A „Kaposvár-jelenségből”, melyre már csak megrögzött – és enyhén korosodó – színházrajongók emlékeznek, így lett hét évvel ezelőtt a hatalommal való visszaélés alig minősíthető esete. Most, hogy szcéna a Vígszínházban pontról pontra megismétlődik, talán nem árt felidézni a történteket, mielőtt dr. Kotá… Szakály Sándor és csapata ezt is átírja.

2006 őszén hirdetett pályázatot a kaposvári közgyűlés a Csiky Gergely Színház igazgatói posztjára Babarczy László távozása után. A legendás direktor több mint harminc évig fenn tudta tartani – ha nem is állandó hőfokon – a hetvenes-nyolcvanas évek színházi csodáját. Hogy távozásának mennyi köze volt az akkori, már-már polgárháborúig fokozott közhisztériának, nem tudni, de az utódlásért folytatott harcban kétségkívül ez dominált.

Babarczy nevelései, Znamenák István és Mohácsi János indultak az igazgató-főrendezői helyekért, velük szemben Korognai Károly a szegedi színház korábbi igazgatója, akit, bár a szakmai bírálók közt többségben voltak a jobboldali kötődésűek (köztük Vidnyánszky Attila), mégis kevesebben támogattak, mint Znamenákékat. Hogy a győzelem mennyire fontos a Fidesznek, azt abból is sejteni lehetett, hogy Kaposváron akkoriban sűrűn feltűnt az érdekes előéletű Várhegyi Attila, egykori államtitkár, szolnoki polgármester, volt Fidesz-alelnök, aki kommunikációs cége révén üzleti kapcsolatban (is) állt a várossal. A szakmai zsűri döntésével szemben a közgyűlés mégsem nevezte ki a helyben és a színházi életben elismert és népszerű „Znamit” és „Mohát”, hanem indoklás nélkül új pályázatot írt ki, ezt viszont már csak egy évre. A háttérben pedig már ekkor felsejlik Schwajda Györgynek, az azóta elhunyt korábbi szolnoki színigazgatónak az alakja, akit Szita Károly kapacitált, ám ő sem Babarczy szellemével viaskodni, sem a megismételt választásba, főleg egy évre beszállni nem kívánt.

Ismerős?

Az új pályázaton aztán, 2007 elején ugyan Znamenákék nyertek, de ezzel szinte egyidőben az ötvenes évek hangulatát idéző, azóta is példátlan hadjáratba kezdett a jobboldal a színház ellen. Az ürügy a Mohácsi-testvérek darabja, az 56 06 / őrült lélek, vert hadak volt, de jellemző, hogy nem a 2006 decemberi bemutatáskor – ekkor még a Magyar Nemzet is elismerően ír róla – hanem hónapokkal később, amikor az ideje volt. A hecckampányt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem polgári jogi tanszékét vezető Jobbágyi Gábor dirigálta, aki ügyészségi feljelentést is tett az alkotók ellen. A városban és az internetes fórumokon pedig fideszes és jobbikos demonstrálók küzdöttek vállvetve, színészeket zaklattak, fenyegettek a kurucinfón közzétett telefonszámokon. A budapesti utcákról megismert „furor jobboldalicus” teljes szépségében kibontakozott. Ezek után hiába produkáltak kiemelkedő, százezres nézőszámot, hiába állt a színházi szakma mellettük, már szó sem lehetett a folytatásról. Schwajda afféle megmentőként sétálhatott be a válságövezetbe.

Ne legyen igazunk, de van rá esély, hogy Eszenyi Enikőre, aki nyilván nem tehetett mást, mint vállalta az egy évet, várhat hasonló vegzatúra. Nagyon kell vigyáznia erkölcsökre, politikai áthallásra, s arra, kit foglalkoztat. Főleg pedig, hogy van-e a fején sapka, vagy nincs. (Nota bene: Alföldi ellen is volt némi hangulatkeltés.) Most, a választások előtt úgy ítélte meg a fideszes kultúrpolitika, hogy kontraproduktív belemenni egy, a Nemzeti-ügyhöz hasonló konfliktussorozatba. Balázs Péter és akiknek a madzagja végén táncol, pedig úgy, hogy felesleges akár átmeneti vesztesként is távozni, ha a végén úgyis az ölükbe hullik a zsákmány.

És, csak hogy körbeérjen a szolnoki szál: úgy hírlik, a jelenlegi kaposvári direktor, Rátóti Zoltán foglalja majd el Szolnokon Balázs Péter helyét. Az ő megbízatása idén év végén jár le, 2010-ben, Schwajda György a halálos ágyán jelölte őt utódjának, nem véletlenül: hat évig játszott az észak-alföldi városban a keze alatt. Rátóti kaposvári igazgatósága alatt azonban a Csiky Gergely Színház művészi színvonala a mélypontra süllyedt, jelentős színészei, rendezői távoztak, a POSZT-ra évekig egyetlen darabbal sem bírt bekerülni.

Gondját pedig ezúttal nem Várhegyi, hanem az idő oldja meg: a színházépület legfeljebb még egy-két évadot bír ki, de sem Schwajda, aki színházépítőnek jött, sem Rátóti, aki pályázatában részletes ütemtervet dolgozott ki a rekonstrukció idejére, nem kapta meg a remélt hétmilliárdos összeget, ahogy Szita Károly sem, akinek pedig állítása szerint Orbán Viktor személyesen ígérte meg ezt 2010-ben. Kaposvár húszévnyi hűséges Fidesz-szolgálat után azt kapja jutalmul, amit a többiek büntetésül.

Miután sikerült műszakilag és művészileg is a nullára amortizálni, a minapi hősi harcok színhelye, a kaposvári színház már senkit nem érdekel. Kaposvár-jelenség 2014, melegítenek: a többiek.