Akár a Gyurcsány-érában, hetente jelenti be a kormány a friss-ropogós, szuperhatékony, most már aztán tényleg nemzetmentő és jövőteremtő terveket. Ezek, mint megtudtuk, többnyire abból gyümölcsöznek, hogy Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter ezotérikus relaxációs technikákat ötvöz valami – egyelőre beazonosítatlan, de nyilván eufóriát keltő – titokzatos dolog használatával.

Ő maga így vall erről az agy jobb féltekéjét (sic!) népszerűsítő cikkében: „az új ötlet jó hangulatban jön, kémiai reakciók révén agyunk jobb féltekéje működésbe lendül, majd megszületik a felismerés. Ellazult állapotban jöhet csak az új ötlet, nem logikus gondolkodásból: görcsölve nem megy.” Értjük, a logikus gondolkodás mint ortodox izé elhúzhat a vérbe, szakértői egyeztetésekkel, hatásvizsgálatokkal, adatok és tények görcsös figyelembe vételével együtt. (Egyébként ez a jobbféltekés dolog tudománytalan bullshit, de ez már csak hab a tortán. Lehet, György ennyire jobboldali.)

Legutóbbi kedvencem az „Új baby boom, a középosztály gyermekvállalási forradalma” című stratégiai terv, amely minden valószínűség szerint a Nagy Ötletgazda instrukciói alapján készült, s ennek megfelelően több problémát okoz, mint amennyit megoldani próbál. A háttér nyilván, hogy ellazulás közben azt vizionálta György: rövidesen kitör az új magyar forradalom, no nem a szavazófülkékben, hanem a takarók alatt. A recept egyszerű: óvszert, spirált, fogamzásgátló bogyót stb. kidobni, a Megvilágosodott ígéreteit bevenni. A gyermeklétszám-növekedés így legalább olyan biztos, mint a gazdasági.

Utóbbiról azt mondta Györgyünk – röviddel azelőtt, hogy napvilágra kerültek a recessziót előrejelző, nyilván bomlasztó és idegenszívű KSH-adatok –: „nagyon közel állunk ahhoz, hogy jövőre egy, ma senki által nem elgondolt és elképzelhető növekedési ütemet érjünk el”. (Elsőre nem értettem, zuhanás közepén hogyan állhatunk nagyon közel egy emelkedéshez, ami jövőre lesz, de egyelőre senki nem gondolja. Most, hogy a Miniszter ismertette módszerét, tisztábban látok.

Nézzük a dolgot magát. Normális ember, használja bármely féltekéjét, nyilván nem örül a népességfogyásnak. Szörnyű, hogy évente még mindig negyvenezer körüli magzatot végeznek ki országszerte, s hogy jóval több a halál, mint a születés. Normális ember örül és gratulál, ha gyerek születik. És persze, a mindenkori kormány sokat tehet annak érdekében, hogy javuljon a demográfiai helyzet. Van itt helye az egészséges pragmatizmusnak is: a gyerekre nem csak azért van szükség, mert aranyos, hanem azért is, mert belőle lesz az a felnőtt, aki majd átsegít az utca túloldalára, ha rozzantak és vaksik leszünk.

A formális logika szerint, melynek szabályai még a politikusokra is kötelezőek, nem lehet egy társadalmi csoportot különösen értékesnek ítélni anélkül, hogy egyúttal a többit ne ítélnénk kevésbé értékesnek. A Tárca nevesíti, hogy Magyarországon mely csoportot szaporítaná: az úgynevezett középosztályt. Ami többek közt azt jelenti, hogy ne a szegények és a cigányok (e két csoportnak nagy a közös halmaza) szaporodjanak – nyilván, mert az ő gyerekeik eltartásában az államnak nagyobb részt kell vállalnia. Hát ez az a pont, amelyért már nem csupán a jobb féltekés őrület okolható. Ez az a pont, ahol a pragmatizmus sötét gonoszságba csúszik át.

Az emberi élet szent. Ez teológiai igazság is (amit egy keresztény kormánynak illene tudni). Persze, nem kell kereszténynek lenni, csupán normálisan gondolkodó embernek, hogy az emberi életet mindenek felett való értéknek tartsuk. Ha pedig annak tartjuk, akkor minden egyes emberi életet annak kell tartanunk, függetlenül attól, mennyit remélhet tőle az államkassza. Ha valaki csak a középosztályt szaporítaná – vagyis értékesebbnek tekinti az egyik csoport gyerekeinek életét a másikéinál – ugyanabban a kórságban szenved, mint a Jobbik elnöke, aki szerint a cigányok „túlszaporodtak”: az embertelenség és ostobaság kórságában.

A szegények mindig, mindenütt szaporábbak, ez szociológiai tény. Mégis elkeseredem, amikor azt hallom, hogy meg kell tanítani a szegény népcsoportokat „védekezni”. Védekezni? Mi ellen? A gyerek nem támadás, ami ellen védekezni kell, hanem áldás, aminek örülni lehet. A bibliai bátorítás sem úgy szól, hogy „szaporodjon és sokasodjon a középosztály”, hanem egyetemesen, az egész emberi nemre vonatkozik: „szaporodjatok, sokasodjatok és töltsétek be a földet”. (1Mózes 1, 28.) A cigányok és a szegények – úgy látszik – engedelmesebbek az Úristennek. Baj?

Ha félretesszük az erkölcsi aggályokat, s csak úgy natúr (jobb féltekésen) közelítünk a tervhez, akkor is problematikus. A középosztály ugyanis, melyet – egyfajta konzervatív hagyománynak megfelelően  – a kormány gazdaságpolitikája céloz, nálunk szinte csak papíron létezik. A jövedelmi különbségek óriásira nőttek. Valójában van egy luxuskategóriás réteg, és alatta egy olyan, amely dolgozik és gyereket nevel, valószínűleg (hitelekkel terhelt) ingatlannal és gépjárművel is bír, de nem biztos benne, hogy utódainak kiszámítható jövőt tud biztosítani. Agglomerációs városban lakom, tipikus „középosztálybeli” környezetben. Számos családapával találkozom, aki néhány éve még nagyobb házról álmodott, most pedig amiatt szorong, hogy be tudja-e fizetni a számlát a következő hónapban. A munkanélküliség tizenegy százalékos, a szociális háló cafatokra szaggatva, a bérszínvonal zuhan, miközben az árak meredeken emelkednek. S ebben a helyzetben Matolcsy György minisztériuma azt mondja: „baby boom”.

Hát én nagy örömmel venném, ha ehelyett valami gyermekeltartási programot indítanának inkább, nem csak a középosztálynak.

Egyébként pedig még mindig nincsen túl kevés gyerek, ez szerintem mítosz, amit egy vitalista ideológia táplál. Kelet-Magyarországon, hazánk harmadik világában rengeteg gyerek él. Okosak, kedvesek, ügyesek. Ott a jövő középosztálya, kérem szépen! El kell menni hozzájuk meg a szüleikhez, és szívós, kitartó munkával megtanítani őket élni.