Növekvő értetlenséggel olvasom különböző megmondóemberek eszmefuttatásait a kvótanépszavazáson képviselendő ellenzéki álláspontok kijelöléséről. Szinte kivétel nélkül arra hivatkoznak, hogy a "baloldalnak" kutya kötelessége "beleállni" a népszavazásba, és igent mondani a Fidesz ezerszeresen kimutatott bűnös álkérdésére. Ezzel vélik ugyanis megteremthetőnek a "baloldal" egységét a 2018-as választásokra.

A véleményemet ugyan már megírtam a Népszabadság ez év április 19-i számában közölt "Kvótanépszavazás? Bojkott!" című cikkemben, de feltételezem, hogy a mostani, "baloldali" összefogást számonkérők azt nem olvasták. Ezért összefoglalom a cikk itt releváns megfontolásait. Azóta van továbbá néhány fejlemény a Fidesz kommunikációjában, amire ugyancsak érdemes kitérni.

Először is ne feledjük, hogy a kvótanépszavazás ötlete akkor pattant ki Orbán fejéből, amikor felmerült, hogy a vasárnapi nyitvatartás ügyében kiírandó népszavazáson várhatóan vereséget szenved. E népszavazás körül a kopaszok szerepét is - amely az 1989 utáni időszak egyik leggyalázatosabb története volt - feledtetni kellett (nem is beszél azóta egyik ügyről sem szinte senki).

Arról se feledkezzünk el, hogy Orbán évek óta folytatott Európa-ellenes hadjárata a kvótanépszavazás ötletének felvetése nyomán kapcsolt magasabb fokozatba, pedig őszintén szólva én azt hittem, hogy az már nem lehetséges. Különös gyanakvásra ad okot, hogy ugyancsak április óta alig múlik el olyan fideszes nyilatkozat, amelyben a nyilatkozók ne erősítgetnék, hogy a Fidesznek "esze ágában sincs" kiléptetni Magyarországot az unióból.

Ha ez a párt - amelynek hazugságairól, a választókat folyamatosan átverő magatartásáról majdan politológiai kommunikációs monográfiák sora fog születni - ennyire nyomja, hogy esze ágában sincs a kilépésre gondolni, biztosak lehetünk abban, hogy nagyonis vannak ilyen gondolatok a Fideszben. Egy ilyen lépés hangulati előkészítését szolgálja többek között az egész "kvótaellenes" - valójában Európa-ellenes - népszavazási kampány.

Ez rögtön meg is adja a helyes választ a 'baloldali" összefogást kezdeményező felvetésekre. Ugyanis az október 2-i népszavazás tétje nem a menekült-, pláne nem a kvótakérdés, hanem az, hogy kap-e Orbán elegendő felhatalmazást az EU-val szembeni politikája további folytatásához.

Nem felejthetjük el ugyanis, hogy Orbán Európa-ellenes politikája sokaknak a jobboldalon sem tetszik, sőt. Ők október 2-án nagyon valószínűen nem fognak a folyamatosan számonkért "baloldali" tömbre szavazni, hanem, helyesen, inkább otthon maradnak. Ezzel a döntésükkel Magyarországon a jövőre nézve valóban létrejöhet egy újszerű koalíció alapja, amilyen mellesleg Európa-szerte mindjobban kibontakozik.

Ma a politikai választóvonalak Európában ugyanis már nem a jobb és a baloldal, hanem az európai integráció hívei és - nem ellenfelei, hanem - ellenségei között húzódnak. Európa, és benne Magyarország sorsáról így az integráció melletti koalíció erőssége vagy gyengesége fog dönteni - a bal-jobb felállástól lényegében függetlenül.

No, ez a kérdés október 2-án: megadja-e a magyar választópolgár, jobb- vagy baloldali, a felhatalmazást az európai integrációt, az azt képviselő intézményeket és személyeket személyes ellenségének tekintő Orbán Viktornak arra, hogy Magyarországot másod- vagy harmadrangú taggá tegye az európai államok közösségében, vagy akár kivezesse onnan?

Ezért 2016 októberében nem a 2018-as választás pártpolitikai manővereiről kell dönteni, hanem arról, hogy létre tud-e jönni - első lépésként egy hallgatólagos - egyetértés Magyarországon jobb- és baloldaliak között, mely szerint nem nyújtanak segédkezet Orbán nemzetrontó Európa-ellenes politikájához.

Azt persze tudjuk, hogy bármi lesz is a népszavazás számszerű eredménye, a Fidesz kommunikációs gépezete azt nagy Orbán-győzelemként állítja majd be. De Európa és Magyarország felnőtt polgárai a kommunikációs vihar közepette is pontosan tudják majd értelmezni az eredményt.

Ha pedig ebben, vagyis a legitimációs felhatalmazás értelmében, sikerül Orbánra vereséget mérni, akkor el lehet majd gondolkodni a 2018-as kérdéseken.

A szerző az Együtt elnökségi tagja, külügyi szakpolitikus