Dercsényi Dávid
Dercsényi Dávid
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

2003-ban saját befektetéséből épült, tömegsportot kiszolgáló sportlétesítményében találkoztunk Király Gáborral. A mackónadrágjáról is jól ismert 108-szoros válogatott kapus a 2rule-ról vagy a magyar klubfoci betegségeiről érezhetően nem akart beszélni, de elmondta, mit tanult az angol buszmegállókban, miért szokott olykor maga is kudarcokat generálni saját magának, és azt is, mi hiányzik még a rengeteg pénzzel kitömött magyar fociból.

Hvg.hu: Kezdjünk a 2rule-lal, csapata is erre a márkára váltott, Ön is posztolt egy képet, amelyben 2rule-t visel, mit gondol erről az egész történetről? Hallott-e valami arról, hogy a klub miért és hogyan váltott márkát?

Király Gábor: Aki bent van a sportban, tudja, hogy kellenek sportszerek, nekem kapusként olyanokat biztosít az egyesület, amiben játszanom kell, ez így van rendjén. Bármilyen márka, ugyanabban kell játszani. Mindig posztolok képeket, aki ismer, tudja, ez hozzátartozik a focihoz. 

Hvg.hu: De az, hogy egy ismert márkát lecserél az egyesület egy ismeretlenre, indokolták valamivel, volt valami magyarázat?

K. G.: Mivel alkalmazott vagyok az egyesületnél, a vezetőséget kell megkérdezni, ez az ő hatáskörük. Én játékos vagyok, a teljesítményemért kell feleljek minden edzésen és mérkőzésen.

©

 

Hvg.hu: A 2rule nem kereste meg, ahogy Dárdai Pált megkereste és megtalálta, hogy a reklámarca legyen?

K. G.: A szerződésem a Haladáshoz köt, a klubon keresztül nem volt semmilyen ilyen megkeresés. Az ilyesmi mindig az egyesületen keresztül zajlik.  

Hvg.hu: Dárdai Pállal közeli a kapcsolata, beszélt vele erről a témáról? Sokak csalódásként élték meg, hogy a Dárdai ehhez adta az arcát.

K. G.: Palival szakmai beszélgetéseink szoktak lenni, abszolút a fociról meg a régi együtt töltött évekről beszélünk, másról nem. 

Hvg.hu: És a 2rule hirtelen felemelkedéséről van véleménye? Akár szakmai oldalról, a sportszercégek hosszú évek kutatásai után érnek el valamit, itt pedig egy hirtelen, üstökösszerű felemelkedésről beszélhetünk.

K. G.: Kapus vagyok, az engem érintő szakmai dolgokkal foglalkozom, minden egyesületnek megvan a joga arra, hogy azt a márkát válassza, amelyiket akarja. Egy új márkáról van szó, mi is várjuk, használjuk a termékeket, nem tudok olyan választ adni, amely Önt megnyugtatná. 

Hvg.hu: Értem, milyenek a tapasztalatai a mezzel magával, használat közben?

K. G.: Mérkőzésen használjuk a mezt, de folyamatosan töltik fel a raktárt, ennyi.

©

 Hvg.hu: Egyedül a Vidi maradt a porondon a nemzetközi kupákban, a többi csapat elvérzett. Önkéntelenül felteszi a kérdést az ember, hogy mi a probléma a magyar klubfociban, hogy már ezt a szintet, a második selejtezőkört sem tudjuk megugrani. Ön hogy látja, milyen téren maradunk el még az európai klubfoci hátsó régióitól is?

K. G.: Jelenlegi státuszom szerint én kapus vagyok, nem vagyok szakvezető, bent dolgozom ebben a közegben mindennap. Mi magunkra fókuszálunk mint Haladás, és természetesen szurkolunk minden magyar csapatnak a nemzetközi porondon. Mindenhol változik a foci, sok helyen külföldi edzők vannak, viszik a tudásukat. Én 18 évet töltöttem külföldön, sok mindent megtapasztaltam a saját bőrömön, amit a létesítményembe, ide a Király Sportlétesítménybe próbálok behozni és megvalósítani. De amíg én aktív vagyok, sportoló vagyok, az a dolgom, hogy jó teljesítményt nyújtsak.

Király Gábor részletesebben is beszélt nekünk a Király Sportlétesítményről:

Hvg.hu: Mégis, például Hajnal Tamás egy interjúban arról beszélt, problémák vannak az utánpótlás-nevelésben, nagyon elkényelmesednek az elkényeztetett fiatal játékosok, kiölik belőlük az ambíciót, sokszor csak a pénz számít nekik. Ön is foglalkozik fiatalokkal, ezzel a problémával mennyire találkozik, és a külföldön látottakkal ez mennyire ütközik?

