Hadtörténészek a szigeten lezajló csatát tartják a csendes-óceáni hadszíntér legvéresebb ütközetének, amely 1945. február 16-án vette kezdetét, és 36 napon keresztül folyt az öldöklés (a 6821 amerikai hősi halott közül 5931 volt tengerészgyalogos, ez a haderőnem második világháborús emberveszteségének egyharmada!).

wikimedia

Képek a partraszállásról

wikimedia

A partraszállók három napig harcoltak a sziget déli végében lévő Suribachi hegycsúcsért, s végül a 28. tengerészgyalogos ezred katonái 900 halott és sebesült árán, február 23-án délelőtt, kemény kézitusa után foglalták el a vulkanikus hamuval borított magaslatot.

Ott egy szétlőtt japán radarberendezés antennájára kitűzték azt a USS Missoula szállítóhajóról származó amerikai zászlót, amit Louis R. Rowery őrmester, a Leatherneck katonai magazin tudósítója 10.37-kor lefényképezett.

Az első zászlóállítás

wikipedia

A kisméretű zászlót azonban nem találták megfelelőnek a nagyszerű diadal hirdetésére, ezért egy ismeretlen tengerészgyalogos visszament a partnál horgonyzó LST-779-es számú partraszálló hajóra, s felhozott a csúcsra egy messziről jobban látható, nagyobb méretű lobogót. A második zászló kitűzésénél két másik fotós, Joe Rosenthal, az AP fotósa és Robert R. Campbell közlegény, valamint egy filmes, Bill Gensaust őrmester is jelen volt, akik először megpróbálták az első zászlót kitűző katonákat megtalálni, hogy velük rekonstruálják az eseményt, ám amikor erre nem nyílt lehetőség, figyelmük azokra a katonákra terelődött, akiket a második zászló felállításával bíztak meg.

Rosenthal először a zászlócserét akarta megfotózni, ám ezt a jelenetet Campbell már megörökítette, ezért az AP tudósítója a továbbiakban már csak a második zászlóra koncentrált. Sikerült az Easy Company század hat tengerészgyalogosát (Mike Strank, Harlon Block, Franklin Sousley, Rene Gagnon, Jack Bradley, Ira Hayes) rávennie az általa elképzelt feladatra. Ők állították fel a nagyobbra cserélt zászlót 12.30-kor, egy Rosenthal által megkomponált és beállított jelenet közben, s később ez a fotó járta be a világot, s vált a leghíresebb és legtöbbet reprodukált fotók egyikévé.

A második zászlóállítás

wikipedia

Az eseményt Gensaust 16 mm-es színes filmen is megörökítette, majd a szereplők mentek a maguk dolgára. A további harcokban három katona (Mike Strank, Harlon Block, Franklin Sousley) elesett, és az operatőr is életét vesztette. A túlélők, illetve Rosenthal hamarosan visszatértek az Egyesült Államokba, ahol médiasztárokká váltak, s a háborús propaganda felhasználta őket az amerikai katonai dicsőség népszerűsítésére, illetve piacosítására. A katonák például egy országos körút keretében a háború mellett kampányoltak, s háborús kötvények vásárlására buzdítottak.

A fotózás után Rosenthal negatívjait az eseményhez kapcsolódó sajtójelentéssel együtt a Guam szigetén berendezett amerikai főhadiszállásra vitték, ahol előhívás közben a négy fotó közül kettő tönkrement. A közismerté vált fotó az utolsó, negyedik negatívról készült, s épp olyan szimbolikus jelentőségűvé vált, mint az amerikai és szovjet katonák szintén beállított kézfogása az Elbánál.

Érdekességek

- A fotó február 25-én jelent meg a The New York Times-ban, de a The Los Angeles Times is háromhasábos képként közölte a címoldalán.

- Rosenthal fotóját látva, három nappal a megjelenés után Felix De Weldon szobrász elkészítette a jelenet kőbe vésett változatát.

- A fotóból 3,5 millió poszter készült, a következő hetekben-hónapokban számos lap és magazin hozta a címoldalán, s a második világháborút követő években szinte minden amerikai otthonban fellelhető volt a reprodukciója. Felhasználták toborzónak, moziplakátnak, de a békemozgalmak szimbólumai között is megjelent.

- A fénykép 1945-ben, majd az ötvenéves évfordulón, 1995-ben amerikai postabélyegekre is felkerült.

- A fotóért Rosenthal 1945-ben Pulitzer-díjat kapott.

- 1945. június 4-én Truman elnök is fogadta a Fehér Házban Rosenthalt és DeWeldont, akik átadták a fotót, s annak bronzba öntött változatát.

- A fotó alapján 1954-ben az arlingtoni temetőben háborús emlékművet emeltek az amerikai tengerészgyalogságnak és a csatákban elesetteknek.

Emlékmű az arlingtoni temetőben

AP

A 33,5 méter magas emlékmű 9,8 méter magas figuráihoz Bradley, Gagno és Hayes modellt állt.

- Az eredeti helyszínen szintén egy emlékmű örökíti meg a tengerészgyalogosok dicsőségét.

- A két zászlót jelenleg a Marine Corps múzeumában, Quantico-ban (Virginia) őrzik.

- A zászlóállítók közül a kilencvenes években már csak John Bradley élt, teljesen visszavonultan.

- A történet egyik szereplőjéről, Ira Hayesről Peter LaFarge dalt írt, amit Johnny Cash és Bob Dylan is lemezre énekelt.

- A film alapjául szolgáló könyv (Flags of Our Fathers) a Bantam kiadónál jelent meg, s James Bradley visszaemlékezésén alapul, amelyet Ron Powers formált érdekfeszítő háborús sztorivá.

- A megörökített zászlókitűzési jelenetet számos hollywoodi filmben rekonstruálták, ezek közül a John Wayne főszereplésével készült Sands of Iwo Jima (Iwo Jima homokja, 1949), és a Tony Curtis főszereplésével készült The Outsider (A kívülálló, 1961) a legismertebb.

- A jelenetet láthatjuk az Army Men: Air Attack című videójátékban, s azon az ezüstdolláron is, amelyet emlékérmeként 2005-ben adtak ki.

Az Iwo Jima-n felállított legendás zászló napjainkra az amerikai tengerészgyalogság jelképévé vált. A hősiességet, a katonai bátorságot és a bajtársi szövetséget szimbolizálja.