere, azonban városba költözött, és ott, a kisebb kertjében szeretne visszatérni azokhoz. Ennek pedig nincs akadálya Barnabás szerint: „akár a balkonunkon, az ablakpárkányunkon is termeszthetünk növényeket, de lehetséges egy közösségi kerthez is csatlakozni.”

Olyan növényt termesszünk, amit szívesen elfogyasztunk

A három órát persze jól kell megválasztani: „a kertben töltött időt úgy lehet lebontani optimális esetben, hogy minden nap kimegyünk a kertbe, körülnézünk, leszedjük, ami megtermett.” Szüretelni már csak amiatt is tudunk folyamatosan, mert sokfajta növényt termesztünk, így mindig van valami, ami terem.

Nem kifogás, ha túl kicsi a rendelkezésünkre álló terület a kertészkedéshez: akár 1-2 négyzetméteren is nagyon sok mindent meg lehet termeszteni. „Vannak olyan növények, amelyek egészen sokat teremnek akár egy kis területen is: ezek a levélzöldségek, fűszernövények, és az olyan gyorsan szüretelhető zöldségek, mint a hónapos retek, az újhagyma.” Azonban, mint mondja,

mindig az a legfontosabb szempont a növényválasztásnál, hogy mi az, amit mi szívesen elfogyasztunk, és ezt kell hozzáigazítani ahhoz, hogy milyen lehetőségeink vannak.

A mikrozöldek termesztése jó kiindulópont lehet a kertészkedéshez, ezeket egészen kis területen, akár egy ablakpárkányon is gondozhatjuk. A levélzöldségeket, és az olyan fűszernövényeket, mint a borsmenta vagy rukkola pedig egy virágládában is termeszthetjük a balkonon. A kezdő kertészeknek javasolja Barnabás a cukkinit, mángoldot, céklát is, ezek olyan zöldségfajok, amelyek nagy odafigyelést nem igényelnek.

Azokat a nehezebben termeszthető zöldségeket pedig inkább a tapasztaltabbaknak ajánlja, amelyeknél hosszabb idő kell ahhoz, hogy eljussunk a betakarításig, ilyenek például a padlizsán és az uborka.

A tél folyamán is választhatjuk a kertet: hajtatunk bizonyos növényeket, vagy fóliaházat, üvegházat telepíthetünk a kertünkbe, itt enyhe teleken sok mindent megtermeszthetünk. Ekkor a komposztálás folyamatában is jobban elmélyülhetünk elméleti és gyakorlati szinten, egy-egy komposzthalmot késő ősszel vagy télen is összeállíthatunk a jövő nyárra.

Nagyobb kertekben is működik a koncepció

Barnabás Budapesten nőtt fel, majd 20 évesen költözött ki Londonba, ekkor jött a vágy, hogy szeretne inkább más módon élni. „Tíz éve kezdtem el budapestiként a mezőgazdasággal foglalkozni, ezen belül is a zöldségtermesztés nagyon megtetszett, innen jött a gazdálkodói karrier ötlete” – meséli Barnabás, aki az elmúlt 10 évben 1-2 ezer négyzetméter közti területeken gazdálkodott, ez neki átlagosan heti 30-40 óra munkát jelentett teljes munkaidőben. „Innen jött a 3 órás kert ötlete, hiszen ami nagy területen működött, arról hittem, hogy kicsiben is be lehet mutatni.”

És hogy a főváros után miért pont Bérben kezdett el gazdálkodni? A Cserhát érintetlen szépsége vonzotta: „sokan nem is igazán ismerik, pedig csupán egyórás útra van Budapesttől, és ez egy elfeledett vidék, érintetlen, szép környezet.” Emellett az egyik korábbi munkahelye, egy számára nagyon meghatározó kertészet is a közelben van.

Az elmúlt tíz évben gazdálkodóként foglalkozott biozöldségek termesztésével Őry Barnabás, de két éve már eladásra nem termel zöldségeket, helyette oktatással, képzésekkel, tanácsadásokkal, kerttervezéssel és kivitelezéssel foglalkozik. Az elmúlt években tanácsadóként már több nagy gazdaság létrehozásában is részt vett, ezek közül a legnagyobb gazdaság egyhektáros volt, amelyen szintén jól működött a 3 órás kert koncepciója.

Öntözőrendszer és komposzt mindenképpen kell

Bár a könyv címe arra utal, hogy heti 3 óra elég a fenntartáshoz, azt fontos kiemelni, hogy a kezdetekhez kell egy jól kialakított kert. Barnabás azonban ehhez nem ad konkrét, szigorúan alkalmazandó eszközlistát, mondván, hogy nincs két ugyanolyan kert. Csupán annyit javasol, hogy

legyenek alapvető kerti szerszámaink, ez pedig egy minimális befektetést igényel.

Mellette, ha valóban a hatékonyságra törekszünk, két alapvető dolog nélkül nem érdemes belevágni a 3 órás kertészkedésbe: ezek az öntözőrendszer és a megfelelő ágyások. Ugyanis „a nyári melegben a locsolással, öntözéssel sok időt el lehet tölteni, így legalább egy minimálisan kiépített öntözőrendszer kell ahhoz, hogy hatékonyan működjön a kert” – mondja.

