Ezt hívják happy korrupciónak

2013. január 15., kedd, 11:18 • Utolsó frissítés: 2013. január 15., kedd, 11:32
Szerző:


Címkék: ; ; ; ;

"Van egy erkölcsi alapelve: nem vállal munkát ott, ahol nem kell visszafizetnie. Ez a biztosíték arra, hogy őt is, legalább részben, kifizetik. Még hogy nincs bizalom a gazdaságban? Csak meg kell fizetni." Jávor István szociológus írása a kis- és középvállalkozásokat érintő korrupciós kockázatokról.

A kérdést mindig úgy tesszük fel, miért van korrupció. Pedig néha értelmesebbnek látszik az ellenkező iránt érdeklődni, ha meg akarjuk érteni az emberi magatartásokat: miért ne lenne korrupció?

Ahogy az egyik építési vállalkozó kérdezte tőlem: mondja meg, miért ne lennék korrupt? Persze ehhez látni kell azokat az eseményeket, amelyek ide sodorták. Közel egy évtizede sokadik alvállalkozóként bekerült egy állami nagyberuházásba. Elvégezte a munkát. Több mint harmincmilliója ragadt bent. Ráment a családja, szinte mindene elúszott. Elment a rendőrségre, de megtudta, minden tisztességes, jogszerű volt. Ügyvédhez is elment, aki azzal biztatta, hogy sokba fog kerülni a per, és egyetlen fillért sem fog látni. Később azt is megtudta, csak azokat fizette ki a megbízó, akik visszaadtak zsebre.

Azóta kemény küzdelemben talpra állt. Van egy erkölcsi alapelve: nem vállal munkát ott, ahol nem kell visszafizetnie. Ez a biztosíték arra, hogy őt is – legalább részben kifizetik. Még hogy nincs bizalom a gazdaságban? – csak meg kell fizetni. Ha nem lenne korrupció, nem lenne garancia sem a kisebbeknek.

Mindenki elégedett

De nézzünk egy másik példát egy építési vállalkozóról, aki bedolgozta magát a társasházakhoz. Arról mindenki tud, hogy sok lakó tartozik közös költséggel, egyes házak nehézkesen fizetnek. A vállalkozónak addig benne áll az anyag- és munkadíja. Hogy a veszteséget elkerülje, túlszámláz, és hogy ezt megtehesse, jutalékot fizet vissza a közös képviselőnek. De van, amikor évekig nem jut a pénzéhez – csak előleget kap az induláskor, aminek nagy része számlákkal igazolt anyagköltség. Ezen a számlán a kereskedő "listaárai" vannak, nem valós, drága anyagárakat tartalmaz. Ebben már benne van a nem fizetés esetére elbújtatott tartalék. Persze a kereskedő is hálát vár, és kap a számláért. A kereskedőt sem kell félteni, ő a nagykereskedőtől vagy a gyártótól szerzi be a hamis minőségi tanúsítványt. A számlán a mennyiséggel sem stimmel minden, de azt meg egy tervező számolta, akit egy „független” műszaki ellenőr ellenőrzött. Az elvégzett munka így drágul meg, és a végén a közös képviselő közli a társasházzal, hogy a késedelmes fizetés ellenére elérte, a háznak nem kell kamatot fizetnie.

Bérházfelújítás a belvárosban

Fotó:

Annyira szép az egész: mindenki elégedett. Még a NAV is többletáfához jut a magasabb ár miatt, a lakók pedig örülnek, hogy sikerült a felújítás, miközben fizetési nehézségeik köztudottak voltak.

A probléma igazán akkor válik élessé, amikor nem a plusz pénzekből veszik ki a résztvevők a nyereséget, hanem a minőségből. Vagyis rosszabb anyagot építenek be, összecsapják a kivitelezést. Nem mindegy, hogy a korrupciós pénzek elosztása a kiszedhető feleslegből, vagy a termelés, szolgáltatás minőségéből történik-e. Ez utóbbi esetben már nem csak pénzügyi kockázat jelenik meg. Eltűnik az anyag a burkolatból, a szigetelésből.

Ha kiderül a korrupció, vissza kell fizetni az uniós pénzt

Az egyik önkormányzat felújította a település központját, nagyrészt pályázati pénzből. Nem csak sokkal drágábban végeztette el a munkát, mint amit az ésszerűség diktált volna, hanem a minőséggel is nagy bajok voltak. Választás után az új képviselő-testület azonnal hozzálátott a kármentéshez. Világos volt, ha kiderül a korrupció, a minőségi probléma, vissza kell fizetni a támogatási pénzeket. Ezért nem tehetett mást, minden felett szemet hunyt. Egyetértett ezzel a település nagy része is. Újabb támogatási pénzeket szerzett, amelyek bevonásával kijavította a hibákat. Ugyanazokat a vállalkozókat bízták meg, csak nyomott árakon. Hol lenne itt korrupció? A váltó párt is mindent rendben talált, még a kivitelezőkkel is minden rendben volt.

