Beledurrantott a nulláslisztbe Dúró Dóra, újrahangszerelt, örökzöld slágerrel. A demokrácia baja az, hogy túl sok a hülye, és ezért végső soron a hülyeség kormányoz. Az aktuális feldolgozásban a megoldás úgy hangzana, hogy aki nem végzett általános iskolát, attól vonjuk meg a választójogot, és akkor máris okosabb halmazt nyerünk, és a benne lévők majd nem a Fideszre fognak szavazni.

Hanem, gondolom, a Jobbikra.

A javaslat figyelemre méltóan mértéktartó. Eltekintve attól a ténytől, hogy az intelligencia nem egyenesen arányos a végzettséggel, az kihámozható, hogy a Jobbik alelnöke értelmesebb választói sokaságot tart kívánatosnak. De nem rohan túlságosan előre, már csak azért sem, mert ha ennél precízebb módszerrel kiválogatnánk Magyarország legokosabbjait, és csak ők szavazhatnának, akkor onnantól Dúró Dóra és pártja szomorúan, alulról szagolgatná a parlamenti küszöböt. És kétségbeesetten próbálna leigazolni legalább egyet a túlképzett választók közül, aki képes megválaszolni a kellemetlen kérdéseket. Azokat, amelyek leginkább a múltra vonatkoznak, arra az időszakra, amikor ugyanezek az emberek a legtufább szkinhedek szimpátiáját próbálták elnyerni olyan módon, hogy az iráni Forradalmi Gárdát óhajtották betelepíteni Magyarországra; úgy is, mint az emberiség utolsó reménységét, ami tudvalevőleg az iszlám. Mégpedig azért, mert az iszlám olyan nagyon nem zsidó dolog, és ők akkoriban az igazi talajhülye antiszemitizmusból éltek, a cigányozás mellett. A most piedesztálra emelt okos választó vagy tíz éve rá se néz a Jobbikra, Dúró Dórától pedig röhögőgörcsöt kap.

A Jobbikból felröppent papírsárkányra azonnal tüzet nyitottak a fideszesek, mégpedig azért, mert találva érezték magukat. Dúró Dórának nyilván igaza van ugyanis abban, hogy a kormánypártok tudatosan az emberi ostobaságra alapozzák a hatalmukat. Tájékozott, értelmes, józan ember nem hiszi el sem azt, hogy Soros ennyire gonosz és félelmetes, sem azt, hogy a stadionoktól jobb lesz nekünk, meg azt sem, hogy Orbán Viktor nem lop kézzel-lábbal és éjjel-nappal. Ezzel el is fogytak az érvek a Fidesz mellett; a párt amúgy deklaráltan lemondott már az értelmiségről és mindenkiről, aki kérdez és vitázik, szóval nekik tényleg létkérdés, hogy a butaság kritikus tömege meglegyen, mert különben leáll a reakció, amiből az energiáját nyeri.

A probléma tehát létezik, a Jobbik pedig a szokása szerint rossz választ ad rá. Egyértelmű, mire sarkallna bármilyen jövendő kormányt, ha egy-egy réteget sikerül kizárni a választójogból: arra, hogy az oda tartozókat a továbbiakban meg se próbálja képviselni. A legjobb, ha senki se végzi el az iskolát, mert akkor nincs is választás; aki mégis átcsúszik, azt egyenként levadásszuk vagy lefizetjük.

Van másik válasz a tudatlanság átkára – de az a Jobbik számára képviselhetetlen. Ahogy a Fidesz számára is.

Ezeket az embereket akár okosítani is lehetne abból a pénzből, amivel most hülyítik őket. Fel lehetne emelni őket. Elsősorban a felnövő generációkat; ennek értelemszerűen az oktatás az eszköze. Olyan iskola, ahol az írástudatlan szülők gyerekeiből tanár, mérnök és orvos lehet, mert megkapják azt, amit otthonról nem hozhattak. Ez volt a baloldal nagy sztorija a huszadik században: a mobilitás. Ennek a hagyatékából élt mostanáig, és ennek a sztorinak az elfogyása okozta a zuhanását.

De megvédhetők azok is, akik már nem járnak iskolába. Elképzelhető mindenféle felnőttoktatási és felvilágosító kampány, de nem ezeken múlik. Elég a plurális, sokszínű, független média, a szabadon, kreatívan fejlődő kulturális élet, ahol van minden és mindennek az ellenkezője, és ahol minden nap arra tanít, hogy nem egy igazság van, viszont rengeteg különböző és érdekes gondolat. Elég, ha működnek az ellensúlyok, és látja az ország, hogy nem lehet mindent akarattal és erőszakkal véghezvinni.

Elég egy szabad, demokrata ország, ahol elférnek mindenki kis hülyeségei, és ez annyira magától értetődő, hogy nem válhat egyeduralkodóvá a központi hülyeség.

Mindez természetesen összeegyeztethetetlen a magyar jobboldallal. Ezek baloldali és liberális megoldások, csupa olyan mechanizmus, amely szétveri a homogén nemzetről, a monolit kultúráról szóló mesét – azt a metahülyeséget, amellyel az egyes butítókampányokat betakarják. Jönnének a friss eszű fiatalok Borsodból és Szabolcsból, meg Ukrajnából és Szíriából, mindenféle új ötlettel és innovációval, ami már ránézésre menőbb és jövőképesebb lenne az olimpiánál, amit ez a fáradt, rest ország utoljára álmodni képes volt; jönnének briliáns, munkamániás nők kutatni, politizálni, filmet rendezni meg üzletelni, jönnének barna meg sárga meg lila magyarok. És kiszorítanák azokat, akiket a kontraszelekció és a nemesi jogok tartanak igazgatótanácsban, egyetemen, parlamentben, pártvezetésben vagy a kulturális bizottság élén – és ez a Magyarország jobb lenne ugyan, de nagyon nem jobboldali.

A hülyeséget le lehet győzni. Van olyan jövő, ahol együtt röhögünk a korai XXI. század manipulációs kísérletein, minden általános iskola alsó tagozatán, vidáman legyintgetve, hogy ezen túl vagyunk. De azt a jövőt nem a kirekesztés hozza el.