K. G.: Külföldön is ugyanez a helyzet, generációváltás van, másképp viselkednek az emberek a munkahelyeken, iskolákban, mint 20 évvel ezelőtt. A mi gyerekkorunkban köpenyt hordtunk az iskolában, ma nem, változott az élet. Külföldön is megvan ugyanez, hogy a gyerekek nem szeretnek annyira szenvedni. Egy angol 16 éves azt mondja, ha nem kerülök be a felnőtt csapatba, keresek egy másik csapatot. Majd fél év után egy újabbat keres, mert úgy gondolja, ez a siker útja, végül 21 évesen befejezi a futballt, mert úgy gondolja, nem tudott A-ból B-be eljutni. Nincs meg a türelem és az a motiváció, amivel ki akarnak szakadni a környezetből. Magyarországon is szerintem ez megvan, a gyerekek különböző helyzetből, családi háttérrel érkeznek – van, aki az iskola terén akar kitűnni, van, aki a sportban. De ma a szülő is könnyebben vált munkahelyet. Ezzel együtt kell élni.

©

 

Hvg.hu: 25 éves pályafutás áll Ön mögött, megvolt mindig ez az akarat, ambíció, hogy egyre inkább fejlődjön, menjen előre? Volt olyan lecke, amire a mai napig emlékszik, és fontos volt?

K. G.: Mindig tanulni akartam, a mai napig is tanulok, ebben a beszélgetésben is tanulok, mert úgy tudok javulni. Mindig pozitívan gondolkodom, mert a negatív dolgok nem építenek, bár felhívják a figyelmemet fontos dolgokra, de én azt a pozitív építkezéssel kötöm össze. Tudom, hogy holnap is van nap. De ha siker ér, azt is jó helyre tudom eltenni. A kérdés, hogy meddig tart a siker vagy a kudarc. A sikert ki kell tolni, a kudarcot meg le kell rövidíteni, mert a sikert mindig kudarc követi.  

Hvg.hu: Volt olyan kudarc, amiből sokat tanult?

K. G.: Csak azokból tanultam, ha pedig a kudarc nem jött automatikusan, akkor generáltam kicsit, olyan helyzetekbe hoztam magam, hogy végre a negatív irányba induljanak a dolgok.  

Hvg.hu: Miképp képzeljük el, hogy generált magának valami kudarcot, negatív élményt?

K. G.: Ha az ember sokat van reflektorfényben, egy idő után szüksége van pihenésre. Ezt a média nem így érzékeli, keresi az érdekes szituációkat. Nekem ekkor pedig olyan helyzetet kell keresnem, ami nem érdekes a médiának. Volt több olyan csapatváltásom, amit ez vezérelt, amikor azt gondoltam, már elértem a plafont. Ha felmegyek egy hegycsúcsra, akkor onnan le is kell jönni. És el kell kezdeni egy másik utat. Cristiano Ronaldónak mindene megvan, elért mindent, de ő is úgy érezte, el kell menjen egy másik helyre, hogy ott valami újat építsen fel.

©

 

Hvg.hu: Egyszer arról beszélt, fontos az, hogy egy focizó gyerek, fiatal jó ember és jó sportoló legyen, és ez a gondolat ritkán jelenik meg a magyar fociban.

K. G.: A sport és a tanulás egy idő után elválik egymástól. És ha valaki nem lesz sportoló, még ugyanúgy lehet jó cégvezető, dolgozó. Amit megtanul a sportban, az hasznos lesz a magánéletében is: legyen tisztelettudó, pontos. Ezt mondjuk itt a gyerekeknek is: köszönjenek egymásnak, segítsék, tiszteljék, ne szidják, hanem tanítsák egymást. És ha majd elválik, hogy sportoló vagy civil lesz, akkor is lesznek szabályok.  

Hvg.hu: A magyar focival kapcsolatban gyakori vélekedés, hogy nem jó a közeg, nem a teljesítmény határoz meg dolgokat, hanem más tényezők, és ez szerintem összefügg azzal, hogy be kell tartani a szabályokat, ezek által lép előre az ember. Ön milyen előrelépést tud hozni a magyar fociba a munkája révén?