Jól jártak a pályázatírók és a pályázatot elbírálók is. Végül is kialakult egy olyan összetett kapcsolati rendszer, amelyben nincs konkrét vesztes. A falu is megkapott mindent, amit akart. Nincs olyan szereplő, aki érdekelt lenne a korrupció felfedésében, nincs megfogható károsult. Az egyetlen rendőrségi feljelentést (névtelen feljelentővel) elutasították, hiszen mindenki igazolta, hogy kisebb hibákkal, de rendben volt a projekt műszakilag és gazdaságilag is. Legalábbis ezt olvasta ki a rendőrségi szakértő a projekt elszámolásából, az ellenőrök adataiból. Sőt, az önkormányzat még a projekt folytatására is kapott pénzt egy második pályázaton. Az ügyészség meg megállapította, hogy a rendőrség jól végezte a dolgát.

Nincs károsult. Ezt neveztem el happy korrupciónak: mindenki örül. Ezzel más területen is találkozunk.

20 év és sok minden változatlan

1990-es évek közepén járunk. Az egyik budapesti belvárosi kerület helyiségében gyűlnek a vállalkozók. Az önkormányzat a tulajdonában lévő helyiségeket árusítja ki liciten. Jelen van vagy 35 kisvállalkozó, az önkormányzati jegyző képviselője, jogásza, osztályvezetője, meg két másik hivatalnok. A negyedik ingatlan 900 ezer Ft-ról indult, utcára nyíló kb. 100 nm-es helyiség. A licit elérte az 1 millió Ft-ot, mikor az egyik licitáló hangosan odaszól a többieknek: én akár 2 millióig is elmegyek, nekem nagyon kellene a helyiség. Az összes részvevő előtt a teremben megbeszélik, hogy minden licitáló között (ez három másik vállalkozó volt) szétosztanak 50 ezer Ft-ot. Az önkormányzati képviselő közli, őt nem érdekli, mi történik. A hivatali képviselők előtt lezajlik az ügylet, a licitálók becsületesen kiszállnak. Az önkormányzat pedig féláron eladja az ingatlanát. Újabb licit és újabb kifizetések. A nap végére mind a tizenöt megmaradt ingatlan így ment el.

Jávor István

Jávor István szociológus, az ELTE Szociológiai Tanszékének egyetemi docense. Kutatási területe a szervezett hatalmi viszonyok.

Teljes nyíltszíni korrupció, feketén kifizetett pénzek és nem is értik a hivatalnokok, hogy a licit végén én mit nem értek. Ma is ezek a hivatalnokok intézik az ügyeket.

Néhány évet visszamegyünk. 1992-ben a mellette levő kerület önkormányzata privatizálta a főúton levő helyiségeit. Milliós üzleteket lehetett venni 10 százalék előleggel és 3 százalék kamatra. Pontosan akkor, amikor a 3 százalékos kedvezményes lakáshitel kamatokat többszörösére emelték fel. Az indok egyszerű: így teljesen törvényesen be tudtak vásárolni a kerületi képviselők és hivatalnokok is. Milliós értékű üzleteket 50-100 ezer Ft-ért.

2008: nagykörúti önkormányzat helyiséget értékesít liciten. Érdeklődő vállalkozókat adminisztratív eljárások sora elé állítják. Igazolások, friss cégpapírok beszerzésével. Aztán bejön egy komolynak tűnő érdeklődő. Rövid beszélgetés után a főnök behívja. Ajánlatot tesz: 2 millióért elintézhető, hogy úgy hirdetik meg a helyiséget, hogy ne legyen rajta kívül senki a liciten.

Sok minden változatlan, csak közben eltelt húsz év.

Mi a kockázat, ha valaki nem megy bele?

Zárásként érdemes valamit mondanunk a kockázatokról is. A társasházaknak dolgozó vállalkozó valóban vállal kockázatot, akár bele is bukhat. A pályázati pénzek felhasználásánál szinte nulla a kockázat. Azonban ahol a kockázat abszolút zérus, az a testületi döntéssel meghozott előnyben részesítés. Minden törvényes. Mindenki egy másik döntés, határozat, szakvélemény alapján lép. Ez a legveszélyesebb korrupció, hiszen a legalsó szinttől a legfelsőig elönti a közszférát. Kezelhetetlen és alig bizonyítható. Minden betonba ágyazottan törvényes: ez a legális korrupció.

Egy építési vállalkozó ismerősöm egy nagyobb megrendelést kapott. Még dicsekedett is: most talán megerősítheti a cégét. 10 százalékot fizetett a megbízásért. De a végén a plusz 10 százalék „jutalék” fizetésébe nem ment bele. Nem is értette, mi lenne az. Azóta megtudta: aki nem fizet a végén, az nem kapja meg a pénzét. Megvette az anyagot, dolgozott. Kisebb összegeket fizettek, majd a végén már semmit sem. Tönkrement anyagilag és idegileg is. Azóta sem állt fel. Mikor már eljutott az éhezésig, megjelent nála három apehes (igen, 3) a meglevő tartozása miatt, ami hatezerkétszáz (igen, 6200 Ft) forint volt. A fővállalkozóhoz, aki nem fizetett neki, senki nem ment el.

