Sugarazza a szomszéd a macskámat – ezt jelentette be még évekkel ezelőtt egy asszony mélységesen feldúlva a rendőrségen. Az ügyeletes tiszt, a panaszt hallva, úgy gondolta, jobb, ha más foglalkozik az ügy kivizsgálásával. A nőt átirányította a Nemzetbiztonsági Hivatalhoz (ma Alkotmányvédelmi Hivatal), mondván: a paranormális tevékenységeket ott vizsgálják.

Az ilyen eseteket vagy azt például, amikor egy bejelentő tudni vélte, hogy a szomszédja a falon át nézi őt, mégis komolyan kell venni – mesélte a hvg.hu-nak Szomor Sándor ezredes, az Országos Rendőr-főkapitányság központi panaszirodájának vezetője. Nem azt nézik, ki írta a beadványt, hanem azt, hogy az mit tartalmaz.

Stiller Ákos

Pénzt lopó fehér ruhás szellemek

„Előfordult például, hogy a pszichiátriai osztályon fekvő ember ötoldalas, kézzel írt levélben közölte: mozgásában rendszeresen zavarják fehér ruhás szellemek, akik ráadásul két alkalommal ötezer-ötezer forintot emeltek le a bankszámlájáról” – mondta az irodavezető. A zavarosnak tűnő történetről aztán kiderült, hogy van alapja, a fehér ruhás szellemek, a reggelente gyógyszert osztó fehér köpenyes ápolók egyike ugyanis nemcsak a bejelentő számlájáról emelte le a néhány ezer forintos összegeket, hanem más ápoltakéról is, és nem csak két alkalommal.

A Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) panaszirodájának vezetője, Licskai Emese alezredes is azt mondja, még ha irreálisnak is tűnik a beadványban megfogalmazott állítás, akkor is kivizsgálják az ügyet. Általában minden levélre válaszolnak, még akkor is, ha csak azt írják meg, hogy a beadvány tartalma nem igényel a rendőrség hatáskörébe tartozó intézkedést. „Nagyon ritka, hogy a beadványt intézkedés nélkül irattárba tesszük, bár erre egyes esetekben – azonos tartalmú ismételt beadvány – a vonatkozó jogszabály lehetőséget adna. Ha erre mégis sor kerül, előzőleg írásban felhívjuk az ügyfél figyelmét, hogy a következő azonos tartalmú beadványát érdemi intézkedés nélkül irattározni fogjuk.”

 A bejelentők között pedig jóformán minden társadalmi csoport megtalálható. Előfordult például, hogy magasan kvalifikált emberek – többek között közgazdászok, biológusok – azért kérték a rendőrség segítségét, mert szerintük megfigyelték őket. Azt viszont, hogy ki és miként, egyikük sem részletezte. Nekik sejtéseik voltak, és ezért fordultak segítségért a testülethez, ám konkrétumok nélkül a bejelentéseikkel nem lehetett mit kezdeni.

Közügyek, önkéntes nyomozók

Szomor Sándor szerint sokan nem is a saját ügyükben tesznek panaszt, egyszerűen figyelik a sajtót, és közérdekű ügyekben jelentenek, még akkor is, ha azokhoz nincs közük. „Naponta 15-20 olyan bejelentést kapunk, amellyel nem tudunk mit kezdeni. Előfordul, hogy ezekben munkavédelmi problémákról értekeznek, vagy valaki úgy gondolja, csipet ültettek belé. De olyan bejelentővel is találkoztunk, aki Budapest teherautó-forgalmát figyelve a szennyezett anyagot szállító járművekből bűnbandát térképezett fel” – meséli.

