Gondolkodtam, így az év végén, mi jellemezte leginkább a magyar iskolarendszert, az oktatást. Azt hiszem, a legtöbb területet úgy tudom összekapcsolni, ha a türelmetlenség és a türelem szempontjából vizsgálom. Mert ennek a két ellentétes fogalomnak a használata szerintem jellemzően mutatja a helyzetet és az ellentmondásokat is.

Türelmetlenség és türelem. Azt hiszem, ezek végigvezethetők mindenen, és nemcsak ebben az évben volt így. Az, hogy minden, szerintük fontos dolog bevezetése nagyon türelmetlenül, nagyon gyorsan, nagyon szigorúan történt, legyen az a tankönyvpiac átalakítása, a Klik bevezetése, a pedagógusok minősítési rendszere, a hit és erkölcstan oktatása, a szakképzés átalakítása stb. Nem volt szükség türelmes egyeztetésekre, szakértők megkérdezésére, vitákra, hogyne, még mit nem. Nem mértékadó szakmai körökkel minek egyeztetni bármit is? Ők egyébként is mindig akadékoskodnak. Idő meg nincs erre.

Ettől volt most is olyan ad hoc érzésem, ami persze nemcsak az oktatást jellemezte. Volt itt már minden, még élénken emlékszem az iskolaköpeny-bevezetés felvetésére, már meg sem rezdültem az idén a mindennapos éneklésen, vagy a focioktatás tantervbe illesztésén.

Ha pedig valami nyilvánvalóan átgondolatlan, túl gyors volt, és a dolog nem megy, akkor bölcsességet mímelve azt mondják: óh, hát minden új dolog bevezetéséhez kell idő, türelem, majd javítanak, a hibák ismeretében. Bár hibák, ha jobban megnézik, nincsenek is. Csak gáncsoskodások vannak. Rosszindulatú, türelmetlen, a másik oldalhoz tartozó ellendrukkerek, akikben nincs fikarcnyi türelem sem a változások iránt.

Nincs fizetése az óraadó tanároknak? Türelem...majd pótolják. (Hogy szeptember óta miből éltek? Kit érdekel?)

Hibásak a tankönyvek? Ezek még csak próbatankönyvek... türelem... majd kijavítják. (Hogy hány gyerek tanul addig hibás tankönyvből? Na és?)

Nincs kréta, alapvető dolgok az iskolákban? Ez egyrészt nem igaz, másrészt meg türelem. Majd lesz. (Itt úgysem mer senki szólni... nyugi van.)

Mindennapos testnevelés kell! Azonnal, türelmetlenül vezetik be. Igaz, hogy nincs tornaterem hozzá, de ott a válasz: türelem. Majd lesz. Majd lesznek új pályázatok, új uniós források. (Addig meg türelem és kreativitás! Hajrá!)

Egész napos iskola kell. Máris. Bent tartózkodás, kötelezően. Türelmetlenül.  (Nem megy? Hát, akkor lágyítunk egy kicsit, és mondjuk: türelem. Menni fog az.)

A pedagógusok minősítésében nincs türelem. Őket még az utolsó napon is látogatni kell, amikor mindenhol a karácsonyi ünnepséget szervezik. Nincs idő... minősíteni kell, azonnal. (Ezt igazán megértheti mindenki, nem?)

Türelmetlenek az alapítványi fenntartású iskolákkal. Őket ellenőrzik, erősebben, egyre türelmetlenebbül.  (A klikes iskolákat nem. Feléjük nagy a türelem.)

A sor még hosszan folytatható lenne.  De vannak, ahol meg épp az érthetetlen türelem a meghatározó.

Nagyon türelmesek pl. az egyházi iskolákkal.  Ők minden segítséget megkapnak iskolanyitáshoz, az államinál magasabb támogatást is, rájuk sok minden nem vonatkozik, ami másokra igen, hiszen vissza kell állítani az egyházi iskolák rendszerét.... ami majd bizonyára türelmes embereket nevel.

Az állam nagyon türelmes a szegregált oktatás irányában is. A törvények ellenére megengedő. Hiába vannak érvényes bírósági döntések a jogellenes elkülönítésről, türelmesen hagyják, hogy a szegregálódás folyamata erősödjön, évek óta csak türelmesen beszélgetünk magáról a folyamatról, változás viszont nincs.

Türelmesen gondolkodik az állam a magántanulói státuszról, a lemorzsolódásban veszélyeztetettről. (De türelmetlenül vezette be a 16 éves tankötelezettséget.) Itt még mindig a tervezgetés szintjén van a rendszer, türelem, alaposan át kell itt gondolni mindent, meg ugye, ott a jogszabályi háttér, ahhoz aztán végképp idő kell... biztos vagyok benne, hogy a focioktatás bevezetésére hamarabb készen áll majd a rendszer.

Türelem, vagy türelmetlenség. Ahogy épp a helyzet kívánja.

A pedagógusok pedig 2015-ben is türelmesek voltak.