A – szerencsésen fölfelé – bukott politikusból nemzetstratégiai kutatóvá avanzsált Szász Jenő kijelentései a Kárpát-medencei Képviselők Fórumának ülésén azért különösen fontosak, mert Szász Orbán Viktor által kialakított és biztosított pozíciója a Nemzetstratégiai Kutatóintézet élén egyértelműen a kormányzat politikát szolgálja ki. A külhoni magyar közösségeknek „kontrollált visszavonulása” és az „önkéntes területfeladás” semmiképpen nem értelmezhető másként, mint az utódállamok magyarjainak a jelenlegi Magyarország területére való, a magyar állam által irányított áttelepítését. (Amennyiben valaki véletlenül így próbálná kínjában interpretálni az említett szókapcsolatokat, megjegyzem: a szórványból tömbbe telepítés ugyanazon folyamatnak első, gettósító lépése lenne csupán...)

Túl azon, hogy sem demográfiai, sem pedig gazdasági kérdéseket nem oldana meg ez az újkori népvándorlás/honfoglalás, sőt túlterhelné mind a magyar gazdaságot, mind pedig a magyarországi lakosság türelmét, egyenesen kivitelezhetetlen. Nem beszélve a szinte mindenkori magyar kormány kollektív bűnösséggel és annak eredményével, a magyarok háború utáni kitelepítésével szembeni szinte mindenkori (eddigi?) averziójáról.

Teljesen evidens, és a kettős állampolgárságot felvevő külhoni magyarok automatikus, tömeges otthonmaradása (illetve csupán esetenkénti áttelepülése) ugyancsak erről tanúskodik: a szomszéd (és nem szomszéd) országokban élő tömb és/vagy szórványmagyarság megmaradására semmiféle garancia nem létezik. Még az anyának nevezett ország részéről sem. Leginkább szülőföldjükön látják a megmaradás esélyeit (kivéve pl. Szászt...) a magyarok.

Otthon vannak otthon, ahová életük, emlékeik kötik őket, ahol családtagjaik és barátaik élnek, halnak, temetkeznek és szeretkeznek, ahol más az illata a levegőnek és más – sokszor a bajok ellenére (vagy éppen azért) jobb – az íze a kenyérnek, ha mindenáron a szimbólumok szóvirágos mezején kell ezt elmagyarázni...

Amennyiben pedig a ráció területén maradunk, nem kérdéses: mindenféle, bármennyire is (és konkrétan kicsoda-micsoda által?) kontrollált (brrrr...) áttelepítés nem építi a majdani anyaországi közösséget, a nemzetet (nem kis részének a „hatuma” idegen, alávaló, amolyan legitimálásra szolgáló, terhet jelentő, munkahelyet ellopó „paraszt”), hanem felszámol, szétver, megcsonkít és csöppet sem mellékesen új hatalmi viszonyokba rendez a maguk módján működő, bizonyos mértékig az adott régió lehetőségei függvényében még önfenntartó magyar közösségeket.

Mivel Magyarország képtelen lenne, s nyugodtan tartsunk tőle, nem is óhajtaná e közösségeket a mai formájukban átemelni az ország rendszerébe, ki kell mondani, egy ilyen rémálomba illő lépésnek vajmi kevés köze lenne-lehetne valamilyen/akármilyen integrációhoz. Sokkal inkább kellene – abszurd, ugye? – asszimilációnak tekinteni. Köszönjük szépen, tisztelettel, abból éppenséggel jutott nekünk, határon túli magyaroknak elegendő, éppen azt szeretnénk megállítani, ha valaki nem mondta volna.

Hogy Szász Jenő még nem vette észre az EU adta lehetőségeket, az egy – minimum sajnálatos – dolog. A másik – sokkal sajnálatosabb, pontosabban szánalmasabb –, hogy miként tervezhet ő akkor a kormányzatnak vagy bárki másnak a részére, de bizonyosan nem „A” nemzet számára nemzetstratégiát?!