Hasonlóan ehhez az ágyások kialakítása is létfontosságú. „A kertészkedési módszer egyik legfontosabb alappillére a komposzt használata: a kert kialakításához vásároljunk be egy nagyobb mennyiségű komposztot, ezzel a vastag komposzt réteggel tudjuk kialakítani az ágyásokat.” Mint mondja, a

komposztot olyan telepekről lehet beszerezni, ahol begyűjtik a lakossági zöld hulladékot, és használata azért fontos, mert ennek segítségével sokkal rosszabb minőségű (például homokos vagy kötött agyagos) talajon is tudunk kertészkedni.

„Bár sokaknak meghökkentő, hogy nagy mennyiségű komposztot kell felhasználni az ágyások kialakításához, és az is, hogy a komposztot nem beforgatjuk a talajba, hanem a talaj felszínén egy vastag rétegben terítjük el, ezzel nagyon jó minőségű talajú ágyásokat tudunk létrehozni.” Így kevesebb időt kell tölteni majd gyomlálással, és nem kell a talajt megművelni komoly gépekkel, hanem a kezdeti nagyobb pénz és időbefektetés mellett jó eredményeket lehet elérni.

Egyrészt tehát az időigényes öntözés elhagyásával spórolhatjuk a legtöbb időt, másrészt azzal, hogy nem kell annyit gyomlálni. „A vastag mulcsréteget alkalmazva vissza tudjuk szorítani a gyomlálással töltött időt.” Emellett a hatékonyság jegyében a talaj forgatását is elhagyja, nem rotálja vagy ássa fel a talajt, ehelyett

a megszokotthoz képest kétszer olyan sűrűn ülteti el a növényeket azért, hogy hamarabb összeérjenek, és beborítsák az ágyás területét, elnyomják a gyomokat.

Ezeken felül lehet üvegházra vagy fóliaházra is költeni, ami azonban már nagyobb beruházást igényel, így ezeket a lelkesebb és tapasztaltabb otthoni kertészeknek ajánlja Barnabás.

„Bármibe kezdünk bele, mindig lesznek kudarcok”

Barnabás számára a palántázás a legizgalmasabb része a kertészkedésnek: „felemelő érzés az, amikor elvetjük a magot akár palántának, akár a talajba, végigkísérjük a folyamatot, amiből lesz egy termés.” Azt javasolja, hogy lehetőleg minél több zöldségből neveljünk palántát, így azok kiültetve már előnyben vannak a gyomokhoz és a magról vetett nővényekhez képest. Palántázás után pedig hetente egy preventív sorközművelést szokott javasolni a gazdálkodó.

Egy komplex rendszer, de a több éve egy ilyen technológiával művelt 100 négyzetméteres területen heti 2 óra helyett csupán 15-20 percet kell eltölteni gyomlálással.

Persze a növénytermesztés is járhat kudarcokkal: ott van például a palántadőlés, ami egy gombás betegség, ami a palántanevelés során szokott előfordulni. „Ha túl nagy a páratartalom és túl nedves a közeg, egy gomba megtámadja a palánták szárát, majd kidőlnek, ezért nevezik a jelenséget palántadőlésnek.” Ez ellen létezik egy egyszerű trükk: „vermikulitot, vagyis egy puhára felőrölt ásványi kőzetet szórunk az elvetett magok földjére, ami úgy működik, mint a szivacs: ha nem öntözünk eleget, megtartja a nedvességet, ha túl sokat öntözünk, akkor elszívja, így sosem pang a víz a palánták szára körül. Amióta ezt használom, egyetlen palántadőlés sem fordult elő."

Mint mondja Barnabás, a kertészkedésben rengeteg ilyen apró trükk van, ezekhez érdemes nyúlni, ha kudarcokat élnénk meg a kertünkben. „A növények nagyon hasonló élő szervezetek, mint mi vagyunk: ha elegendő víz, tápanyag és a biológiai egyensúly rendben van, akkor egészségesek lesznek, a problémák 70-80%-át már azzal meg lehet előzni, hogy erős immunrendszerű növényeink vannak.

A biokertben tehát a konvencionálissal szemben

sokkal inkább a megelőzésre kell fókuszálni, nem az akut problémakezelésre, a legfontosabb a talaj egészséges szerkezetének megőrzése, tápanyag-ellátottsága és a megfelelő mennyiségű víz.

Ha mégsem lehet elkerülni, biológiai készítményekkel lehet a kártevők ellen védekezni a biogazdálkodásban is, „ezek a biológiai készítmények parazitálják azt a kártevőt, amivel probléma van, de a többi hasznos élőlényre nem károsak.” Ilyen például a krumplibogár lárvájára alkalmazott szer, amit a megfelelő időben kell használni, amikor még nem fejlődött ki a bogár. A másik gyakori kártevő a földi bolha, ami a káposztafélék családjába tartozó zöldségeket – pl. brokkoli, a karfiol, karalábé, rukkola, retek – eszi, erre megelőzésképpen rovarhálót lehet alkalmazni – mondja Őry Barnabás.