Titkos felvétel a Thaiföldön bujkáló magyar bűnözőkről

A hvg.hu birtokába került a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat egyik, a titkosítás alól már feloldott lehallgatási jegyzőkönyve. A szövegben egy rendőr százados egyeztet egy Thaiföldön bujkáló körözött bűnözővel. Mindez megerősíti azt a sajtóhírt, hogy csaknem ezer magyar bűnöző keres és talál menedéket a távol-keleti országban. És a hazai rendőrség is tud róluk.

R.: Világos, világos. És ki van fölöttük? Mert önmagukban nem biztos, hogy meg tudják csinálni. Mert ez azért elég nagy buli.

B.: Nem, ők csak valakitől hallották.

R.: Amit mondtál, az alapján nem úgy tűnik. Vagy lehet, hogy egy figyelmeztetés, lehet, hogy a K. jóindulatból…

B.: Mindenki meg akarja akadályozni, hogy hazamenjek. Mert így is beszéltem azzal az emberrel, akit annak idején megbíztak azzal, hogy 10 millió forintért engem, meg Józsit intézzen el. Annyit tudok, hogy ez egy Attila nevezetű srác, és a K.-éknak valami embere volt annak idején, és emberölésért bujkál itt.

R.: Ez mennyi idős?

B.: Ez olyan 35 év körüli, magas és nagyon szikár. Thaiboxos. Itt is thaiboxolni jár. Szoktam vele találkozni az edzőteremben. Az elmondása szerint a K.-éknak a testvére ezt mondta, cigánygyerek egyébként.

R.: És ki adta a megbízást?

B.: C. A. Amikor még együtt volt a D.-vel. Miki beszélt a C.-vel és C. küldött még állítólag két embert a Mikin kívül, azt én nem tudom, hogy kicsodát, és végül is ő kapta a megbízást. A megbízást a Miki fújta le, a K. Miki annak idején.

R.: Mér fújta le?

B.: Azért, mert nem találtak meg minket. Mert ugye, amikor mi összevesztünk a D.-vel, akkor fölmentünk Bangkokba az egyik barátunkhoz. Mi két hónapig Bangkokban voltunk.

R.: De akkor a Miki is tudott a megbízásról. Neki is szüksége volt arra, hogy ti holtak legyetek?

B.: Így van, így van, így van. Ő is kerestetett minket ezzel a gyerekkel. Mert most leültem vele beszélni.

R.: Aha. Most meg már nem élt a megbízás, most már nyugodtan mondhatta a dolgokat.

B.: Meg nekem itt olyan barátaim vannak, ezek a Tourist Securitys, akik eléggé, ilyen nagyrangú emberek. Eléggé gazdagok, meg minden, ők segítenek nekem. És ők mondták, hogy üljek le vele beszélni.

R.: Aha.

B.: Akkor leültem ezzel az Attila gyerekkel beszélni. De halál normális volt, barátkozós volt és elmondta, hogy az az utasítás, hogy mindenáron itt kell tartani engem.

R: Tehát most nem mernek így hozzád nyúlni, mert tartanak attól, ha neked valami bajod lesz, akkor azonnal tudjuk, hogy ki volt a hunyó.

B.: Valószínűleg. Ez az egyik. A másik meg ehet, hogy fölmérték azt, hogy nem is nagyon tudnának hozzám nyúlni, mert most ennek a srácnak a lakásában lakom. Ez egy ilyen őrzött hely, tudod, kapuőrség van, meg a liftnél őrség.

R.: Meg ha nem is nagyon mozogsz, akkor nincs is hol hozzád nyúljanak.

B.: Így van, így van. Nem is nagyon tudnak. Csak fényes nappal mozgok ki, itt meg fényes nappal nagy nyüzsgés van az utcán. Meg itt aztán tényleg minden második ember rendőr… nincs olyan, hogy nem használják a fegyverüket, ha valami olyan van, akkor úgy lelövik, mint a sicc… utána nem kérdezik meg tőle, hogy miért lőtt. Úgy gondolta, és kész.

R.: Hát végül is, végül is.

B.: Hát mert otthon, hogyha rád fognak egy fegyvert, és te lelövöd az embert, akkor még azért derekasan kell magyarázkodni…

R.: Egy fél évig biztosan magyarázom.

B.: Igazából itt bajom nem nagyon lehet, én úgy gondolom. Jó, hát mindenkit meg lehet ölni, mert hát Kenedyt is megölték.

R.: Semmi sem lehetetlen, csak megfelelő embert kell hozzá találni.

B.: Így van. De ez a gyerek ez volt vele megbízva…

R.: És ki adta volna neki a 10 milliót? A Miki?

B.: A C. A. adta volna neki és a D. M.-vel 5-5 millió forintot kaptak volna. És a C. küldött még állítólag két embert. Rajta kívül. De neveket nem volt hajlandó mondani. Megmondom őszintén, az ő nevét sem tudtam kinyomozni. Van egy telefonszámom, egy helyi szám, de ez itt semmit sem ér, mer ez itt olyan, hogy bemész a közértbe, és mindenki vesz. Marhára nem tartják nyilván.

R.: Jó, ezzel semmi gond, nem kell ezzel foglalkoznod. Ha hazajössz, akkor nekik már úgyis tárgytalan lesz a munkájuk.

B.: Nem hiszem, hogy bajom lesz. Gondolom, mondta már a Szilvi, hogy ki van fizetve a repülőjegyem, 5-én indulok innen 12.50-kor és 6-án 5 óra 30-ra érek szerintem haza.

R.: Jó, jó, jó, jó. Ott fogunk várni.

B.: Én mindenféleképpen tartom a szavam, ahogy megbeszéltük, én akármi törik-szakad, vallomást teszek, elmondok mindent. Ami eszembe jutott idáig, leírtam. Tehát… előtte nem ártana, ha megbeszélnénk…

R.: Jó, mindenképpen. Úgyis nem a vallomással fogjuk kezdeni, hanem…

B.: … hogy mi az, amit el kell mondani, és mi, az, amit nem jó, ha elmondok.

R.: Jó ez teljesen tiszta sor, úgysem a vallomással fogunk kezdeni, hanem ügyvéd úr is, Szilvi is itt lesz. Azzal fogunk kezdeni, hogy a Tanúvédelmi Szolgálat az majd ad neked egy tájékoztatást, hogy miről szól ez a dolog.

(....)

R.: Jól van, jól van. Próbáljál megnyugodni! Jó? Én lassan lemerülök, ezért kezdek búcsúzkodni, mert akarok megszakadni itt a vonalból.

B.: Oké, oké, oké, köszönöm, hogy hívtál!

R.: Na, vigyázzál magadra, Karcsi, jó? Bármi van, azonnal csörgessél meg, aztán én is föl foglak még hívni a hétvége előtt biztos.

B.: Rendbe, rendbe, rendbe. Köszönöm szépen, hogy hívtál. Szia.

R.: Vigyázz magadra! Szia.

B.: Köszi, szia.