K. G.: 18 évet voltam külföldön, láttam a német és angol kultúrát, azt próbálom nekik átadni. Itthon, magyar közegben, magyar gyerekeknek, akiknek magyar szüleik vannak, hogy lehet ugyanezt a sportot művelni esetleg más felfogásban, esetleg más mentalitásban, hogy sikeresebb tudsz lenni. Én ezt itt Szombathelyen a Királyban meg tudom tenni. Azt, hogy az egész magyar labdarúgásban hogyan tudok működni, abban nem én vagyok a kulcs, hanem azok a játékosok, akik már vagy visszavonultak, vagy sok évet töltöttek külföldön. Ott álltak sorban, jártak boltban, éltek. Például tudják, hogy türelmesebbek az emberek, nem tolakodnak, kiállják a sort a busznál. Én is odamentem magyarként, sorban álltam, nem tolakodtam a busznál, mert az a szokás. És azok a volt játékosok, aki ezt megtapasztalták, most vezetők lehetnek, és ez tud segíteni. Nekünk azokkal a tapasztalatokkal a magyar focit kell játszani, itt kell a legjobb játékot, a legjobb körülményeket megcsinálni.

©

 

Hvg.hu: Az, hogy a magyar fociba ennyi pénz áramlik, mint az elmúlt nyolc évben, az egyértelműen jót tesz? Vagy kellene még valamiféle finomhangolás?

K. G.: A külföldöt látva azt mondom, a körülményeket biztosítani kell. Ha göröngyös a pálya, és meg akarom tanítani passzolni a gyereket, akkor többször fogja visszahozni a labdát, mint hogy érintkezzen vele. De a körülmények mellett a dolgot tartalommal kell megtölteni. Nem elég egy szép iskola, ott olyan tanárok legyenek, akik oktatják a gyerekeket. A gyerekeket a szülők nevelik otthon, az iskolában a tanár, az edzésen pedig az edző. Én így nőttem fel. Ezt be kell tartani, így nevelődik a gyerek. Milyen közegben, az sem mindegy, sok tehetség elveszhetett ott, ahol nem volt focipálya, mondjuk egy faluban, a szülei nem tudták egy másik faluba járatni, és most egy becsületes civil szakmája van. Holott lehetne egy Ronaldo-szintű világsztár. Amik fel vannak építve, azokat jól kell üzemeltetni, és minőségi munka kell legyen. Az kevés, hogy elmondjuk, tartottam egy edzést. Mi volt az értelme, mi volt a lényege, mit akartál elérni a gyerekkel. Ha az infrastruktúra megvan, akkor lehet olyan edzőképzést beindítani, hogy valóban minőségi munka legyen mindenhol.  

Hvg.hu: Mert hogy az edzőképzésben vannak hiányosságok, akár az utánpótlás-nevelés terén?

K. G.: Azt gondolom, egy Dárdai Pál, egy Bódog Tamás, egy Lőw Zsolt ahhoz a generációhoz tartozik, amely külföldön edzőként is megállta a helyét, és külföldön látott mindent, közeget, infrastruktúrát, ebben nőtt fel játékosként, és edzőként is integrálódott. Vannak lehetőségek, utak, csak ne gondoljuk mi, magyarok azt, hogy mindent jobban csinálunk, mindenhez értünk. Mindenki minden szakmában tanulni akar, bőven van fejlődnivaló. Jó az alapanyag, sok az olyan edző, aki tanulni akar, éhes a tudásra, menni akarnak előre, semmi probléma a motivációval, csak azzal, hogy hogyan tanítsunk, az a nagy kérdés.

©

 

Hvg.hu: Az Ön generációja az utolsó sikeres generáció, hősök, nagy a felelősségük abban, mit csinálnak, mihez kezdenek a pályafutásuk után, milyen példát mutatnak. Lehet-e ennek a generációnak feladata a magyar fociban, utánpótlás-nevelésben?

K. G.: Igen erről már vannak beszélgetések, elkezdődött egy kommunikáció, azt gondolom, a vezetők is látják a lehetőségeket, hogy akik külföldön voltak, ők tudnak tapasztalatot hazahozni, tudást hazahozni, akár az edzőképzésben is. Én 15 éve építettem ezt a sportlétesítményt. 2003-ban más felállásban kezdtem építeni a jövőmet, más volt a közeg, helyzet, de már akkor elkezdtem építeni, mert megfogalmaztam, hogy mivel szeretnék foglalkozni a foci után. Azzal, amit én megtanultam. Én a klubjaimnál mindig figyeltem az ottani munkát, a pályamunkásokat figyeltem Londonban, Berlinben, az irodai alkalmazottakat, milyen módszerrel marketingelnek egy egyesületet. Ezeket láttam, nekem nem kellett tanfolyamon részt venni. Megtanultam két nyelvet az életből, nem kellett beülni az iskolapadba. 18 évig kint tanultam külföldön, és ezeket a dolgokat itthon is meg lehet valósítani. Az már a vezetőkön múlik, hogy kíváncsiak-e erre a tudásra, vagy nem. Az eddigi jelek alapján igen, van erre érdeklődés, de mivel még aktív sportoló vagyok, most a Haladásra koncentrálok. 

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!