Kit akar megmenteni/megstrategizélni Szász? A magyarországi demográfiai kérdést (azaz a megmentett nyugdíjakat?) „rendezné” így, vagy a külhoniak sorsát pecsételné meg szívesebben? Mert sem a fogyó magyarországi magyarság, sem a fogyó külhoni magyarság nem menthető meg ilyen módszerrel. Annak bizony gazdasági, ha úgy tetszik, jóléti (már megin’ az a tőke...) feltételei lennének.

Nem érdemes végiggondolni a Szász-ötlet gyakorlati megvalósításának lehetséges részleteit, hiszen Magyarország jelenlegi állapotában sem oldotta még meg sem a lakhatás, sem a föld, sem pedig a munkahelyek kérdését, és akkor az egészségügy, a társadalombiztosítás és az oktatás ügyéről ne beszéljünk. Illetve de, csak más alkalmakkor! Terület, intézményrendszer, ellátás, eddig felhalmozott és védett szellemi, kulturális és anyagi javak nélkül (önzetlen ajándék a szomszéd államoknak? – el se hinnék...) a sok helyen társadalmilag jelentősen differenciált tízezrek-százezrek áttelepítésének Szász-féle terve merő, katasztrófa-sci-fibe sem illő fantazmagória. A rosszabbik fajta.

Mert vajon aki majd maradni akar (Pestről nézve a határon túl), ugyanúgy le lesz nemzetárulózva, mint aki nem kérvényezte, netán a felvétel praktikus kérdéseit tekintve vitathatónak tartotta a kettős állampolgárságot? Majd a háborúban, s utána született szüleink, akik végigküzdötték magyarként az életüket szülőföldjükön, netán egy-két gyermeküket is eltemették benne, akik apáik földjét művelték, akik házat építettek a két kezükkel, lakást vettek egy-egy végigdolgozott élet tartalékaiból és gyümölcsfát ültettek az unokáknak szó szerint és képletesen szintén (mert ugyebár nem mindenki viseletben járó, 19. századi, biedermeier idillbe illő földműves ma már itten, ahogyan sokan gondolnák pesti íróasztalok mögött...), s emiatt nem lesznek hajlandók mozdulni, elhagyni szüleik, testvéreik és gyermekeik sírját, feladni félig már verítékkel biztosított jövőjét, ne adj' isten, esetleg már egyik hazájuknak tekintett lakhelyüket, azok mind, mind, mind nemzetárulók lesznek?

Vagy feláldozandó hősi halottak? S ha netán túlélik a történetesen szlovák vagy román kormány intézkedéseit, s még gyarapodnak is majd (a magyar unortodox gazdaságnál jobban?), akkor hősi árulók? Vagy áruló hősök? Vagy nemzetstratégiai maradék? (Le sem merem írni: génbankként a jövő megmentői?)

Vagy csak Szász Jenő és a neki nyugdíjas állást biztosító nemzetstratégák gyülekezete vett magához valamiféle NERmagyar Pimodánban (nem tudni, azonos-e a Nemzetstratégiai Kutatóintézettel, mert az én nemzetietlenül ügyetlen, globálkapitalista guglim rejtélyes módon nem találja a hivatalos honlapját ilyen nevű intézménynek) kicsit több tudatmódosítót egy sima, hétköznapi révüléshez szükségesnél?

Mert ha ez a felmelegített (s eredetileg más nemzeteknél más történelmi kontextusban felmerülő) ötlet most józan agyból pattant ki, akkor valakik nem értik Európát, s a sokat emlegetett magyarság még többet emlegetett nemzeti értékeit, hagyományait, kultúráját és főleg a szabadságot.

„Szász arról beszélt: kutatás tárgya lehet annak felmérése, nem jelent-e alternatívát az egyes magyar közösségek számára a helyben maradás ösztönzése helyett az »önkéntes területfeladás«.” Jó pénzért már hogyne lehetne! (Kutatni mindent lehet, csak nem feltétlenül érdemes.) Ám én innen, a füleki faluvégről ingyen megmondom: nem jelent. De még csak nem is olcsóbb...

Szász Jenő helyben maradásának ösztönzéséről – aki egyáltalán nem számol a határon túli magyarok saját, egyéni akaratával, sem közösségi képviseleteivel, noha ő maga szintén egy ilyenből érkezett OV udvarába –, pedig a nem létező jó ízlésre való tekintettel inkább egy szót se ejtsünk.