Emlékszünk még arra, amikor az Élet és Irodalom megírta, hogy a Fidesz-székház eladásából származó pénzek Orbán Viktor családjának vállalkozásához juthattak? A Fidesz pert indított a lap ellen, és a cikk alapvető állítását nem cáfolva azt nehezményezte, hogy „Fidesz-cégek” nem léteznek. A pert megnyerték, majd a médiában lobogtatták a jogerős ítéletet, mintha a magát korrupciós ügyet sikerült volna cáfolni, nem pedig egy pontatlan kifejezés használatát helyreigazítani. Kommunikációs fogásnak ügyes volt, csak éppen a lényeget nem érintette.

Valami hasonló történik a kormányközeli személyek (azt mégsem írhatjuk, hogy „Fidesz-emberek”) Egyesült Államokból való kitiltása kapcsán. Először a Fidesz két héten keresztül azt hazudta a média minden szegletében, hogy nem tudják, kiket érint a kitiltás, míg Orbán Viktor el nem szólta magát, és André Goodfriend, az amerikai nagykövetség ideiglenes ügyvivője megerősítette, hogy a kitiltottak listájáról értesítették a magyar kormányt.

Ezt követően csatasorba állították a holdudvart, akik a következő állításokat tették:

1. Aki a magyar kormány és az Egyesült Államok konfliktusában utóbbi mellé áll, nemzetietlen vagy a baloldal szekerét tolja. Boross Péterrel szólva: aki a kormányt támadja, Magyarországot támadja.
2. Az Egyesült Államoknak is vannak korrupciós ügyei, úgyhogy söprögessen a saját háza tájékán.
3. Vannak nálunk is korruptabb országok, ez érdekes módon nem zavarja az Egyesült Államokat.
4. Az USA saját érdekeit (például az átlala is pénzelt civileket) védi Magyarországon.

És így tovább. Érdemes észrevenni, hogy egyetlen dolgot nem mond a hatalmi párt és a pártközeli média: azt, hogy korrupciós ügy nem volt, hogy az egész történet kreálmány lenne, amit a politikai érdekek vezérelte Egyesült Államok talált volna ki. Ebből ugyis nehéz kimászni, főleg, ha elkezdenek szivárogni a bizonyítékok. Az állítások jelentős része pedig két mondatban cáfolható.

A nemzetietlenség és elfogult ellenzékiség vádja például úgy, hogy ebben az ügyben az Egyesült Államok sokkal inkább képviseli a magyar választók érdekeit, mint Magyarország kormánya. Nekünk, választóknak ugyanis pártállástól függetlenül nem érdekünk, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) segítségével cégeket zsaroljanak. Nekünk a korrupciómentes kormányzás az érdekünk. Ezt vitatni tényleg csak annak érdeke, aki közvetlenül húz hasznot a lopásból.

Az, hogy az Egyesült Államoknak is vannak korrupciós ügyei, egyszerűen nem tartozik a történethez. Lehet moralizálni azon (ahogy például Schiffer András is tette), hogy kinek mennyi erkölcsi felhatalmazása van korrupcióról beszélni, de semmi köze ahhoz, hogy próbált-e védelmi pénzt szedni amerikai cégektől a Fidesz gazdasági holdudvara állami segítséggel. Ráadásul bőven van igazság abban, mint André Goodfriend ügyvivő mondott: náluk is van korrupció, de néha eljárás is indul korrupt politikusok ellen. Magyarországon ez – legalábbis a kormányzati oldal ügyeit illetően – mintha  hiányozna.

Az is érthető, hogy miért pont Magyarországon robbant a bomba. Ennek két oka van: egyrészt természetesen az, hogy amerikai vállalatok érdekei sérültek. Reálpolitika. A második, hogy az érdeksérelemhez egy annyira pofátlan, az Európai Unióban talán korábban elképzelhetetlen kormányzati cselekvéssor vezethetett, ami kicsapta a biztosítékot az amerikaiaknál. Abban is van igazság, hogy ha a magyar kormány (a liberális demokrácia nyílt és vállalt leépítésével, illetve a putyini Ororszországhoz való közeledésével) nem haragítja magára az Egyesült Államokat, talán finomabb eszközökkel élnek. De ez nem érinti az ügy lényegét. Másképpen fogalmazva: attól még lehet az Egyesült Államoknak igaza, hogy saját érdekeit védi, hogy nem pártatlan, semleges szereplő a történetben.

A magyar érdekeket a lassú és bürokratikus Európai Unió, illetve a magyar kormánnyal szemben az elmúlt hetekben az erő fegyverét használó Egyesült Államok évek óta jobban képviseli, mint a Fidesz-kormány. Hogy ezt önös érdekből vagy demokratikus meggyőződésből (esetleg a kettő egyvelege miatt) teszi, az nem számít.

A botrányban állítólag érintett Századvég stratégiai igazgatója, G. Fodor Gábor blogbejegyzésében már az 1956-os forradalom és a kitiltási botrány között vont párhuzamot. Ez nemcsak azért sokatmondó, mert a putyinista oroszokkal éppen a Fidesz-kormány fűzte a rendszerváltás óta minden korábbinál szorosabbra a gazdasági-politikai együttműködést, hanem azért is, mert ezek szerint a Fideszben a nemzeti önrendelkezésről szól a kitiltási ügy. A nemzeti önrendelkezés tehát azt jelenti szerintük, hogy háborítatlanul tudnak lopni, és senki nem csap a kezükre.

Erős ellenzék és a választók széles köre által ismert konkrétumok híján természetesen a Fidesz nem fog belebukni az ügybe. De azt érdemes látni, hogy a lassú és megosztott, ráadásul Fidesz-szövetségesekkel (Európai Néppárt) is rendelkező Európai Unió után a Fidesznek most az Egyesült Államokkal kell felvennie a versenyt.

Akik viszont megérettték, hogy Orbán Viktor az erőpolitikában hisz, nem a finom jelzésekben.