Sok mindent lehetne elemezni a választási eredményeken, de nem érdemes. Ennél rosszabb ugyanis reálisan nem is volna elképzelhető. Miért? Lássuk.

1. A Fidesz közel (vagy éppen pont) kétharmados többséggel nyert, ami nem meglepő, bár a kormányzás minőségét és minden objektív mutatót tekintve elég szomorú. Ehhez persze kellett a tökéletesen testre szabott választási rendszer, a határon túli szavazatok, a fantompártok stb. A rendszer ideológusai által ismételgetett mantrát, hogy sok a bizonytalanság, el lehet felejteni, látszik, hogy a rendszer bombabiztosra lett tervezve, bár a költségvetési tervezés lenne ilyen jó.

2. A Jobbik tovább erősödött, ez mindenképp szomorú, akármik is az okok.

3. A baloldali kormányváltó koalíció nem kapott ki eléggé, így sajnos még mindig nem fogják megérteni, hogy hiába igyekeznek, nincsenek minimálisan értelmes válaszaik sem szinte semmilyen kérdésre. Még annyit sem tudnak mondani, mint a Fidesz.

4. Bejutott az LMP, ami inkább szomorú, mint vidám. Egyrészt, mert azt képviselik, amit. Másrészt egy 5% környékén vegetáló, szintén som szavazót vesztő urbánus kommunista párt pont ugyanannyit tud hozzátenni a javuláshoz, mint többiek, azaz semmit. Ráadásul innen nincs is esély harmadik erővé válni, és nem elsősorban azért, mert a mainstream baloldali értelmiség utálja őket, hanem mert a demagóg baloldal tele van az összes összes többi párttal, ráadásul az LMP a szintén két nagy pártot favorizáló 2010 előtti alkotmányos rendszer visszaállításán, azaz lényegében maga ellen dolgozik.

Eközben eltűnt egy csomó szavazó, akik könnyen lehet, hogy a mostaninál gazdaság- és vállalkozásbarátabb 1998-as Fideszre, az antikommunista liberális pártra, vagy valami ilyesmire talán szavaznának. Megpróbálni talán érdemes volna. De indulniuk nekik is csak tisztességes versenyben volna szabad.