hvg.hu: Meglepődött azon, hogy a kormány védetté nyilvánította a Golgotát, miután kudarcba fulladtak a tárgyalások annak eladásáról?

Pákh Imre: Egyáltalán nem lepett meg. Elég gusztustalanul figyelmeztettek, hogy ha nem egyezek bele az eladásba, akkor ez bekövetkezhet.

hvg.hu: Mondhatjuk, hogy megzsarolták ezzel a tárgyalások során?

P. I.: Megüzenték, még mielőtt elindítottuk a tárgyalásokat.

Pákh Imre

MTI / Czimbal Gyula

hvg.hu: Ki?

P. I.: Ezt nem mondhatom meg. De úgy gondolom, hogy egy fiatal demokráciába ez is belefér. Egyébként érdekes módon ennek az egésznek látom egy pozitív oldalát is. Az, hogy a miniszterelnökség elindított egy ilyen folyamatot, azt sugallja, hogy végre valóban komolyan kezdtek foglalkozni a Golgota sorsával.

A Golgota-ügy

MTI / Czeglédi Zsolt A Munkácsy-trilógia jelenleg is a debreceni Déri Múzeumban látható. A másik két kép, az Ecce homo és a Krisztus Pilátus előtt már a magyar állam tulajdonában van (az utóbbit idén vette meg az MNB az értékmentő programja keretében 5,7 millió dollárért a kanadai tulajdonostól). A harmadik kép, a Golgota, jelenleg Pákh Imre tulajdona. Az állam ezt is meg kívánta vásárolni, a legutóbbi tárgyalások már szintén az értékmentő program keretében zajlottak, Gerhardt Ferenc MNB-alelnök vezetésével. Miután a tulajdonos 9 millió dollárt kért a képért, az MNB viszont csak 6 milliót adott volna érte, a tárgyalások megszakadtak. Felmerült, hogy Pákh elszállíttatja a képet Debrecenből. A Miniszterelnökség viszont kedden bejelentette, hogy a Forster Központ Műtárgyfelügyeleti Irodája elindította a festmény védési eljárását. Ez azt jelenti, hogy az állam elővásárlási jogot kap a festményre, a képet kivinni sem szabad az országból.

hvg.hu: Miért, eddig nem foglalkoztak ezzel komolyan?

P. I.: Tény, hogy 12 év alatt nem sikerült megoldanunk a Golgota sorsát. Két évvel ezelőtt én már megegyeztem a miniszterelnökséggel, hogy megveszi az állam 9 millió dollárért a képet, ha ezt a megállapodást betartanák, akkor most nem lenne semmilyen ügy.

hvg.hu: A mostani tárgyalásokon ugyanakkor már 6 millió dollárt ajánlottak maximum.

P. I.: Igen, de most már a jegybankkal kellett tárgyalnom. Amikor felhoztam ezt az ígéretet, leszögezték, hogy felejtsem el, innentől nem a kormánnyal állok szemben, hanem a nemzeti bankkal, és most újra kezdjük a tárgyalásokat. Azt mondták, hogy egy kormányrendelet határozza meg, hogy mennyit tudnak fizetni, és az 6 millió dollár. Én úgy vélem, inkább határozza meg a piac, hogy mennyit ér egy műkincs, erre az állam nem képes.

hvg.hu: A 9 milliós eladási ár a Golgota mellett más festményeket is tartalmazott.

P. I.: Igen, egy csomagot kínáltam fel, aminek a Golgota csak egy eleme volt. E mellett az egész gyűjteményemnek egy 12 éves tartós letétét is felajánlottam a banknál vagy egy arra feljogosított más állami intézménynél. A harmadik része a csomagnak egy elővételi jog az egész gyűjteményre vagy annak részeire, amivel élhet a jegybank vagy az állam. Tehát kicsit több volt, mint a Golgota. Épp a mai nap értesítettek írásban a bankból (ugyanis a tapasztalataim alapján egy kézfogásnak, egy szóbeli ígéretnek a tárgyalópartnereim részéről már nem hiszek), hogy csak a Golgota érdekli őket, más Munkácsy- vagy egyéb képeim nem.

hvg.hu: Érthető, hogy írásban kérnek a felek minden dokumentumot egy ilyen értékű üzlet tárgyalásai során. A szavaiból viszont az sejlik fel, hogy itt többről van szó: a bizalom megrendüléséről.

P. I.: Én nem szoktam bunkósbottal megoldani a problémáimat, és általában nem szoktam olyan emberekkel ügyeket intézni, akik ezt a metódust választják. Most itt ez történt: egy erőszakos, bunkósbotos ügylet lett az egészből. Érdekes: miért nem védték le tavaly a Krisztus Pilátus előtt című képet, amikor visszavitte Kanadába a műkincset tulajdonló Hamiltoni Művészeti Galéria? (Ezt a képet végül idén 5,7 millió dollárért megvásárolta a magyar állam – a szerk.) És a Golgota is régen itt van már Magyarországon, miért pont most védték le?

