„Negyvennégy éves vagyok, és az utóbbi tizenöt évemet az Alabárdos étteremben töltöttem. Szeretem ezt a helyet, szinte az otthonommá vált, de itt már mindent elértem, amit lehetett. Szükségem van új kihívásokra” – mondta el a borsmenta.hu-nak Bicsár.

A másik, talán a fő ok azonban az, hogy az általam példaképnek tartott magyar séfek közül egy sincs, aki az aktív évei után nyugodtan el tudott menni nyugdíjba, akinek a karrierje úgy ért véget, hogy mind szakmai, mind anyagi szempontból megbecsülés övezi. „Csak olyat látok, aki belebetegedett a szakmába, és hiába dolgozta végig keményen az életét, nem vár rá tisztes öregkor.  Nem akarom megvárni, hogy velem is ez történjen.”

A séf Londonba megy, ahol egyelőre nincs munkája, de bízik benne, hogy talál majd valamit akár ott, akár Amerikában vagy Ausztráliában.

Mint mondja, számára most a szakma másodlagos. Amire vágyik, az a szabadság. „Egész eddigi életemben megállás nélkül dolgoztam. Szeretnék most egy kicsit kiállni ebből a mókuskerékből, szívni egy kis friss levegőt. Egy kicsit kívülről nézni az életemet, és szabadon eldönteni, hogy hogyan akarom folytatni.”