szerző:
Vass Péter
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Újabb turistacsalogató építészeti csodával gazdagodott Barcelona.

Restaurátorok javítják szótlanul koncentrálva, milliméteres pontossággal, ecsettel, kiskalapáccsal és apró vésővel a több mint száz éve készített színes porcelánindákat, -csempéket és faldíszeket. Néhány méterrel arrébb ütvefúróval, akkus csavarozóval, purhabbal és szilikonnal felszerelkezett munkások irtózatos zajjal betonlépcsőket, gipszkarton elemeket, rozsdamentes korlátokat és síküveg táblákat rögzítenek. Mintha egyszerre lenne jelen a XIX. század végének és a XXI. század elejének építészeti technikája – így nézett ki a Casa Vicens nem sokkal a hivatalos megnyitó előtt, amikor a HVG bepillantást nyerhetett Barcelona legújabb turistalátványosságába. A sajátos kettősség abból fakad, hogy az épület két, teljesen eltérő részre oszlik. Az egyik felében hűen követik a tervező, Antoni Gaudí eredeti elképzeléseit, a másikban viszont a mai kor igényeinek megfelelő múzeumi tereket alakítottak ki – magyarázta Mercedes Mora, a Casa Vicens üzemeltetését felügyelő társaság munkatársa a HVG-nek.

Az 1852-ben született Gaudí néhány évvel a barcelonai építészeti akadémia elvégzése után kapott megbízást egyik legjobb barátjától, a módos Manuel Vicens i Montaner brókertől, hogy az anyjától örökölt birtokra egy nyári lakot tervezzen. A Barcelonához közeli Gracia településen – ma már a katalán főváros egyik kerületében – lévő hatalmas telken burjánzott a természet, és ez nyomban megragadta Gaudí képzeletét, aki akkor már évek óta az építészet megújításáról álmodozott, és rendre fákat, leveleket, indákat, virágokat rajzolt szabadidejében. Így aztán a természet szinte bekúszott az új épületbe, amelyen kívül-belül mediterrán növényi motívumok, szőlőindák, olajfák, pálmalevelek, magnóliák, rózsák, gyógyfüvek jelennek meg.

©

Mivel Vicens családja kerámia- és csempegyárat birtokolt, arra kérte Gaudít, hogy – amolyan reklámként – a cég termékeit is használja fel az épületben. Gaudí nem habozott, és visszanyúlva a dél-spanyolországi mór építészet elemeihez, szinte az egész épületet csempével, mázas kerámiával borította, elsősorban zöld, sárga és vörös színeket, növényi mintákat használva. Mindezt a spanyol és a katalán architektúra remekeire emlékeztető neogótikus szerkezeti elemekkel, tornyokkal, kiugrókkal, kéményekkel díszített épületen.

Faíves csarnok

Gaudí első lakóházaként emlegetik ugyan a Casa Vicenst, ez azonban nem az első általa tervezett épület. Az a Barcelonától alig ötven kilométerre északra lévő Mataró városban található, és eredetileg textilüzemnek épült. Az egyetlen olyan Gaudí-épület, amelyet nem egy gazdag mecénás és nem is az egyház, hanem egy munkásszövetkezet rendelt meg. A 600 négyzetméteres épület lényegében egyetlen óriási csarnok, a megrendelőnek ugyanis az volt a kérése, hogy a termelést ne zavarják falak és oszlopok. Ezért Gaudí hatalmas faíveket alkalmazott, amelyek rendre megjelentek későbbi munkáiban is – igaz, már kőből építve. Így például a szintén Barcelonához közeli kisvárosban, Santa Colomában kialakított egykori munkástelep, a Güell-kolónia máig befejezetlen templomának kriptájában vagy a még most is épülő Sagrada Família égbe szökő tornyainál és belső tereinél.

Gaudí tervezte a bútorok nagy részét és a ház belső díszeit is, az arab hatások mellett távol-keleti, főként színpompás bizánci, perzsa, indiai és japán motívumokat használva. A ház 1885-re készült el, magán hordozva a kibontakozóban lévő katalán szecesszió, a modernismo elemeit, egyúttal jelezve Gaudí későbbi munkáinak, építészeti filozófiájának lényegét. A színekben és formákban tobzódó épület ma – különösen a fantáziátlan, szürke blokkok közé szorulva – talán kissé csiricsárénak, egyesek szerint egyenesen giccsesnek hat. Mások viszont egy építészzseni utolérhetetlen alkotásaként emlegetik.