Együtt a trilógia Debrecenben, 2009-ben

Túry Gergely

hvg.hu: Hatmillióért semmiképp nem adja el a képet?

P. I.: Nem fogom veszteséggel eladni a képet, ez biztos. Én is tudom, ők is tudják, hiszen bemutattam a tárgyalásokon az erről szóló papírokat, hogy mennyiért vettem 2003-ban Julian Beck gyűjtőtől a képet.

hvg.hu: Mennyiért?

P. I.: Megbeszéltem az eredeti tulajdonossal, hogy ezt titokban fogom tartani. A tárgyalásokon viszont én nyitott kártyákkal játszottam, megmutattam az én értékbecsléseimet. Az MNB egyetlen értékbecslést nem mutatott be nekem. Azt mondták, ennyit adunk, és kész. És nem veszik figyelembe a világ vezető értékbecslőinek véleményét. Persze, Pesten nehéz titokban tartani az ilyen dolgokat, megtudtam, kik készítették a jegybank számára az értékbecsléseket: nem független emberek.

hvg.hu: Az ön által felkért értékbecslők mindenesetre 10 millió dollárra értékelték a Golgotát.

P. I.: Három amerikai cég 10 millió dollár körülire, és egy európai 10 millió euróra. Én ezeket mind átadtam időben a miniszterelnökségnek, aztán a jegybanknak is. Egyébként függetlenül az én ügyemtől, el kell mondanom, hogy a Magyar Nemzeti Bank értéktár programja egy rendkívüli program, minden elismerésem azoknak, akik ezt létrehozták. Remélem, hogy megfelelő műtárgyakat fognak majd bevásárolni ennek keretében.

hvg.hu: Érdekes, hogy így dicséri a programot, aminek most ön, úgy tűnik, épp kárvallottja.

P. I.: Nem a programmal állok szembe, hanem egy emberrel, aki ezt vezeti. Attól is boldog leszek, ha nem Munkácsy-képet vesznek, hanem más nemzeti kincseket.

hvg.hu: Térjünk vissza a Golgotára! A védettség miatt az államnak elővásárlási joga van, a képet nem viheti külföldre. Mi a következő lépése?

P. I.: Az elővásárlási jogot mindig is felajánlottam az államnak. De nem hagyom ellopni tőlem a képet. Ez a bunkósbot-politika arra emlékeztet, amikor bejöttek az oroszok, és mindent elvettek tőlünk. Apámnak annyit hagytak, hogy dolgozhatott a cégénél, amikor visszajött a Gulágról. De ezt is túl fogom élni. Nagyon remélem, hogy előbb-utóbb a józan ész felülkerekedik, és asztalnál tehetünk pontot az ügyre. De van B-tervem is.

Pákh Imre egy eddig ismeretlen Munkácsy-képet mutat be a szegedi Móra-múzeumban 2012-ben

MTI / Kelemen Zoltán Gergely

hvg.hu: Per?

P. I.: Nem szívesen teszem, de ha nincs más lehetőségem, kénytelen leszek pereskedni. Az előzetes konzultációim amerikai ügyvédekkel mellesleg azt vetítik előre, hogy biztosan megnyernék egy ilyen pert.

hvg.hu: Az a B-terv. Mi az A-terv? Kivár, hátha meggondolja magát az MNB?

P. I.: Az A-terv az lenne, hogy megállapodjunk a kép sorsáról, én megkapjam, amit megérdemlek, a magyar állam pedig megkapja a képet.

hvg.hu: Ragaszkodik a 9 millió dolláros vételárhoz, annak ellenére, hogy mint mondta, a csomag többi része nem érdekli a jegybankot?

P. I.: Üzletember vagyok, mindig is rugalmas voltam a tárgyalásaimban. Ha a partnereimen látnék ilyet, én ezt viszonoznám. Bunkósbottal nem lehet kiverni belőlem a rugalmasságot. Tehát ha van készség tárgyalni, állok elébe, ha nem, rögtön bírósághoz fordulok.

A Golgota című kép Debrecenben

MTI / Oláh Tibor

hvg.hu: Van olyan időpont, hogy ha addig nincs megállapodás, akkor indítja a pert?

P. I.: Nincs. Ennek az az oka, hogy semmit nem kaptunk még kézhez. Csak a médiából értesültünk a történtekről. Az ügyvédeknek szüksége van a hivatalos értesítésekre, dokumentumokra.

hvg.hu: A magyar állam vagy a Magyar Nemzeti Bank ellen indítják a pert?

P. I.: A papírok nélkül ezt sem tudom megmondani, és nem is vagyok ügyvéd. De még egyszer hangsúlyozom, én megállapodást szeretnék, remélem nem fog elfajulni ez az ügy a perig.