Azért – igazolásul arra, hogy minden panaszt ki kell vizsgálni – még egy esetet felidézett Szomor Sándor:  „Egy panaszos abban várt segítséget a rendőröktől, hogy az alsó szomszédja ne sugarazza őt. A hihetetlenül hangzó bejelentést ellenőrizve kiderült, a furcsa zajokat a szomszéd által működtetett illegális CD-másoló okozta.” Amúgy – tette hozzá az ezredes – már azért is komolyan kell venni minden bejelentést, mert a rendőrség megítélését javíthatja, ha eredményt tud felmutatni az ilyen lehetetlennek tűnő ügyekben. Az említett pszichiátriai osztály vezetője például roppant hálás volt a gondozottak bankszámláit megkurtító ápoló lebuktatásáért.

Amikor irattárba kerülnek a panaszok

Szomor szerint a rendőrség akkor nem tud a panasszal érdemben foglalkozni, ha az nem tartalmaz konkrétumot, vagy korábban már volt dolguk a bejelentéssel, és semmilyen szabálysértést vagy bűncselekmény gyanúját nem találtak. „Általánosságokban tettek panaszt például a bankok ellen, eljárás lefolytatását kérve, de hogy mely pénzintézettel szemben és mi miatt kellene vizsgálódnunk, nem derült ki” – idézte fel az irodavezető, aki elmondta, ezekben az esetekben azért megpróbálják felvenni a kapcsolatot a bejelentővel. Amennyiben nem járnak sikerrel, és nem tudják kivizsgálni a beadványt, akkor is van nyoma a bejelentésnek, mert az irattárba helyezik azokat.

„Akadnak olyan emberek is, akik nem tudják elfogadni a tényeket, csak az általuk gondolt dolgokat hiszik valóságnak, és a harcot nem feladva sorozatosan írják a leveleiket. Mint az az asszony, akinek testvérét holtan találták a fürdőkádban egy vidéki településen. A nő a mai napig meg van győződve arról, hogy bátyja nem baleset áldozata lett, hanem a vízbe fojtották, és ezt az ügyet most mindenki el akarja tusolni” – mondta az ezredes.

Állampolgári parancs a főkapitánynak

Az ORFK panaszirodájának vezetője nem csak ilyen bűncselekményekkel kapcsolatban megfogalmazott beadványokkal találkozik. „A levelek hangvétele is sokszor érdekes. Van, aki kapásból anyázik, és akad olyan, aki az országos főkapitánynak – mint állampolgár – azt parancsolja, hogy minél előbb járjon el az ügyében. Előfordult, hogy egy bejelentő együttműködést ajánlott egy bűnügy megoldásában, de csak azzal a feltétellel, ha két rendőri vezető és a legfőbb ügyész előtt számolhat be az ügyről, és ha egyikük is hiányzik a „tárgyalásról”, akkor „nem beszél".

A panaszosok aktuális ügyekben is szívesen ragadnak tollat. A március 14. és 16. közötti hóhelyzet miatt négy bejelentést kapott az ORFK központi panaszirodája – mondta Szomor Sándor. Háromban a levélírók kritikát fogalmaztak meg, konkrétumok nélkül, egy panasz beküldője pedig kárigényt támasztott a rendőrséggel szemben. Az ezredes közölte, kérték a bejelentőt, hogy adja meg, pontosan mi is történt vele, milyen kára keletkezett, de az illető eddig nem reagált a rendőrség levelére.

A BRFK-ra érkező zavaros tartalmú beadványok

A Budapesti Rendőr-főkapitányság amúgy egész nap nyitva tartó panaszirodát működtet, így a bejelentők nemcsak postán, hanem személyesen is fordulhatnak hozzájuk. Az irodát sok mentális problémával küzdő ember szinte „második otthonának” tekinti – mondta a hvg.hu-nak Licskai Emese. Ők néha naponta többször is felkeresik, illetve órákon át szóval tartják a panaszfelvevőt – tette hozzá.

Stiller Ákos

„Munkatársaimnak kötelességük, hogy senkit ne tanácsoljanak el, lehetőségeikhez mérten mindenkinek felvilágosítást, tanácsot adjanak, így nagy türelemre van szükségük, amikor ezekkel az emberekkel foglalkoznak. Naponta 3-4 ilyen ügyfél fordul meg nálunk, postai úton pedig napi 1-2 zavaros tartalmú beadvány érkezik” – tette hozzá Licskai Emese.