Gaudí itt alkalmazta először a körbejárható, tornyokkal, várfalszerű mellvédekkel dekorált színes tetőt is. Egykor ez amolyan kilátóként szolgálhatott, ma viszont csupán a szinte ráboruló lakóházak erkélyeire és ablakaira lehet látni róla. A tetőben ugyanakkor kisebb-nagyobb tereket alakítottak ki, ahol Mora szerint zárt körű fogadásokat, kiállításmegnyitókat tartanak, de a nagyközönséget nem engedik fel. A tetőszerkezetbe ékelt szűk járatokon ugyanis sokszor csak a magasban egyensúlyozva lehet átjutni, korlát nincs, mindössze egy-egy díszes kémény szolgál kapaszkodóként.

A megújult Gaudi-ház. Nyitott kapuk
©

A Casa Vicens eddig szinte teljesen ismeretlen volt a turisták, de még a barcelonaiak előtt is. A szűk utca a szorosan vett belvárostól, a legismertebb látványosságoktól néhány metróállomással kijjebb, Gracia kerületben található, korántsem turistavonzó környezetben. Ma már szinte nem is látszik, néhány méternyire tőle hat-nyolc emeletes épületek emelkednek. Ráadásul mindvégig magántulajdonban volt, nem lehetett látogatni. Vicens özvegye még 1899-ben eladta a Jover családnak, akik a következő évtizedekben átépítették, bővítették, kezdetben Gaudí felügyelete alatt, de az építész 1926-ban bekövetkezett halála után is ragaszkodtak az eredeti stílushoz. A legnagyobb változásra 1925-ben került sor; addigra a város elérte az épületet, a telek már jóval kisebb volt, és a Jover família állandó lakóhelyként használta, három lakást alakítva ki benne. A család az épületet 2007-ben meghirdette eladásra, de éveken át nem talált vevőre. Végül 2014-ben az andorrai székhelyű MoraBanc pénzintézet vette meg, hogy múzeummá alakítsa. A vételár nem ismert – egyesek 35–45 millió euró közé teszik –, de azt tudni lehet, hogy a felújításra 4,5 millió eurót fordítottak.

Míg a ház kívülről egységes, belülről a múlt és a jelen sajátos keveréke. A restaurálás során visszanyúltak Gaudí eredeti terveihez, és minden elemében helyreállították az egykori nyaralót. A múzeumi terek – ideiglenes kiállítóterem, lift, építészeti szakkönyvtár, kávézó – a kibővített részekben kaptak helyet. Az üzemeltető társaság szándéka szerint a Casa Vicens nem a tömegturizmus színtere lesz, nem engednek például a közelébe buszokat – nem is férnének be a szűk utcába –, el akarják kerülni a más barcelonai látványosságoknál immár megszokott több száz méteres sorokat. Belépni csak előzetes regisztrációval lehet, és naponta legfeljebb 500 fő juthat be, azaz évente 150 ezer látogató. Ellentétben a Gaudí fő művének tartott Sagrada Família-templommal, amelyet évente 4,5 millióan keresnek fel, szinte lehetetlenné téve a környékbeliek mindennapi életét. A tömegturizmus elleni barcelonai tiltakozásokra reagálva a Casa Vicens első látogatói a kerület lakosai voltak, akiket igyekeztek megnyugtatni, hogy nem fognak szenvedni a turistahordáktól.

Csigalassúság

2026 – ez a legújabb, most már véglegesnek mondott dátum a Sagrada Família-, azaz a Szent Család-templom befejezéséhez. Barcelona első számú látványosságának, Antoni Gaudí fő művének alapkövét 1882. március 19-én helyezték el, és bár a ceremóniánál a mester is jelen volt, a munkálatokat akkor még az eredeti tervező, Francisco de Paula del Villar y Lozano irányította. Ám miután ő összekülönbözött a megrendelővel, Gaudíra bízták a feladatot, aki – a már elkészült kripta kivételével – nyomban áttervezte az épületet, és élete végéig vezette a grandiózus építkezést. A munkálatok többször is szüneteltek – leginkább az 1936–1939-es spanyol polgárháború pusztításai után –, és mivel kizárólag adományokat és alapítványi pénzeket, valamint a belépőkből származó bevételeket használják fel, a menetrendet szinte soha nem sikerült tartani. A bazilikának eddig a 70 százaléka készült el, de a 2026-os dátumot mindenképpen tartani akarják, mert akkor lesz Gaudí halálának 100. évfordulója. A 18 toronyból 12 áll, 6 javában épül, 2022-re készül el. Az új részek építésével párhuzamosan zajlik a rekonstrukció, hiszen a több mint száz éve épült egységek már felújításra szorulnak.