Hogy mi a kockázata a korrupciónak? Időnként azt a kérdést is fel kellene tenni, mi a kockázata annak, ha valaki nem megy bele a korrupcióba. Még akkor is, ha ennek költségét a szolgáltatások magasabb árán és rosszabb minőségén keresztül mindenki megfizeti.

Hagyomány és innováció generációkon át
Hagyomány és innováció generációkon át

A Ziegler Csoport immár a harmadik generáció óta működik családi vállalkozásként. A cég generációról generációra bővült, és fejlődött jelenlegi méretére.

Hirdetés
26 HOZZÁSZÓLÁS, MELYEK KÖZÜL A LEGFRISSEBBEK:
2013. január 19., 19:25 MR.BAGGINS

A FENÉBE: 20 %-OS elvonás

2013. január 19., 19:24 MR.BAGGINS

Ahhoz, hogy az állami elvonást drasztikusan csökkentsük,m ahhoz előbb azt kell tisztázni, hogy milyen államot akarunk. 20 5-os állami elvonás esetén nincs pl. ingyenes egészségügy és tandíj mentes felső oktatás sem, sőt ami azt illeti ingyenes középfokú oktatás sem, csak az elemi oktatás lehet ingyenes. Akkor viszont ahhoz, hogy az alacsonyabb jövedelmű rétegek gyermekei is továbbtanulhassanak, egy jól működő ösztöndíjrendszert kell létrehozni már középfokú oktatás esetén is, a felsőoktatásról nem is beszélve. Az egészségügyben meg visszajön az ún. szegény rendelés 8amikor a szegények megkapják a minimális eü. ellátást) ez kb. annyit tesz, hogy beoltják őket a fertőző betegségek ellen, hogy mégse fertőzzék meg gazdagékat, ezenkívül gyenge minőségű szülészet és nagyjából itt vége is.

2013. január 19., 19:10 MR.BAGGINS

helyesbítés: nem 205-re, hanem 20 %-ra.

2013. január 19., 19:09 MR.BAGGINS

Kálmán Tamás azt írja, hogy hiba volt a képviselők visszahívhatóságát megszüntetni. Csakhogy akkor Dörnyei József elképzelése az állami elvonás 53 %-ról 18-205-ra történő csökkentése vágyálom marad csupán. Dörnyeinek persze azt is számításba kell vennie, hogy a 18 % alig magasabb, mint ami 1938-ban Magyarországon volt. A korrupció felszámolása tekintetében az a probléma, hogy a korrupciót nem lehet felszámolni (még a skandináv államokban is van: a GDP-juk 2-3 %-át adja a feketegazdaság) csak visszaszorítani pl. megfizethető adókkal, világos játékszabályokkal, tisztességes igazságszolgáltatással. A megfizethető adókkal kell kezdeni, pl.1996-ban még a Horn-kormány (Bokros volt a pénzügyminiszter)36 %-ról 18 %-ra csökkentette a vállalkozói nyereségadót. A felére csökkentett Ványa-ból több bevétele folyt be az adócsökkentés után, mint előtte.

2013. január 19., 11:45 Borotai Alex

Kálmán Tamásnak természetesen igaza van. A korrupció felszámolásának - ugyanúgy, ahogy a fekete gazdaság fölszámolásának - legfőbb akadálya a politikai-gazdasági maffia összefonódása. Hiszen a pártpénzek túlnyomó többsége korrupcióból származik.

A témával foglalkozó szakembereknek ezt kellene kutatni és erről kellene írni!

Fontos ugyan, de ehhez képest részletkérdés a bűnözői filozófia, hogy a vállalkozót, aki a "kishal" a történetben, hogyan lehet prostituálni és a korrupciós körbe belerángatni. Hát hogyne lehetne, hisz ha kimarad a körből, abból versenyhátránya származik.

További 21 hozzászólás megtekintése »
Véleménye van? Ossza meg velünk!


Ezt hívják happy korrupciónak




  Másolat Önnek

APRÓHIRDETÉSEK
tovább az apronet.hu-ra »
HVG HIRDETÉSFELHŐ
34 magyar ötlet is indul a 46 millió forintos versenyen

34 magyar ötlet is indul a 46 millió forintos versenyen

Négy kontinens csapatai szállnak versenybe a nemzetközi ötletversenyen, a legtöbben Németországból, Macedóniából és Magyarországról pályáztak.

még több hír »
HIRDETÉS
Keresse az újságárusoknál!
Előfizetek a HVG-re Előfizetek a DHVG-re

Ön korábban már belépett a HVG csoport egyik weboldalán. Ha szeretne ezen az oldalon is bejelentkezni, ezen a linken egy kattintással megteheti.

X