Az alezredes a notórius bejelentőket két csoportba sorolja, hasonlóan az ORFK Panaszirodáját irányító Szomor Sándorhoz. Egyrészt vannak a – vélhetően – mentálisan sérült emberek, akiknek beadványai nyilvánvalóan irreális dolgokat tartalmaznak. Ilyen esetek például a már említett „sugarazzák a szomszédból”, valamint az, hogy különböző személyek megfigyelik, követik őket, lopkodják a leveleiket, ismeretlenek (vagy a szomszédok) bejárkálnak a lakásba, és különböző értéktelen tárgyakat (szappan, lábas, fényképek stb.) ellopnak, vagy netán éppenséggel valakik bevisznek különböző tárgyakat oda. Egy néni szerint a porszívóját szeméttel töltik fel...

Az alezredes szerint tipikus az a „panasz” is, hogy lehallgatókészüléket szereltek a lakásukba, álmukban szexuálisan zaklatják őket, bizseregtetik a testüket, a szomszédok különböző zajhatással járó gépezeteket működtetnek, főleg éjszaka, illetve az is, hogy mérgezik az ételüket. Szomor Sándorhoz hasonlóan a BRFK illetékese is megemlítette, hogy sokszor a nagy sajtónyilvános bűnügyekben tesznek bejelentést az emberek, „érzékeltetve, hogy az ő környezetükben lévő gyanús személyek lehetnek az elkövetők”. Hozzátette: emellett érkeznek nemzetközi összeesküvést feltételező beadványok is.

Notórius igazságkeresők

Másrészt vannak olyan állampolgárok, akik vélt vagy valós sérelmet szenvedtek el, és notóriusan keresik az igazukat – tette hozzá Licskai Emese. „Minden jogorvoslati fórumot kimerítettek már, de nem bírnak belenyugodni a döntésbe, ezért mindenkit feljelentenek, aki döntést hozott, vagy eljárt az ügyükben (rendőröket, bírókat, ügyészeket, önkormányzati tisztségviselőket stb.)” – részletezte a BRFK panaszirodájának vezetője. Hozzátette: ebbe a csoportba tartoznak azok is, akik nem tudják elfogadni, hogy a rendőrség jogszabályi keretek között tud csak intézkedni, vagy azt, hogy a másik fél részéről jogsértés nem volt megállapítható. Gyakoriak a válófélben levők egymás elleni sorozatos bejelentései is.

Több éve például annak – idézte fel Licskai Emese –, hogy egy elvált férfi szinte minden héten bejelentést tesz a rendőrségen, mondván: elvált felesége nem hajlandó számára láthatásra átadni a gyermekét. Ehhez mindig az egyenruhások segítségét kéri, holott nincs hatáskörük láthatást kikényszeríteni. Mivel az apa úgy érzi, ez a rendőrség kötelessége lenne, hat éve írja a beadványait – jelezte a BRFK panaszirodájának vezetője, milyen kitartó ügyfeleik vannak. Egy másik panaszos tavaly június óta napi három-négy e-mailt ír, hogy lakáshelyzetét a testület megoldja, és ne lakoltassák ki önkormányzati bérlakásából tartozásai miatt.

Egy rendőrségi takarító sérelme

A rendőrségnek a náluk dolgozók között is akadnak panaszosai. Licskai Emese elmesélte: tavaly egy közfoglalkoztatottként alkalmazott takarító megalázónak tartotta, hogy a nyomozók odaszóltak neki, ne dobjon ki egy iratot a szemétbe. „Kivizsgáltuk a panaszt, és kiderült, nem volt megalapozott. A kollégáim mégis elnézést kértek, hogy minden rendben legyen. A takarító a választ nem fogadta el, hónapok óta fenyegető tartalmú leveleket írogat, és ezekben közli, visszamegy betegszállítónak, s ajánlja, hogy ne kerüljön rendőr a kezei közé.”