G. Fodor Gábor nem elemző. De nem ám. Hanem politikai gondolkodó. Ezt ő mondja magáról a blogján. Ahol ezúttal a Sas-kabaréval indította a gondolatot. Hogy borzasztóak ezek. Trágárak, közönségesek, „kakis, kotonos és nemiszerves viccen röhögték magukat halálra a szocialisták a 2010. őszi vörös műselymes kongresszusokon.” Hallatlan, szörnyű. „Az eredmény: a politikai cinizmus feltétlen erkölcsi magabiztossága, amit a közönségesség, a trágárság nyelve tett „demokratikussá”, eljuttatva azt a „néphez”, a „kisemberhez” éppúgy, mint ahogy a mindenen a markába röhögő liberális entellektüelhez. Az ízléstelenség nyelve forrasztotta össze tehát a hitét vesztő szocialista machiavellizmust a hitnélküliség erkölcsi fölényét valló liberális nihilizmussal” - adja meg G. Fodor a vészterhes diagnózist. Nem mi leszünk azok, akik megvédik a Sas-kabarét, amely a disznó vicc kategóriában is csak citromdíjas lehetne, annyira gáz. De ha már G. Fodor annyira érzékeny a trágárságra, figyelmébe ajánlanánk eme (ugyancsak 2010-es) kampányrendezvényt, ahol a máskülönben oly visszafogott stílusú Fábry Sándor száján (mily döbbenetes), kicsúszott pár bazmeg.

Persze a Nemzeti Együttműködés Rendszerében már Fábry Sándor is tudja, hol a helye, hol a határ és meddig szabad elmenni. „Nem politizálok. Ugyanakkor továbbra is kritikus hangnemben akarok szólni, persze, nem azzal a lendülettel, mint az előző kormánnyal szemben” - nyilatkozta nem is oly rég. (Kedvenc Rejtvénylap, 2012/11.) Nem azzal a lendülettel, aha. Hja, kérem! Változnak az idők, na meg a szempontok. Csak Ezek nem értik. Továbbra is röhögni akarnak. A legszentebb dolgokon is, mint amilyen mondjuk az Alaptörvény Asztala és Sámlija. Ilyen baloldali lelki alkat, kérem, „gúnnyal és cinizmussal fordul minden olyan iránt, ami meg akarja haladni önmagát. A NER egy vicc, az Alaptörvény gúny tárgya, a nemzeti gondolat bármely szimbolikus megjelenítése szánalmas és végtelenül provinciális.”

Még jó, hogy a nemzeti oldal nem ilyen. Mert mi, jobboldaliak különös vágású emberek vagyunk. Nem közönséges anyagból vagyunk gyúrva. „A jobboldali lelki alkat hajlamos minden általa fontosnak tartott, az identitása részét képező kérdéshez pátosszal fordulni. Akár még saját lelki nagyságától is elérzékenyül. Valami önmagán túlmutatót keres, például egy közösséget, valamit, ami transzcendálja, és ehhez mér minden mást.  Így könnyen a képmutatás bűnébe esik, mert azt a bizonyos lécet nem olyan könnyű megugrani, számon kérni másokon viszont annál inkább. A túlzás egy alapvető viszonyulásból fakad, mert bár sokféle jobboldali ember van, de van egy közös nevező: HISZNEK VALAMIBEN" - így, nagybetűvel hisznek. Valamiben. Az mindegy is, miben, csak valamiben higgyenek, sokkal aranyosabb és főleg hasznosabb egy tökhülye babonás nénike, aki bármit elhisz a tévéshopnak és a Századvégnek, mint egy túl sokat kérdező cinikus értelmiségi. Meg az előbbinek a képzése is olcsóbb.

Ja, azt a szöveget a különös vágású, nem közönséges anyagból gyúrt emberekről nem G. Fodor Gábor, a közpénzekkel degeszre tömött Századvég stratégiai igazgatója mondta. Hanem Sztálin. Lenin sírjánál. Hát, mauzóleumunk még nincs, de majd épül az is valamelyik stadion mellé.