A kormány május végén bejelentette, hogy kormánybizottságot állít fel az atomerőművi „beruházással kapcsolatos stratégiai döntések előkészítésére”. Azt is megemlítették, hogy „a kormány azt a célt tűzte ki, hogy előkészíti a paksi telephely új, két blokkból álló bővítését, hogy azok 2020 és 2030 között üzembe lépve hatékonyan hozzájárulhassanak a nemzetgazdaság fenntartható fejlődéséhez”.

Hol a probléma? Alapvetően nem világos, hogy a kifejezetten szűk körű – a miniszterelnökből, a gazdasági és a fejlesztési miniszterekből álló – bizottság mit fog csinálni, és mit, milyen szakmai és jogi alapon fog eldönteni. A kormánynak ugyanis az Atomtörvény szerint nincs jogköre, hogy bármilyen formában eljárjon az ügyben.

A törvény szerint szükséges stratégiai döntést, miszerint új reaktorok épülnének Pakson, már 2009-ben meghozták, egy furcsa körülmények között és Fülöp Sándor ombudsman szerint meglehetősen aggályos tartalommal megszületett parlamenti határozattal. Erre a határozatra hivatkozva dolgozik az MVM 2009 nyara óta a stratégiai döntésen túlmutató, előkészítő, szakmai munkán, az ún. Lévai-projekt keretében. Bevallottan ez a projekt hivatott arra, hogy megvizsgáljon pl. gazdaságossági kérdéseket, finanszírozási lehetőségeket, illetve, ennek keretében tervezik kiírni a tendert.

Az MVM-nek persze az állam a tulajdonosa, amelyet a mindenkori kormány képvisel.  Az egyes szakmai kérdések megválaszolásához nem tud hozzájárulni, a tenderrel kapcsolatos döntésekbe a kormánynak pedig végképp nem lehet beleszólása. Tulajdonosként legfeljebb – a projekt leállítására való utasításon kívül – a tender kiírásának időpontjára tehet javaslatot (ami azt feltételezi, hogy a szükséges elemzések már elkészültek, azokat a kormány ismeri), de nem világos, hogy ehhez miért van szükség egy kormánybizottságra. Az MVM-től származó (per révén kinyert) információk alapján mindenesetre a tender előkészítésével összefüggő munkálatok június 30-ig lezajlanak, és 2013 végéig szeretnék elbírálni a tendert. Tekintettel arra, hogy a tender kiírásától a nyertes kihirdetéséig kb. egy évre van szükség, komoly mozgástér itt nincs.

Hogy mi lehet a valós cél? Ez kérdéses, de annyi biztos, nem érdemes délibábokat kergetni: az építendő reaktortípus kiválasztása mindig, mindenhol politikai döntés is. Pl. nagyon nehéz elképzelni, hogy az Egyesült Államokban valaha épülhetne orosz reaktor. Magyarországon, ahol ennél lényegesen kisebb beruházások esetén is rendre felmerül a politikai befolyás gyanúja (pl. metrókocsik beszállítása), a kormánybizottság felállítását, anélkül, hogy megindokolnák a szükségességét, és közzétennék, hogy milyen kérdésekben kíván dönteni, akár úgy is lehet értelmezni, mint a befolyásolás szándékának egyértelmű kinyilvánítását.

Ami, tekintettel az ügy súlyára, a legkevésbé sem teremt előnyös helyzetet. Az új paksi blokkok körüli döntéshozatali folyamat amúgy is igen átláthatatlan. Ennek újabb transzparenciaproblémával való terhelése vitathatatlanul ellenkezik az érintettek: az MVM, a magyar állam, az érdeklődő cégek, és nem utolsósorban a magyar lakosság érdekeivel. Csak a tisztánlátás kedvéért: egy 3000 milliárd forint körüli, akár hat 4-es metrónyi összegbe kerülő beruházásról beszélünk.

Túry Gergely

Az orosz fél ráadásul pár nappal a bizottság felállítását követően jelentette be, hogy ajánlatot tett a magyar kormánynak, és várja a kormány döntését. Az energetikai államtitkár sietett eloszlatni ugyan az aggályokat, mondván, hogy más ajánlatokat is várnak, de azt is hozzátette, hogy azokat (a kormány) „részletesen elemezni fogja […] a döntés előtt”. Ezzel csak tovább növelte a kérdőjelek számát: ki miben dönthet, és akkor mi célt szolgálna a Lévai-projektben kiírandó tender.

Érzékelve a zavart, az atomerőmű vezérigazgatója próbálta menteni a menthetőt: „Nagyon fontos feladat a tender megszervezése, azt mindenképpen ki kell írni, hogy kiválaszthassák azt a szállítót, amely megépíti a blokkot Pakson.” Azonban kicsit mintha zavarban lett volna, amikor a kormánybizottság megalapításának tényét értékelte:  „A kormány döntése számomra azt jelenti, hogy kinyilvánította elkötelezettségét  […] a munka, amelyet eddig elvégeztek a Lévai-projekt keretében, nem veszett el, és nyugodtan folytatható.” Mint aki maga sem tudja pontosan mire vélni a dolgot. Vagy éppen nagyon is tudja? Mindenesetre érdekes helyzetet teremt, hogy a kérdésben eddig a kormányon kívül az atomerőmű szólalt meg, a Lévai-projektet hivatalosan futtató MVM nem.

És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy az MVM-től és az atomerőműtől eddig, ugyancsak perekkel kikényszerített információk alapján, a gazdaságossági kérdéseket utoljára 2008-ban vizsgálták, a finanszírozással, üzleti kockázatokkal kapcsolatos elemzéseket alig pár héttel a fukusimai baleset után zárták le. Hogy Fukusimának a tervezett beruházásra gyakorolt várható következményeit bármilyen szempontból vizsgálták volna, az nem derül ki az eddig meglehetősen kevés nyilvánosságra hozott anyagból. A vizsgálatok alapossága azonban már egy másik történet.

A szerző az Energiaklub projektvezetője.