Nem sikerült visszamenőlegesen megsemmisíttetniük az uniós pénzeket érintő korlátozást a magyar alapítványi egyetemeknek. Az Európai Unió Törvényszéke szeptember 30-án valamennyi, az ügyben benyújtott keresetet elutasította.
A pert a Debreceni Egyetem, az Óbudai Egyetem, az Állatorvostudományi Egyetem, a Semmelweis Egyetem, a Miskolci Egyetem és a Dunaújvárosi Egyetem indította az Európai Unió Tanácsának döntése ellen.
A felsőoktatási intézmények azt a 2022-ben, a tagállamok által elfogadott döntést támadták, amely megtiltotta az Európai Bizottságnak, hogy az uniós költségvetés végrehajtása során új jogi kötelezettségeket vállaljon közérdekű vagyonkezelő alapítványokkal vagy az általuk fenntartott jogi személyekkel. Ezzel a modellváltott egyetemek hallgatói és oktató számára elérhetetlenné vált az Erasmus+, illetve a kutatásfejlesztést támogató Horizon Europe programok.
A luxembourgi Törvényszék ítéletének egyik legfontosabb megállapítása, hogy a 2022-es állapotokat figyelembe véve a magyarországi problémát rendszerszintűnek minősítette.
A bíróság szerint az uniós jogállamisági feltételrendszer nemcsak akkor alkalmazható, ha egy-egy konkrét intézménynél vagy döntésnél bizonyítható egyedi jogsértés. Rendszerszintű jogsértések esetén is lehetőség van az uniós költségvetés védelmét szolgáló intézkedésekre.
A Törvényszék szerint ebben az ügyben éppen erről van szó: Magyarország rendszerszinten nem volt képes vagy nem volt hajlandó erre, illetve kudarcot vallott abban, hogy megakadályozza az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályokat sértő döntéseket.
Ez a bíróság szerint önmagában elegendő lehet ahhoz, hogy a jogállamisági elvek megsértését megállapítsák, vagyis nem szükséges minden egyes érintett szervezet esetében külön-külön bizonyítani egy konkrét jogsértést.
A bíróság szerint a probléma egyik lényeges eleme, hogy a magyar szabályozási környezet lehetővé tette, hogy magas rangú tisztviselők, köztük politikai felsővezetők bekerüljenek a közérdekű vagyonkezelő alapítványok vezetőtestületeibe.
A Törvényszék szerint a Tanács ezt a helyzetet a jogbiztonság, a végrehajtó hatalom önkényességének tilalma és a hatalmi ágak szétválasztása szempontjából vizsgálta. A problémát pedig az esetleges összeférhetetlenségekben látta konkretizálódni.
A Törvényszék szerint az alapítványok nem pusztán formális fenntartói szerepet töltenek be, hanem jelentős hatáskörökkel rendelkeznek az általuk fenntartott egyetemek költségvetési, működési és szervezeti kérdéseiben.
A bíróság ebből arra következtetett, hogy valós és komoly veszélye van annak, hogy az uniós finanszírozású egyetemi programok, képzések és kutatási projektek kiválasztását, valamint a személyi állomány kiválasztását közvetlenül politikai szempontok befolyásolhatják.
Az Erasmus+ esetében a bíróság szerint a 2022-ben érvénye szabályozás szerint fennáll annak kockázata, hogy az összeférhetetlenség befolyásolja a támogatásra jogosult hallgatók kiválasztását, például azt, hogy ki vehet részt más uniós tagállamban folytatott tanulmányokban. A kutatási programoknál pedig az lehet a probléma, hogy politikai befolyás érvényesülhet a kutatási és fejlesztési projektek kiválasztásában.
A Törvényszék által ismertetett tanácsi érvelés szerint az uniós pénzek felhasználásában részt vevő belső eljárások, tudományos folyamatok és irányítási struktúrák is ki lehetnek téve külső befolyásnak. Ez pedig az uniós források nem megfelelő felhasználásának kockázatát hordozza.
A bíróság szerint tehát megvan a szükséges, tényleges és kellően közvetlen kapcsolat a jogállamiság elveinek megsértése és az uniós költségvetésre gyakorolt hatás között.
Az ítélet egy fontos különbséget is tesz. A Törvényszék szerint a jogállamisági feltételrendszer célja nem az, hogy önmagában megbüntesse azokat a tagállamokat, amelyekben jogállamisági problémákat állapítanak meg. A cél az uniós költségvetés védelme.
A bíróság ezért azt is megvizsgálta, hogy arányos volt-e az intézkedés. Arra jutott, hogy igen. Különösen azért, mert a korlátozás csak új jogi kötelezettségek vállalására vonatkozik, és nem érinti azokat a programokat, amelyek már folyamatban voltak az intézkedés hatálybalépésekor.
Ráadásul a nem alapítványi fenntartású magyar egyetemek továbbra is részesülhetnek az uniós finanszírozású oktatási és kutatási programokból.
Vagyis a Törvényszék szerint nem általában a magyar felsőoktatás uniós finanszírozását állították le, hanem egy meghatározott intézményi körrel szemben alkalmazott korlátozásról van szó.
Az egyetemek arra is hivatkoztak, hogy az intézkedés sérti a tudományos élet szabadságát. A Törvényszék ezt sem fogadta el. Az ítélet szerint a kifogásolt intézkedés pénzügyi természetű, és nem tartalmaz tiltást vagy előírást az egyetemek akadémiai vagy tudományos tevékenységére.
A bíróság ugyanakkor azt is megállapította: még ha a rendelkezés korlátozná is a tudományos szabadságot, az uniós költségvetés védelmének célja ezt igazolhatná, és az intézkedés akkor is arányos lenne.
A Törvényszék szerint ráadásul az intézkedés hozzájárulhat az egyetemi autonómia védelméhez is, mivel csökkenti a végrehajtó hatalom önkényes beavatkozásának lehetőségét.
A hat egyetem keresetének elutasítása azt jelenti, hogy a Tanács vitatott intézkedése hatályban marad. A Törvényszék határozata ellen annak közlésétől számított két hónap és tíz napon belül kizárólag jogkérdésekre vonatkozó fellebbezést lehet benyújtani a Bírósághoz.
A fellebbezésnek azonban nem sok értelme lenne, mivel az Európai Bizottság néhány napja közölte, javasolja a tagállamoknak ennek az intézkedésnek az eltörlését. Ehhez azonban az kellett, hogy az új magyar parlament döntsön a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok átalakításáról, illetve megszüntetéséről. Ezzel elhárultak azok az akadályok, amelyekre hivatkozva a hat egyetem által vitatott döntést az EU meghozta.
