Bárdi Bálint
Bárdi Bálint

Zálogház, sörgyár, cigányzenész-szövetség. Roma fiatalokkal jártuk be a VIII. kerület olyan részeit, ahova sokan be sem merik tenni a lábukat. A városi sétának elsősorban a gimnazisták a célközönsége, de most amerikai turisták is voltak a csoportban.

Csöves, cigány, drogos, fegyverkereskedő – ezek a kifejezések jutottak eszébe elsőre a diákoknak a "Nyóckerről". Duka Andrea Annamária ezzel a "mi jut eszedbe?" asszociációs játékkal indítja az Uccu Roma Informális Oktatási Alapítvány túráját. A roma és nem roma fiatalokat egymáshoz közelebb hozni próbáló szervezet VIII. kerületi sétája pedig az ehhez hasonló sztereotípiák megtörését célozza.

A séták vezetői roma fiatalok, akik önkéntesen segítik az Uccu munkáját. László Flóra, az alapítvány ügyvezetője szerint programjaik hitelességét ezeknek a fiataloknak köszönhetik, annak, amit ők bemutatnak saját identitásukból. Kiemelten fontosnak tartja a foglakozások alatt kialakuló párbeszédeket, melyek "ritka alkalmat nyújtanak egymás megismerésére".

Népszínház utca - Kattintson galériánkért!
©

A túra szimbolikus helyszínről – "a körút másik oldaláról" – a Népszínház utca végétől indul. 20 amerikai turista valószínűleg igazi kuriózum a környéken, ők viszont láthatóan nem szeppennek meg a zebra másik oldalán sem. Folyamatosan idegenvezetőjüket, Varga Attilát figyelik, rá sem hederítenek a mellettük tarka szoknyában a földön ülő roma asszonyokra.

A túra végén megkérdezem tőlük, hogy a Népszínház utcában vagy a Kálvin téren érzik-e magukat nagyobb biztonságban, de értetlenül állnak előttem. László Flóra szerint egyébként nincs is félnivalónk. Pedig a városnak ez a része 10 éve még tényleg veszélyesebb környéknek számított, azonban mára már csak a stigma maradt meg. A túra ezt a stigmát akarja kitörölni a fejekből.

Kattintson galériánkért!
©

"Segélyből vette!" – válaszol egy idősebb úr a Népszínház utcai zálogház ajtajából Attila kérdésére, hogy mit gondolunk, ha meglátunk egy aranyláncos roma fickót egy fekete BMW-ben ülni. A beszólást – tolmácsolás után – keserű mosollyal díjazzák a sétálók. Idegenvezetőink szerint ez a hozzáállás teljesen általános és az albérletkereséstől a szórakozóhelyekre bejutásig mindent megnehezít. A zálogház egyébként fontos helyszín: a hónap végén beadott drága telefon, autó vagy aranylánc életmentő lehet.

Spoilerezni nem szeretnénk, de mindenképpen meg kell, hogy említsünk pár állomást. Például a Dreher Sörgyárak volt raktárát, melynek homlokzatát egy, a sör ünnepét ábrázoló díszes mozaik díszíti. Attila elmeséli, hogy Ózdról Budapestre költöző, többgyermekes roma ismerőse rengeteg visszautasítás után ebben a házban talált albérletet egy barátjánál. Az amerikai turistákkal gyorsan összeszedik, hogy a főbérlők mit gondolnak a többgyermekes roma családokról: "nem lesz pénzük fizetni, tönkreteszik a lakást, minden rokonuk ideköltözik, a szomszédok nem örülnek majd" – sorolják.

Kattintson galériánkért!
©

Attila szerint ez az egyik legnagyobb akadálya annak, hogy a mélyszegénységben élő romák Észak-Magyarországról, a több lehetőséget kínáló Budapestre költözzenek.

A Reményi Ede Cigányzenész Szövetség irodájában és műhelyében a sétálók Farkas István hangszerkészítő és hegedűművésszel beszélgethetnek a magyar nóta elmúlt aranykoráról és jövőjéről. Megtudjuk, a műfaj és a kerület kapcsolata praktikus okokból alakult ki: már a 19. században is a Nagykörút környékén helyezkedett el a legtöbb elegáns étterem és kávézó, ahol a cigányzenészek húzták, így érdemes volt a közeli utcákban letelepedniük, hogy hajnalban hegedűvel a hónuk alatt hazasétálhassanak.

Kattintson galériánkért!
©

A szövetség fő profilja egyébként a munkanélküli muzsikusok hangszerkészítővé képzése, Pista bácsi szerint a magyar nótára már nincs kereslet, hangszerekre viszont van, a roma muzsikusoknak alkalmazkodniuk kell.

A roma fiatalok valójában nem a nótákra mulatnak – meséli Varga Attila. Ha nem engedték be őket a Nyugati oldalában lévő, azóta már bezárt Bankba, akkor a II. János Pál pápa tér sarkán lévő Napházba jöttek. Az épület klubként, művelődési házként és diszkóként is üzemel.

A Napház után hagyjuk el végleg a Népszínház utcát. Az utcához tartozó kisboltok némelyike akár 150 éve is működik. Klasszikus vásáros utca volt még a múlt század elején is, a kapualjakban működő üzletek és műhelyek többségét zsidó családok üzemeltették. A szabóságok, kalaposok mellett jól megférnek a turkálók, Budapest legrégebbi kínai étterme, az árpádsávos "magyar bolt", a zálogfiók vagy akár a McDonald’s is. Talán ez a színes összevisszaság rémiszti meg a "körút belső oldalán" sétálókat.

Kattintson galériánkért!
©

Se az amerikai turisták, se a budapesti középiskolások nem ismerték a Csillagos házak projektet, aminek keretében olyan háztömböket jelölnek meg, ahonnan magyar zsidókat hurcoltak el a holokauszt során. Egy ilyen megjelölt kapu előtt is megállunk, szó esik a roma holokausztról is, melynek részletei a mai napig nem tisztázottak.

A túra a Gallery8-ban, a Mátyás téren fejeződik be. A kulturális tér célja, hogy befogadja a különböző művészeti ágakban tevékenykedő roma művészek alkotásait. Érdekes és szomorú tapasztalat, hogy míg az amerikai turistáknak a képek láttán esik le az álluk, addig mi a roma tárlatvezető lány tiszta angolján lepődünk meg.

Kattintson galériánkért!
©

"Volt már, hogy csodálkoztak azon, hogy normális kabát van rajtam" – kontráz még rá Varga Attila túravezető.

Az amerikai túrázóknak egyébként – mint mondják – a helyi romák és a kerület helyzete nagyon ismerős. Az Államokban élő feketék ugyanúgy sokszor veszélyesnek bélyegzett környékeken élnek, vannak olyan szórakozóhelyek, ahol bezárják előttük az ajtókat. A zene az, ami összeköti és megerősíti őket – magyarázzák.